ügyirat

Hungarian

Etymology

From ügy +‎ irat.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈyɟirɒt]
• Hyphenation: ügy‧irat
• Rhymes: -ɒt

Noun

ügyirat (plural ügyiratok)

1. (formal) document, deed, paper, instrument (a legal document)

   Synonyms: akta, okirat, okmány

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	ügyirat	ügyiratok
accusative	ügyiratot	ügyiratokat
dative	ügyiratnak	ügyiratoknak
instrumental	ügyirattal	ügyiratokkal
causal-final	ügyiratért	ügyiratokért
translative	ügyirattá	ügyiratokká
terminative	ügyiratig	ügyiratokig
essive-formal	ügyiratként	ügyiratokként
essive-modal	—	—
inessive	ügyiratban	ügyiratokban
superessive	ügyiraton	ügyiratokon
adessive	ügyiratnál	ügyiratoknál
illative	ügyiratba	ügyiratokba
sublative	ügyiratra	ügyiratokra
allative	ügyirathoz	ügyiratokhoz
elative	ügyiratból	ügyiratokból
delative	ügyiratról	ügyiratokról
ablative	ügyirattól	ügyiratoktól
non-attributive possessive - singular	ügyiraté	ügyiratoké
non-attributive possessive - plural	ügyiratéi	ügyiratokéi

Possessive forms of ügyirat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ügyiratom	ügyirataim
2nd person sing.	ügyiratod	ügyirataid
3rd person sing.	ügyirata	ügyiratai
1st person plural	ügyiratunk	ügyirataink
2nd person plural	ügyiratotok	ügyirataitok
3rd person plural	ügyiratuk	ügyirataik

Derived terms

• ügyirati

 

Compound words with this term at the beginning

• ügyiratszám

 

Further reading

• ügyirat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN