[go: nahoru, domu]
Ugrás a tartalomhoz

„Francisco José de Goya y Lucientes” változatai közötti eltérés

Hivatkozások szerkesztése
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10)
2 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.9.4
(18 közbenső módosítás, amit 17 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
23. sor: 23. sor:


== Élete ==
== Élete ==
⚫
[[Fájl:La familia de Carlos IV, Francisco de Goya.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|''[[IV. Károly spanyol király]] és családja (1800)'']]
⚫
[[Fájl:The Water Carrier, Francisco de Goya.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|''Vízhordó leány'' (1808-1812)]]


[[Fuendetodos]]ban született, [[Zaragoza (tartomány)|Zaragoza tartományban]] Joseph Goya és Gracia Lucientes gyermekeként. Gyermekkorát [[Fuendetodos]]ban töltötte. [[1749]]-ben a család házat vett Zaragozában és néhány évvel később odaköltöztek.
[[Fuendetodos]]ban született, [[Zaragoza (tartomány)|Zaragoza tartományban]] Joseph Goya és Gracia Lucientes gyermekeként. Gyermekkorát [[Fuendetodos]]ban töltötte. [[1749]]-ben a család házat vett Zaragozában, és néhány évvel később odaköltöztek.


Goya Zaragozában a piaristákhoz járt iskolába, ahol szoros barátságot kötött Martin Zapaterrel, akivel évek múltán is levelezett, bő anyagot szolgáltatva a későbbi életrajzíróknak.
Goya Zaragozában a piaristákhoz járt iskolába, ahol szoros barátságot kötött Martin Zapaterrel, akivel évek múltán is levelezett, bő anyagot szolgáltatva a későbbi életrajzíróknak.


⚫
1763-ban és 1766-ban felvételért folyamodott a Spanyol Királyi Akadémiához, de mindkétszer elutasították. [[1771]]-ben [[Róma|Rómába]] utazott, ahol a [[Parma (Olaszország)|Parma]] városa által rendezett festészeti versenyen második díjat nyert. Még ugyanebben az évben visszatért Zaragozába és freskókat készített. [[Francisco Bayeu y Subías]] tanítványa lett; innentől fogva kezdte kialakítani jellegzetes stílusjegyeit.
⚫
[[Fájl:La familia de Carlos IV, Francisco de Goya.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|''[[IV. Károly spanyol király]] és családja (1800)'']]


⚫
[[1774]]-ben feleségül vette Bayeu nővérét, Josefát. A Királyi Szövőműhelyben kapott állást, ahol öt év alatt kb. 42 mintát tervezett. Bejáratos lett a királyi udvarba is, oltárképet festett a Szent Ferenc templom részére, és a San Fernandó-i Akadémia tagjává választotta.
⚫
1763-ban és 1766-ban felvételért folyamodott a Spanyol Királyi Akadémiához, de mindkétszer elutasították. [[1771]]-ben [[Róma|Rómába]] utazott, ahol a [[Parma]] városa által rendezett festészeti versenyen második díjat nyert.


⚫
[[1783]]-ban José Moñino, Floridablanca grófja, [[III. Károly spanyol király]] kegyence, megbízta Goyát, hogy portrét fessen róla. Barátságot kötött Don Luis koronaherceggel és az ő házában lakott. A támogatói közé tartoztak Osuna herceg és hercegnő is, akiket szintén lefestett. III. Károly [[1788]]-ban bekövetkezett halála után, [[IV. Károly spanyol király|IV. Károly]] uralkodása alatt Goya egyre népszerűbb lett a királyi udvarban.
⚫
[[Fájl:The Water Carrier, Francisco de Goya.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|''Vízhordó leány'' (1808-1812)]]
Még ugyanebben az évben visszatért Zaragozába és freskókat készített. [[Francisco Bayeu y Subías]] tanítványa lett; innentől fogva kezdte kialakítani jellegzetes stílusjegyeit.


⚫
[[1792]]-ben rejtélyes betegség támadta meg, amelynek következtében elvesztette hallását. Ekkortól kezdett művészi világa elkomorodni: ekkor festett képei, melyek közül a legismertebbek a ''Tűzvész'' és ''Az őrültekháza'', drámai témákat jelenítenek meg sötét színekkel.
⚫
[[1774]]-ben feleségül vette Bayeu nővérét, Josefát. A Királyi Szövőműhelyben kapott állást, ahol öt év alatt kb. 42 mintát tervezett. Bejáratos lett a királyi udvarba is, oltárképet festett a Szent Ferenc templom részére, és a San Fernando-i Akadémia tagjává választotta.


