gonosztevő

Hungarian

gonosz (“evil”) +‎ tevő (“doer”), from tesz (“to do”) +‎ -ő (present-participle suffix). Calque of German Übeltäter.

gonosztevő (plural gonosztevők)

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	gonosztevő	gonosztevők
accusative	gonosztevőt	gonosztevőket
dative	gonosztevőnek	gonosztevőknek
instrumental	gonosztevővel	gonosztevőkkel
causal-final	gonosztevőért	gonosztevőkért
translative	gonosztevővé	gonosztevőkké
terminative	gonosztevőig	gonosztevőkig
essive-formal	gonosztevőként	gonosztevőkként
essive-modal	—	—
inessive	gonosztevőben	gonosztevőkben
superessive	gonosztevőn	gonosztevőkön
adessive	gonosztevőnél	gonosztevőknél
illative	gonosztevőbe	gonosztevőkbe
sublative	gonosztevőre	gonosztevőkre
allative	gonosztevőhöz	gonosztevőkhöz
elative	gonosztevőből	gonosztevőkből
delative	gonosztevőről	gonosztevőkről
ablative	gonosztevőtől	gonosztevőktől
non-attributive possessive - singular	gonosztevőé	gonosztevőké
non-attributive possessive - plural	gonosztevőéi	gonosztevőkéi

Possessive forms of gonosztevő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	gonosztevőm	gonosztevőim
2nd person sing.	gonosztevőd	gonosztevőid
3rd person sing.	gonosztevője	gonosztevői
1st person plural	gonosztevőnk	gonosztevőink
2nd person plural	gonosztevőtök	gonosztevőitek
3rd person plural	gonosztevőjük	gonosztevőik