ajánlat

Hungarian

Etymology

ajánl (“to offer”) +‎ -at (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɒjaːnlɒt]
• Hyphenation: aján‧lat
• Rhymes: -ɒt

Noun

ajánlat (plural ajánlatok)

1. offer

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	ajánlat	ajánlatok
accusative	ajánlatot	ajánlatokat
dative	ajánlatnak	ajánlatoknak
instrumental	ajánlattal	ajánlatokkal
causal-final	ajánlatért	ajánlatokért
translative	ajánlattá	ajánlatokká
terminative	ajánlatig	ajánlatokig
essive-formal	ajánlatként	ajánlatokként
essive-modal	ajánlatul	—
inessive	ajánlatban	ajánlatokban
superessive	ajánlaton	ajánlatokon
adessive	ajánlatnál	ajánlatoknál
illative	ajánlatba	ajánlatokba
sublative	ajánlatra	ajánlatokra
allative	ajánlathoz	ajánlatokhoz
elative	ajánlatból	ajánlatokból
delative	ajánlatról	ajánlatokról
ablative	ajánlattól	ajánlatoktól
non-attributive possessive - singular	ajánlaté	ajánlatoké
non-attributive possessive - plural	ajánlatéi	ajánlatokéi

Possessive forms of ajánlat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ajánlatom	ajánlataim
2nd person sing.	ajánlatod	ajánlataid
3rd person sing.	ajánlata	ajánlatai
1st person plural	ajánlatunk	ajánlataink
2nd person plural	ajánlatotok	ajánlataitok
3rd person plural	ajánlatuk	ajánlataik

Derived terms

• ajánlati
• ajánlatonként
• ajánlatos
• ajánlatostul
• ajánlatú

 

Compound words

• ajánlatkérő
• ajánlattevő
• árajánlat

 

Further reading

• ajánlat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• ajánlat in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).