„2009-es európai parlamenti választás” változatai közötti eltérés

A 2009-es európai parlamenti választás az Európai Unió országaiban 2009. június 4. és 7. között – Magyarországon június 7-én, vasárnap – választják meg az Európai Parlament új tagjait a 2009 és 2014 közötti időszakra.

Az európai parlamenti választás közvetlen, arányos rendszerű választás, melyet először 1979-ben választottak meg e rendszer alapján.

Az Európai Unió minden tagállama maga dönt arról, milyen szabályok szerint választja meg saját EP-képviselőit. A választási alapelvek mellett csak a választás lehetséges időpontjait és az adott országban megválasztható képviselők számát határozzák meg közösségi szinten (Magyarországon a 2004-ben megválasztott huszonnégy helyett huszonkettőre csökkent a megválasztható képviselők száma).

Szavazás időpontja

Az európai parlamenti képviselők megválasztásának időpontját az EP-képviselők közvetlen választásáról szóló 1976-os EGK-rendelet, valamint az ez alapján az első ilyen választást 1979. június 7-10-re kiíró 1978-as tanácsi döntés határozza meg. A szabályok szerint az Európai Közösség egy idősávot hirdet meg, amely megadott időszakon belül bármelyik napra eshet a választás, ennek eldöntését az egyes országok választási rendszere, hagyományai határozzák meg. 2009-ben június 4. és június 7. között határozták meg az választás lehetséges időpontjait, erről az Európai Tanács 2008. június 2-ái ülésén döntött.

Magyarországon a köztársasági elnöknek kell kitűznie a választást. Sólyom László köztársasági elnök 2009. március 26-án hozott határozatában június 7-ére, vasárnapra tűzte ki EP-választást. Több tagállam más időpontot és megoldást választott, például Hollandiában és Nagy-Britanniában csütörtökön, június 4-én szavaznak, Írországban pedig 5-én. Cipruson, Lettországban, Máltán és Szlovákiában június 6-ára, szombatra tűzték ki a választást. Csehországban és Olaszországban (a helyi rendszernek megfelelően) kétnapos lesz a választás.

Jogosultság

Az Európai Unió állampolgára a választáson bármely tagállamban szavazhat és bármely tagállamban megszavazható, amennyiben az adott tagállamban bejelentett lakóhellyel rendelkezik. Egységes életkori megkötés nincs, de általános, hogy a választás napjáig a tizennyolcadik életévüket betöltött személyek vehetnek részt a választáson (Ausztriában például tizenhat év a korhatár).

Magyarországon az Alkotmány határozza meg elsősorban a választási jogosultságot az EP-választásnál. Az Alkotmány 70. § (4) bekezdése szerint minden olyan, a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megilleti a jog a választáson való részvételre (aktív választójog). Ez vonatkozik a megválasztásra is (passzív választójog).

A szavazáson való részvétel másik feltétele még a választói névjegyzékbe történő felvétel, amelyről az EP-választás időpontjának kitűzése után a választópolgárok értesítést kaptak. Feltétel volt még, hogy nem álltak valamely általános kizárási ok alatt, melyet az Alkotmány 70. § (5) bekezdése szabályzott.

Indulók és feltételek

Mivel szeparáltan történik az Európai Parlament tagjainak megválasztása, ezért minden tagállamban eltérnek az indulók: a helyi pártok, pártszövetségek, választási pártok indulnak az arányos rendszer szerint kialakított pártlistákon. A bejutási küszöb általánosan az összes érvényesen leadott szavazat öt százaléka.

Általánosságban egy tagállam egy választókerületnek számít, de például Nagy-Britanniában, Olaszországban vagy Lengyelországban több választókerület is volt és az ottani eredmények arányában osztják szét a mandátumokat. Magyarországon egy választókerületnek számít és összesen tíz párt által állított nyolc lista indult a választáson.

Győztes

A választás után összeszámolják a szavazatokat. Csak az a pártlista szerezhet magyar európai parlamenti mandátumot, amelyik elérte az összes érvényesen leadott szavazat 5 százalékát.

Ezután (a D'Hondt-módszer szerint) egy táblázatban egymás mellé felírják az 5 százalékot elért pártlisták neveit, a nevek alatti oszlopokba pedig az adott listára leadott szavazatok számát. Ez alá jön az adott párt(szövetség) által kapott szavazatok számának fele, ez alá a harmada, ez alá a negyede, és így tovább.

Ezt követően megkeresik az egész táblázatban előforduló legnagyobb számot. Amelyik lista számoszlopában ez a szám található, az a pártlista kap egy mandátumot. (A legnagyobb szám nyilván a legtöbb voksot begyűjtő pártlista neve alatt lesz.) Ezután kikeresik a második legnagyobb számot. Az ennek megfelelő pártlista is kap egy mandátumot. Aztán jön a harmadik, a negyedik, és így tovább. Ezt egészen addig folytatják, amíg mind a 22 EP-képviselői helyet ki nem osztották.

Határon túli magyar EP-képviselők

Az EP-be a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának két képviselője került be 2004-ben: Duka-Zólyomi Árpád és Bauer Edit.

Az Európai Parlament már jóval Románia és Bulgária 2007. január 1-jei csatlakozása előtt, 2005 szeptemberében megfigyelőket fogadott e két országból. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség ekkor Kelemen Atillát, Kónya-Hamar Sándort és Szabó Károly Ferencet delegálta. Ők Románia csatlakozását követően teljes jogú EP-képviselők lettek.

Az immár EU-tag Romániában 2007. november 25-én tartották az első EP-választást. Az RMDSZ képviseletében Sógor Csaba és Winkler Gyula került be az Európai Parlamentbe, és függetlenként jutott be Tőkés László. Csibi Magor a Nemzeti Liberális Párt színeiben szerzett mandátumot.

Az MKP-s és RMDSZ-es EP-képviselők az Európai Néppárt frakciójában foglalnak helyet. Tőkés László egy ideig független képviselő volt, majd a Zöldek - Európai Szabad Szövetség nevű csoporthoz csatlakozott.

Az Európai Parlament minden képviselőjének joga van ahhoz, hogy anyanyelvén szólaljon fel a bizottsági, illetve plenáris üléseken.

Forrás

• Az Európai Parlament választási honlapja

Lásd még

• 2009-es európai parlamenti választás Magyarországon
• 2009-es európai parlamenti választás Romániában