[go: nahoru, domu]

Hungarian

edit

Etymology

edit

csempész (smuggler) +‎ -ik (verb-forming suffix). First attested in 1843. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries, patterned after halász (fisherman)halászik (to fish), vadász (hunter)vadászik (to hunt).[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈt͡ʃɛmpeːsik]
  • Hyphenation: csem‧pé‧szik
  • Rhymes: -eːsik

Verb

edit

csempészik

  1. (transitive) Alternative form of csempész, to smuggle

Conjugation

edit

References

edit
  1. ^ csempészik in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

edit
  • csempészik defined at (1): csempész in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • csempészik, redirecting to csempész in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).