szapora

Hungarian

Etymology

First attested in 1372. Borrowed from a Slavic language. Compare Russian спорый (sporyj, “quick, profitable”), Slovak sporý (“copious”). Hungarian borrowed either the feminine or the neuter form of the Slavic adjective.^[1]^[2]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈsɒporɒ]
Hyphenation: sza‧po‧ra
Rhymes: -rɒ

Adjective

szapora (comparative szaporább, superlative legszaporább)

prolific, fruitful, fecund
quick, rapid, hasty

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	szapora	szaporák
accusative	szaporát	szaporákat
dative	szaporának	szaporáknak
instrumental	szaporával	szaporákkal
causal-final	szaporáért	szaporákért
translative	szaporává	szaporákká
terminative	szaporáig	szaporákig
essive-formal	szaporaként	szaporákként
essive-modal	—	—
inessive	szaporában	szaporákban
superessive	szaporán	szaporákon
adessive	szaporánál	szaporáknál
illative	szaporába	szaporákba
sublative	szaporára	szaporákra
allative	szaporához	szaporákhoz
elative	szaporából	szaporákból
delative	szaporáról	szaporákról
ablative	szaporától	szaporáktól
non-attributive possessive - singular	szaporáé	szaporáké
non-attributive possessive - plural	szaporáéi	szaporákéi

Derived terms

References

^ szapora in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
^ szapora in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN