[go: nahoru, domu]
Ugrás a tartalomhoz

„Franz Künstler” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
iw link
a Magyarországi németek kategória eltávolítva (a HotCattel)
 
(42 közbenső módosítás, amit 30 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
{{nincs bevezető}}
⚫
'''Franz Künstler''' (* 1900. július 24. [[Sósd]], [[Bánát]], Magyar Királyság; † 2008. május 27. Niederstetten, [[Baden-Württemberg]], [[Németország]]) volt az utolsó veteránja az [[Osztrák-Magyar Monarchia]] [[K.u.k.]] hadseregének.
{{forma}}
{{személy infobox}}
⚫
'''Franz Künstler''' ([[Magyar nyelv|magyarul]]: ''Künstler Ferenc;'' [[Sósd|Soósd]], [[Bánát|ma Románia]], [[1900]]. [[július 24.]] – Bad Mergentheim, [[Baden-Württemberg]], [[Németország]], [[2008]]. [[május 27.]]) az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] [[K. u. k.]] hadseregének utolsó veteránja.


== Élete ==
Franz Künstler bánáti [[sváb]] családban született. Tizenhét éves volt, amikor 1918. januárjában a katonaorvos alkalmasnak találta katonai szolgálatra, így még részt vehetett az I. világháborúban. Márciusban már kint volt az olasz fronton, a magyarok számára sem ismeretlen [[Piave]]-nál. A két háború között Budapesten élt, és egy vaskereskedésben dolgozott. A második világháború idején a Magyar Királyi Hadseregben szolgált a keleti fronton, (motoros) futár volt Ukrajnában.


Franz Künstler [[Bánság|bánáti]] [[Bánsági svábok|sváb]], anyai ágon svájci és francia felmenőkkel rendelkező családba született 5. élő gyermekként. A kertépítész édesapa (Jacob Künstler) Franz születésekor éppen Soósdon dolgozott, házuk azonban [[Nagykikinda|Nagykikindán]] volt (ma [[Szerbia]]), ahová néhány hét múlva hazatértek. Itt járta ki az elemi iskolát, majd 1910-1914 között [[Temesvár|Temesváron]] (ma Románia) járt polgári iskolába. Ezt követően ismét Nagykikindán élt, ahol kereskedő inas és postahivatali gyakornok volt. 1918. február 6-án hívták be katonának. Alapkiképzését Szegeden, az 5. honvéd gyalogezrednél és az 5. ágyús tüzérezrednél kapta, majd márciusban már [[Odessza|Odesszától]] északra, a [[Keleti front (első világháború)|keleti frontra]] vezényelték. 1918. június 20-ától átdobták [[Asiago|Asiagóba]], az [[Olasz front (első világháború)|olasz frontra]], a [[magyarok]] számára nem ismeretlen [[Piave|Piave környékére]]. Novemberben tért haza a háborúból rongyosan és tetvesen.
Franz Künstlert a nyilasok elfogták és statáriális bíróság elé állították. Nagy szerencséjének tartotta, hogy sikerült lefizetnie fogvatartóit, és így a kivégzése előtti pillanatokban meg tudott szökni<ref>Pocakos news: Magyar volt a legöregebb német [http://pocakos.blogspot.com/2008/05/magyar-volt-legregebb-nmet.html]</ref>. Künstler Ferenc 46 éves koráig, azaz 1946-ban történt kitelepítéséig - születése óta - magyar állampolgár volt. A kitelepítést követően Németországban telepedett le, ahol a niederstetteni vadászati múzeum tárlatvezetőjeként dolgozott <ref>Múlt-kor: Magyar volt az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó veteránja [http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=20733]</ref>. Ő volt Németország legidősebb férfi lakosa<ref>FAZ: „Wenn ich 110 bin, kann mich der Teufel holen“ [http://www.faz.net/s/Rub501F42F1AA064C4CB17DF1C38AC00196/Doc~E92005B8797084DE99A44496756A6A5C9~ATpl~Ecommon~Scontent.html?rss_googlefeed]</ref>.


A nagykikindai postahivatalban dolgozott, majd 1919. augusztus 5-től 1920 novemberéig a [[Szeged|szegedi]] Hadbiztosság körletparancsnokságán (az utolsó két hónapban [[Kecskemét|Kecskeméten]]). 1920 novemberétől 1921. február végéig a szegedi Hadbiztosság polgári alkalmazottja, 1921 márciusától 1922 márciusáig internátusi alkalmazott volt. 1921. október 4-én a még építés alatt álló szegedi [[Fogadalmi templom (Szeged)|Fogadalmi templomban]] házasságot kötött Anna Seblatnig [[Klagenfurt am Wörthersee|klagenfurti]] (Ausztria) polgárleánnyal. A frigyből egy fiúgyermek, Ferenc született 1922. november 23-án. (Ő jelenleg is [[Budapest|Budapesten]] él.) A házaspár 1922 márciusában költözött [[Pestszenterzsébet|Pestszenterzsébetre]] (akkor még önálló község Budapest mellett). 1925-ig az Általános Fogyasztási Szövetkezetnél vállalt állást, majd 1925 júniusától az év végéig saját cukrászdát működtetett a pestszenterzsébeti Kossuth Lajos utcában. Ekkor súlyos tbc-fertőzésben megbetegedett, s ebből teljesen csak 1930-ra gyógyult fel. 1927-1930 között a Binet és Barna textilüzletben dolgozott, 1931 és 1946 között pedig önálló játék- és acélárú-kereskedést folytatott.
==Külső hivatkozások==

* [http://www.cicero.de/97.php?item=2461 Interjú Franz Künstlerrel]
1934 húsvétján elhagyta családját, majd ugyanezen évben élettársi kapcsolatot létesített Agócs Erzsébettel (Nagykörű, 1897-Niederstetten, 1979), akivel annak haláláig együtt is élt. 1935-ben [[Budapest XXIII. kerülete|Soroksár-Újtelepre]] költöztek (Návay Lajos u. 16.), s ott is éltek kitelepítésükig, 1946. május 13-ig. (1944 júniusa és 1945 márciusa között ideiglenesen [[Halimba|Halimbán]] éltek egy bérlakásban.)
⚫
* [http://www.welt.de/welt_print/article2045085/Der_letzte_Soldat_des_oesterreichischen_Kaiserreichs.html Der letzte Soldat des österreichischen Kaiserreichs]

⚫
* [http://www.focus.de/politik/deutschland/profile-104-jaehriger-steht-im-museum_aid_203330.html 104-Jähriger steht im Museum]
A [[második világháború]] idején az első behívóparancsot 1944. április 3-án kapta (a Lobkowitz- laktanyába), a másodikat 1944 nyarán (a Ganz-gyárba), de korábbi betegségére tekintettel nem sorozták be. 1944 szeptemberében tüdőgyulladást kapott, ennek ellenére 1945 januárjában az általános hadkötelezettség keretében megkapta a harmadik behívóparancsot is. Visszaemlékezése szerint a sorozóorvost lefizetve nem kellett bevonulnia. 1945 márciusában saját kétfogatos lovaskocsiján [[Szentgotthárd|Szentgotthárdon]] keresztül Ausztriába menekültek (Graz–Mur–Lienz), de júniusban visszahozzák őket Soroksár-Újtelepre.
⚫
* [http://www.stern.de/politik/panorama/:Lebens-K%FCnstler-%C4ltester-Deutscher/621749.html Ältester Deutscher gestorben]

1945. október 4-től 1946 januárjáig internálták a Károly-laktanyába (ma Főpolgármesteri Hivatal), ahonnan megszökött, majd 1946 májusáig [[Kiskunlacháza|Kiskunlacházán]] és [[Ráckeve|Ráckevén]] bujkált ismerősöknél. 1946. május 13-ával mint aki a korábbi népszámlálás alkalmával német ajkúnak vallotta magát, illetve a [[Volksbund]] tagját, kitelepítették (Élettársának nem kellett volna elhagynia az országot, de a rábeszélés ellenére nem volt hajlandó megválni párjától, és vele tartott. Jellemző, hogy amikor az 1970-es évek elején Franz már hazalátogathatott, ő akkor sem kapott magyarországi vízumot. A rendszer soha nem bocsátotta meg "hűségét".) A kitelepítetteket Passau–Ulm–Weiblingen útvonalon először a backnangi lágerbe vitték, majd Bad Mergentheimen át 1946. június 14-én Niederstettenbe érkeztek. Itt a Schloss Haltenbergstetten volt lelkészlakásában (a Hohenlohe-Jagstberg család kastélyában) éltek. 1949-től 1951-ig Stuttgartban a dobozgyárban, 1952-1955 között Bad Mergentheimben a kávéfőzőgép-gyárban dolgozott, s 1955-ben ment nyugdíjba. Nyugdíjasként a kastély vadászati múzeumának őreként és – humora, valamint élemedett kora ellenére friss szellemi és fizikai állapota miatt – a látogatók legendás tárlatvezetőjeként szinte haláláig tevékenykedett.

Franz Künstler születésétől fogva 46 éves koráig, azaz kitelepítéséig [[Magyar állampolgárság|magyar állampolgár]] volt. Ő volt az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének legidősebb élő katonája.

== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}


== Források ==
== Források ==
* [https://web.archive.org/web/20170401061543/http://cicero.de/berliner-republik/der-letzte-soldat-des-kaisers/38577 Der letzte Soldat des Kaisers – Interjú Franz Künstlerrel, www.cicero.de] {{de}}
<references/>
⚫
* [http://www.welt.de/welt_print/article2045085/Der_letzte_Soldat_des_oesterreichischen_Kaiserreichs.html Der letzte Soldat des österreichischen Kaiserreichs] {{de}}
⚫
* [http://www.focus.de/politik/deutschland/profile-104-jaehriger-steht-im-museum_aid_203330.html 104-Jähriger steht im Museum] {{Wayback|url=http://www.focus.de/politik/deutschland/profile-104-jaehriger-steht-im-museum_aid_203330.html |date=20131112191724 }} {{de}}
⚫
* [http://www.stern.de/politik/panorama/:Lebens-K%FCnstler-%C4ltester-Deutscher/621749.html Ältester Deutscher gestorben] {{de}}

== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[Kovács Pál (katona)|Kovács Pál]], az első világháború első hősi halottja


{{nemzetközi katalógusok}}
{{DEFAULTSORT:Kunstler, Franz}}
{{Portál|Első világháború|-}}


[[en:Franz Künstler]]
{{DEFAULTSORT:Künstler Franz}}
[[Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban]]
[[de:Franz Künstler (Veteran)]]
[[Kategória:1900-ban született személyek]]
[[eo:Franz Künstler]]
[[Kategória:2008-ban elhunyt személyek]]
[[fr:Franz Künstler]]
[[Kategória:Századik életévüket betöltött németek]]
[[fi:Franz Künstler]]
[[Kategória:Magyarországról kitelepített németek]]

A lap jelenlegi, 2024. február 25., 23:46-kori változata

 Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid, illetve nem elég érthető a bevezetője.
Kérjük, segíts olyan bevezetőt írni, ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján.
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek.
Franz Künstler
(Künstler Ferenc)
Született1900. július 24.
Sósd
Elhunyt2008. május 27. (107 évesen)[1]
Bad Mergentheim
Állampolgársága
Foglalkozásakatona
Sírhelyenem ismert[2]
Sablon • Wikidata • Segítség

Franz Künstler (magyarul: Künstler Ferenc; Soósd, ma Románia, 1900. július 24. – Bad Mergentheim, Baden-Württemberg, Németország, 2008. május 27.) az Osztrák–Magyar Monarchia K. u. k. hadseregének utolsó veteránja.

Élete

[szerkesztés]

Franz Künstler bánáti sváb, anyai ágon svájci és francia felmenőkkel rendelkező családba született 5. élő gyermekként. A kertépítész édesapa (Jacob Künstler) Franz születésekor éppen Soósdon dolgozott, házuk azonban Nagykikindán volt (ma Szerbia), ahová néhány hét múlva hazatértek. Itt járta ki az elemi iskolát, majd 1910-1914 között Temesváron (ma Románia) járt polgári iskolába. Ezt követően ismét Nagykikindán élt, ahol kereskedő inas és postahivatali gyakornok volt. 1918. február 6-án hívták be katonának. Alapkiképzését Szegeden, az 5. honvéd gyalogezrednél és az 5. ágyús tüzérezrednél kapta, majd márciusban már Odesszától északra, a keleti frontra vezényelték. 1918. június 20-ától átdobták Asiagóba, az olasz frontra, a magyarok számára nem ismeretlen Piave környékére. Novemberben tért haza a háborúból rongyosan és tetvesen.

