Mezőszilvás
| Mezőszilvás (Silivașu de Câmpie) | |
 | |
| Ortodox templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Mezőszilvás |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 427270 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 34431 |
| Népesség | |
| Népesség | 751 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | < 3 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 378 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 46′ 60″, k. h. 24° 18′ 00″46.783300°N 24.300000°EKoordináták: é. sz. 46° 46′ 60″, k. h. 24° 18′ 00″46.783300°N 24.300000°E | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mezőszilvás (románul Silivașu de Câmpie) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
Besztercétől délre, Maros megye határához közel fekvő település.
Története
1321-ben Scilvasnak néven említik először. A település 1321 előtt a Kán nemzetségbeli László vajda birtoka volt, majd a későbbiekben többször is gazdát cserélt. László vajda 1321-ben a Kácsik nemzetségbeli Simon fia Péternek adta, 1329-ben a Hontpázmány nemzetségbeli Pogány istván kapta meg, majd 1336-ban Pogány István adta cserébe a Zsombor nemzetségbeli Sumbur fiainak. 1332-ben már plébániatemplomát is említették. Lakossága ekkor még magyar volt, de a település még a középkorban ismeretlen körülmények között elpusztult. 1448-ban már Pusztaszilvásként említik, de pár évtized múlva románokkal települt újra, mert 1473-ban már Oláhszilvás néven említik.
A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Mezőörményesi járásához tartozott.
Lakossága
1910-ben 1510 fő lakta a települést, ebből 1359 román, 151 magyar.
2002-ben 1048 lakosából 980 román, 60 cigány, 5 magyar volt.
Nevezetesség
- 18. századi ortodox fatemplom[3]
Források
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza (Akadémia, 1987) ISBN 963 05 3613 7
Hivatkozások
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Bistrița-Năsăud. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
