Barna teknős
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett      
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Manouria emys (Schlegel & S. Müller, 1844) | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Barna teknős témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Barna teknős témájú médiaállományokat és Barna teknős témájú kategóriát. |
A barna teknős (Manouria emys) a hüllők (Reptilia) osztályába és a teknősök (Testudines) rendjébe és a szárazföldi teknősfélék (Testudinidae) családjába tartozó faj.
Morfológiai és molekuláris biológiai vizsgálatok alapján is a szárazföldi teknősfélék családjának legprimitívebb faja.[1]
Előfordulása
Délkelet-Ázsia endemikus faja, előfordul India, Banglades, Mianmar, Thaiföld, Vietnám (ide valószínűleg csak betelepítették), Malajzia és Indonézia területén.
Alfajai
Két elismert alfaja van a Manouria emys emys Thaiföld déli részén, a Maláj-félszigeten, valamint Szumátra és Borneó szigetén él. A másik alfaj, a Manouria emys phayrei Thaiföld északnyugati részén, Mianmarban, Banglades keleti részén és India északkeleti államaiban él. Ez utóbbit Sir Arthur Purves Phayre (1812–1885) brit katonatiszt, Brit Burma kormányzójának tiszteletére nevezték el.[2]
Élőhelye
Trópusi esőerdőkben élő faj. Elsősorban hegyvidéki erdőkben fordul elő. Főleg ott fordul elő, ahol állandó vízforrásokat, kis tavakat talál, melyekben napi több órát is eltölt fürdőzéssel.
Megjelenése
A barna teknős Ázsia legnagyobbra növő szárazföldi teknősfaja, az északabbi Manouria emys phayrei alfaj egyedei a szabad természetben akár 25 kilogramm tömegűre is megnőhetnek, fogságban tartva még ennél súlyosabb is lehet. Páncélhossza elérheti a 60 centimétert.
A szárazföldi teknősfélék családjában ez az ötödik legnagyobbra megnövő faj, a galápagosi óriásteknős (Chelonoidis nigra), az aldabrai óriásteknős (Aldabrachelys gigantea), a sarkantyús teknős (Centrochelys sulcata) és a leopárdteknős (Stigmochelys pardalis) után.
Életmódja
Fő tápláléka a levelek, az aljnövényzeten megtalálható növények, esetleg rovarok. A hímek csak egy-egy párzás erejéig maradnak a nőstényekkel, aztán továbbállnak, és nagy területeket képesek bejárni, hogy új nőstényt találjanak maguknak.
Szaporodása
A családból ez az egyetlen faj, mely nem egy egyszerűen földbe kapart lyukba tojja tojásait, hanem földből, földre hullott levelekből egy fészket épít, mely akár 2,5 méter átmérőjű és 20-50 centiméter magas is lehet. Ebbe a nőstény egy fészekkamrát ás ki, melybe elég sok 30, de nagyobb nőstények esetén akár 50 tojást is lerak.
Veszélyeztetettsége
A barna teknősök populációja folyamatosan csökken. Fő veszélyeztető tényezőjük az élőhelyeik irtása, de ezt a fajt sok helyen erősen vadásszák is hús célból és a tradicionális ázsiai orvoslás céljából is. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján "súlyosan veszélyeztetett"ként tartja nyilván.
Jegyzetek
- ↑ (2006) „A molecular phylogeny of tortoises (Testudines: Testudinidae) based on mitochondrial and nuclear genes”. Molecular Phylogenetics and Evolution 40 (2), 517–531. o. DOI:10.1016/j.ympev.2006.03.003. PMID 16678445.
- ↑ Beolens, Bo; Watkins, Michael; Grayson, Michael (2011). The Eponym Dictionary of Reptiles. Baltimore: Johns Hopkins University Press. xiii + 296 pp. ISBN 978-1-4214-0135-5. (Manouria emys phayrei, p. 205).
Belső hivatkozások
Külső hivatkozások
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. június 6.)