A nagykikindai postahivatalban dolgozott, majd 1919. augusztus 5-től 1920 novemberéig a szegedi Hadbiztosság körletparancsnokságán (az utolsó két hónapban Kecskeméten). 1920 novemberétől 1921. február végéig a szegedi Hadbiztosság polgári alkalmazottja, 1921 márciusától 1922 márciusáig internátusi alkalmazott volt. 1921. október 4-én a még építés alatt álló szegedi Fogadalmi templomban házasságot kötött Anna Seblatnig klagenfurti (Ausztria) polgárleánnyal. A frigyből egy fiúgyermek, Ferenc született 1922. november 23-án. (Ő jelenleg is Budapesten él.) A házaspár 1922 márciusában költözött Pestszenterzsébetre (akkor még önálló község Budapest mellett). 1925-ig az Általános Fogyasztási Szövetkezetnél vállalt állást, majd 1925 júniusától az év végéig saját cukrászdát működtetett a pestszenterzsébeti Kossuth Lajos utcában. Ekkor súlyos tbc-fertőzésben megbetegedett, s ebből teljesen csak 1930-ra gyógyult fel. 1927-1930 között a Binet és Barna textilüzletben dolgozott, 1931 és 1946 között pedig önálló játék- és acélárú-kereskedést folytatott.

1934 húsvétján elhagyta családját, majd ugyanezen évben élettársi kapcsolatot létesített Agócs Erzsébettel (Nagykörű, 1897-Niederstetten, 1979), akivel annak haláláig együtt is élt. 1935-ben Soroksár-Újtelepre költöztek (Návay Lajos u. 16.), s ott is éltek kitelepítésükig, 1946. május 13-ig. (1944 júniusa és 1945 márciusa között ideiglenesen Halimbán éltek egy bérlakásban.)

A második világháború idején az első behívóparancsot 1944. április 3-án kapta (a Lobkowitz- laktanyába), a másodikat 1944 nyarán (a Ganz-gyárba), de korábbi betegségére tekintettel nem sorozták be. 1944 szeptemberében tüdőgyulladást kapott, ennek ellenére 1945 januárjában az általános hadkötelezettség keretében megkapta a harmadik behívóparancsot is. Visszaemlékezése szerint a sorozóorvost lefizetve nem kellett bevonulnia. 1945 márciusában saját kétfogatos lovaskocsiján Szentgotthárdon keresztül Ausztriába menekültek (Graz–Mur–Lienz), de júniusban visszahozzák őket Soroksár-Újtelepre.

1945. október 4-től 1946 januárjáig internálták a Károly-laktanyába (ma Főpolgármesteri Hivatal), ahonnan megszökött, majd 1946 májusáig Kiskunlacházán és Ráckevén bujkált ismerősöknél. 1946. május 13-ával mint aki a korábbi népszámlálás alkalmával német ajkúnak vallotta magát, illetve a Volksbund tagját, kitelepítették (Élettársának nem kellett volna elhagynia az országot, de a rábeszélés ellenére nem volt hajlandó megválni párjától, és vele tartott. Jellemző, hogy amikor az 1970-es évek elején Franz már hazalátogathatott, ő akkor sem kapott magyarországi vízumot. A rendszer soha nem bocsátotta meg "hűségét".) A kitelepítetteket Passau–Ulm–Weiblingen útvonalon először a backnangi lágerbe vitték, majd Bad Mergentheimen át 1946. június 14-én Niederstettenbe érkeztek. Itt a Schloss Haltenbergstetten volt lelkészlakásában (a Hohenlohe-Jagstberg család kastélyában) éltek. 1949-től 1951-ig Stuttgartban a dobozgyárban, 1952-1955 között Bad Mergentheimben a kávéfőzőgép-gyárban dolgozott, s 1955-ben ment nyugdíjba. Nyugdíjasként a kastély vadászati múzeumának őreként és – humora, valamint élemedett kora ellenére friss szellemi és fizikai állapota miatt – a látogatók legendás tárlatvezetőjeként szinte haláláig tevékenykedett.

Franz Künstler születésétől fogva 46 éves koráig, azaz kitelepítéséig magyar állampolgár volt. Ő volt az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének legidősebb élő katonája.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Franz_Künstler&oldid=26919592”