„Fajansz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
+egyiptomi fajansz |
+forrás |
||
| 2. sor: | 2. sor: | ||
A '''fajansz''' (másik megnevezése: '''majolika''', [[angol nyelv|angolul]]: ''faience'', [[francia nyelv|franciául]]: ''faïence'') fehérre vagy sárgára égetett, érdes törésű és át nem tetsző agyagú, [[ón]]os bevonattal ellátott kerámiatárgy. Nevét az [[Olaszország|olasz]] Faenza városról kapta.<ref>Alan Caiger-Smith, 1973: ''Tin-Glazed Pottery'' (London, Faber and Faber)</ref> Az [[agyag]]ot korongon, rendszerint gipszmintákban formálják, és [[Terrakotta|terrakottára]] égetik. Az ónos máz az egyszer égetett tárgyakra kerül. |
A '''fajansz''' (másik megnevezése: '''majolika''', [[angol nyelv|angolul]]: ''faience'', [[francia nyelv|franciául]]: ''faïence'') fehérre vagy sárgára égetett, érdes törésű és át nem tetsző agyagú, [[ón]]os bevonattal ellátott kerámiatárgy. Nevét az [[Olaszország|olasz]] Faenza városról kapta.<ref>Alan Caiger-Smith, 1973: ''Tin-Glazed Pottery'' (London, Faber and Faber)</ref> Az [[agyag]]ot korongon, rendszerint gipszmintákban formálják, és [[Terrakotta|terrakottára]] égetik. Az ónos máz az egyszer égetett tárgyakra kerül. |
||
| ⚫ | A [[Egyiptom művészete|ókori egyiptomi művészet]] történetében ezen kívül találkozhatunk az '''egyiptomi fajansz''' kifejezéssel is, amely azonban eltérő technikát jelöl. Ezeket a tárgyakat [[kvarc]]keverékből készítették és állították elő (főleg kék vagy zöld színekben), és üvegszerű mázzal vonták be. |
||
| ⚫ | A [[Egyiptom művészete|ókori egyiptomi művészet]] történetében ezen kívül találkozhatunk az '''egyiptomi fajansz''' kifejezéssel is, amely azonban eltérő technikát jelöl. Ezeket a tárgyakat [[kvarc]]keverékből készítették és állították elő (főleg kék vagy zöld színekben), és üvegszerű mázzal vonták be.<ref>Henry de Morant: Az iparművészet története (Corvina, Bp., 1976.), ld.: 161. o.</ref> |
||
== Története == |
|||
A kerámiakészítés történetében az egyik nagy áttörés a fehér, festésre alkalmas bevonat kidolgozása volt, amit az tett lehetővé, hogy ón-oxidot kevertek az [[ólom]]alapú bevonathoz. A technikát a 9. század során fejlesztették ki [[Irán]] vagy a [[Közel-Kelet]] területén. A fajansz kerámiák kiégetéséhez kb. 1200°C hőmérsékletet biztosító kemencére van szükség. |
A kerámiakészítés történetében az egyik nagy áttörés a fehér, festésre alkalmas bevonat kidolgozása volt, amit az tett lehetővé, hogy ón-oxidot kevertek az [[ólom]]alapú bevonathoz. A technikát a 9. század során fejlesztették ki [[Irán]] vagy a [[Közel-Kelet]] területén. A fajansz kerámiák kiégetéséhez kb. 1200°C hőmérsékletet biztosító kemencére van szükség. |
||
A lap 2013. január 28., 11:03-kori változata
A fajansz (másik megnevezése: majolika, angolul: faience, franciául: faïence) fehérre vagy sárgára égetett, érdes törésű és át nem tetsző agyagú, ónos bevonattal ellátott kerámiatárgy. Nevét az olasz Faenza városról kapta.[1] Az agyagot korongon, rendszerint gipszmintákban formálják, és terrakottára égetik. Az ónos máz az egyszer égetett tárgyakra kerül.
A ókori egyiptomi művészet történetében ezen kívül találkozhatunk az egyiptomi fajansz kifejezéssel is, amely azonban eltérő technikát jelöl. Ezeket a tárgyakat kvarckeverékből készítették és állították elő (főleg kék vagy zöld színekben), és üvegszerű mázzal vonták be.[2]
Története
A kerámiakészítés történetében az egyik nagy áttörés a fehér, festésre alkalmas bevonat kidolgozása volt, amit az tett lehetővé, hogy ón-oxidot kevertek az ólomalapú bevonathoz. A technikát a 9. század során fejlesztették ki Irán vagy a Közel-Kelet területén. A fajansz kerámiák kiégetéséhez kb. 1200°C hőmérsékletet biztosító kemencére van szükség.
A fajanszedények máza ón-ólom hamuból, homokból és konyhasóból készül, a kerámia festése történhet mázon és máz felett. A színező oxidokat illóolajjal keverik össze, és így viszik a tárgyra tollal és ecsettel. Már az ókori Egyiptomban használták az ónmázt. A középkori perzsa fajanszok legkedveltebb díszítése a fémfényben csillogó lüszteres máz. A török keramika elő szakasza az ún. Szeldzsuk-periódus, a 12. századtól a 14. századig tart. Az ónmáz megjelenése előtt agyag-, só- és ólommázat használtak az európai keramikaművességben. Az ólommáz a 13. században terjedt el Nyugat-Európában.
|
Ez a művészeti témájú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |