álmatlanság

Hungarian

álmatlan (“sleepless”) +‎ -ság (“-ness”, noun-forming suffix), from the álm- stem of álom (“dream, sleep”) +‎ -atlan (“-less, without”)

álmatlanság (plural álmatlanságok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	álmatlanság	álmatlanságok
accusative	álmatlanságot	álmatlanságokat
dative	álmatlanságnak	álmatlanságoknak
instrumental	álmatlansággal	álmatlanságokkal
causal-final	álmatlanságért	álmatlanságokért
translative	álmatlansággá	álmatlanságokká
terminative	álmatlanságig	álmatlanságokig
essive-formal	álmatlanságként	álmatlanságokként
essive-modal	—	—
inessive	álmatlanságban	álmatlanságokban
superessive	álmatlanságon	álmatlanságokon
adessive	álmatlanságnál	álmatlanságoknál
illative	álmatlanságba	álmatlanságokba
sublative	álmatlanságra	álmatlanságokra
allative	álmatlansághoz	álmatlanságokhoz
elative	álmatlanságból	álmatlanságokból
delative	álmatlanságról	álmatlanságokról
ablative	álmatlanságtól	álmatlanságoktól
non-attributive possessive - singular	álmatlanságé	álmatlanságoké
non-attributive possessive - plural	álmatlanságéi	álmatlanságokéi

Possessive forms of álmatlanság
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	álmatlanságom	álmatlanságaim
2nd person sing.	álmatlanságod	álmatlanságaid
3rd person sing.	álmatlansága	álmatlanságai
1st person plural	álmatlanságunk	álmatlanságaink
2nd person plural	álmatlanságotok	álmatlanságaitok
3rd person plural	álmatlanságuk	álmatlanságaik

álmatlanság in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
álmatlanság in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).