korrekt

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Danish

[edit]

Etymology

[edit]

From Latin correctus.

Adjective

[edit]

korrekt

  1. correct

Inflection

[edit]
Inflection of korrekt
Positive Comparative Superlative
Indefinte common singular korrekt 2
Indefinite neuter singular korrekt 2
Plural korrekte 2
Definite attributive1 korrekte
1) When an adjective is applied predicatively to something definite, the corresponding "indefinite" form is used.
2) The "indefinite" superlatives may not be used attributively.

Antonyms

[edit]

References

[edit]

German

[edit]

Etymology

[edit]

From Latin correctus.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): /kɔˈʁɛkt/, /ko-/
  • Audio:(file)

Adjective

[edit]

korrekt (strong nominative masculine singular korrekter, comparative korrekter, superlative am korrektesten)

  1. correct
  2. accurate
  3. proper; decent
  4. (youth slang) great; cool

Declension

[edit]

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • korrekt” in Duden online
  • korrekt” in Digitales Wörterbuch der deutschen Sprache

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From Latin correctus.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkorːɛkt]
  • Hyphenation: kor‧rekt
  • Rhymes: -ɛkt

Adjective

[edit]

korrekt (comparative korrektebb, superlative legkorrektebb)

  1. correct (free from error)
  2. correct (with good manners)
  3. fair (just)
    Antonym: inkorrekt

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative korrekt korrektek
accusative korrektet korrekteket
dative korrektnek korrekteknek
instrumental korrekttel korrektekkel
causal-final korrektért korrektekért
translative korrektté korrektekké
terminative korrektig korrektekig
essive-formal korrektként korrektekként
essive-modal korrektül
inessive korrektben korrektekben
superessive korrekten korrekteken
adessive korrektnél korrekteknél
illative korrektbe korrektekbe
sublative korrektre korrektekre
allative korrekthez korrektekhez
elative korrektből korrektekből
delative korrektről korrektekről
ablative korrekttől korrektektől
non-attributive
possessive - singular
korrekté korrekteké
non-attributive
possessive - plural
korrektéi korrektekéi

Further reading

[edit]
  • korrekt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Luxembourgish

[edit]

Etymology

[edit]

From German korrekt and French correct, both from Latin correctus.

Pronunciation

[edit]

Adjective

[edit]

korrekt (masculine korrekten, neuter korrekt, comparative méi korrekt, superlative am korrektesten)

  1. correct

Declension

[edit]

Norwegian Bokmål

[edit]

Etymology

[edit]

From Latin correctus.

Adjective

[edit]

korrekt (neuter singular korrekt, definite singular and plural korrekte)

  1. correct

Antonyms

[edit]

Derived terms

[edit]

References

[edit]

Norwegian Nynorsk

[edit]

Etymology

[edit]

From Latin correctus.

Adjective

[edit]

korrekt (neuter singular korrekt, definite singular and plural korrekte)

  1. correct

Antonyms

[edit]

Derived terms

[edit]

References

[edit]

Swedish

[edit]

Etymology

[edit]

From Latin correctus.

Pronunciation

[edit]

Adjective

[edit]

korrekt (comparative korrektare, superlative korrektast)

  1. correct

Declension

[edit]
Inflection of korrekt
Indefinite Positive Comparative Superlative2
Common singular korrekt korrektare korrektast
Neuter singular korrekt korrektare korrektast
Plural korrekta korrektare korrektast
Masculine plural3 korrekte korrektare korrektast
Definite Positive Comparative Superlative
Masculine singular1 korrekte korrektare korrektaste
All korrekta korrektare korrektaste
1) Only used, optionally, to refer to things whose natural gender is masculine.
2) The indefinite superlative forms are only used in the predicative.
3) Dated or archaic
[edit]

See also

[edit]

Adverb

[edit]

korrekt

  1. correctly