gyengéd

Hungarian

From gyenge (“weak”) +‎ -d (diminutive suffix).^[1]

gyengéd (comparative gyengédebb, superlative leggyengédebb)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	gyengéd	gyengédek
accusative	gyengédet	gyengédeket
dative	gyengédnek	gyengédeknek
instrumental	gyengéddel	gyengédekkel
causal-final	gyengédért	gyengédekért
translative	gyengéddé	gyengédekké
terminative	gyengédig	gyengédekig
essive-formal	gyengédként	gyengédekként
essive-modal	—	—
inessive	gyengédben	gyengédekben
superessive	gyengéden	gyengédeken
adessive	gyengédnél	gyengédeknél
illative	gyengédbe	gyengédekbe
sublative	gyengédre	gyengédekre
allative	gyengédhez	gyengédekhez
elative	gyengédből	gyengédekből
delative	gyengédről	gyengédekről
ablative	gyengédtől	gyengédektől
non-attributive possessive - singular	gyengédé	gyengédeké
non-attributive possessive - plural	gyengédéi	gyengédekéi

gyenge (“weakness”) +‎ -d (“your”, possessive suffix)

gyengéd

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	gyengéd	—
accusative	gyengédet	—
dative	gyengédnek	—
instrumental	gyengéddel	—
causal-final	gyengédért	—
translative	gyengéddé	—
terminative	gyengédig	—
essive-formal	gyengédként	—
essive-modal	gyengédül	—
inessive	gyengédben	—
superessive	gyengéden	—
adessive	gyengédnél	—
illative	gyengédbe	—
sublative	gyengédre	—
allative	gyengédhez	—
elative	gyengédből	—
delative	gyengédről	—
ablative	gyengédtől	—
non-attributive possessive - singular	gyengédé	—
non-attributive possessive - plural	gyengédéi	—

^ gyengéd in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)