⚫
[[1799]]-ben kinevezték királyi festőnek. Lefestette a királyt és a királynőt, a királyi családot és több nemes személyt. [[1812]]-ben meghalt a felesége. [[1824]]-ben [[Bordeaux]]-ban telepedett le, itt is halt meg. Regényes életrajzát [[Lion Feuchtwanger]] írta meg.
⚫
[[1783]]-ban José Moñino, Floridablanca grófja, [[III. Károly spanyol király]] kegyence, megbízta Goyát, hogy portrét fessen róla. Barátságot kötött Don Luis koronaherceggel és az ő házában lakott. A támogatói közé tartoztak Osuna herceg és hercegnő is, akiket szintén lefestett.
III. Károly [[1788]]-ban bekövetkezett halála után, [[IV. Károly spanyol király|IV. Károly]] uralkodása alatt Goya egyre népszerűbb lett a királyi udvarban.

⚫
[[1792]]-ben egy rejtélyes betegségen esett át, amelynek következtében elvesztette a hallását. Ekkortól kezdett művészi világa elkomorodni: ekkor festett képei, melyek közül a legismertebbek a ''Tűzvész'' és ''Az őrültekháza'', drámai témákat jelenítenek meg sötét színekkel.

[[1799]]-ben kinevezték királyi festőnek. Lefestette a királyt és a királynőt, a királyi családot és több nemes személyt.
⚫
[[1812]]-ben meghalt a felesége. [[1824]]-ben [[Bordeaux]]ban telepedett le, itt is halt meg. Regényes életrajzát [[Lion Feuchtwanger]] írta meg.


== Művei ==
== Művei ==
54. sor: 49. sor:
=== A San Antonio kápolna ===
=== A San Antonio kápolna ===
Goya miközben képeket és grafikákat készített, [[1798]]-ban freskókkal díszítette a madridi San Antonio de la Florida-remetekápolnát.
Goya miközben képeket és grafikákat készített, [[1798]]-ban freskókkal díszítette a madridi San Antonio de la Florida-remetekápolnát.
Művészetének egyik csúcspontja ennek a kápolnának a kifestése, amelyben egyesíteni tudta a [[barokk]] lendületet, nagyvonalúságot, a [[rokokó]] kecsességet olyan kifejező erővel, amely mindaddig ismeretlen torzításokra és egyszerűsítésekre épült. A kupolán egy korlát mögött ábrázolja [[Páduai Szent Antal|Szent Antal]] csodatételét, a meggyilkolt ember feltámasztását és a tarka nézősereget. A sebtében felfestett vonásokon nem változtat, a színek lehető legkisebb kontrasztjával alakít ki egy-egy arcot, testet, mozdulatot. Egyazon művön belül össze tudta egyeztetni a formai újszerűséget a hagyományos technikával.<ref>A rokokótól 1900-ig i.m. 140. o.</ref>
Művészetének egyik csúcspontja ennek a kápolnának a kifestése, amelyben egyesíteni tudta a [[barokk]] lendületet, nagyvonalúságot, a [[rokokó]] kecsességet olyan kifejező erővel, amely mindaddig ismeretlen torzításokra és egyszerűsítésekre épült. A kupolán egy korlát mögött ábrázolja [[Páduai Szent Antal|Szent Antal]] csodatételét, a meggyilkolt ember feltámasztását és a tarka nézősereget. A sebtében felfestett vonásokon nem változtat, a színek lehető legkisebb kontrasztjával alakít ki egy-egy arcot, testet, mozdulatot. Egyazon művön belül össze tudta egyeztetni a formai újszerűséget a hagyományos technikával.<ref>A rokokótól 1900-ig i. m. 140. o.</ref>


=== A ''Los Caprichos'' ===
=== A ''Los Caprichos'' ===
[[Fájl:Goya Maja naga2.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|''A meztelen Maja'' (1799-1800)]]
[[Fájl:Goya Maja naga2.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|''A meztelen maja'' (1799-1800)]]
[[Fájl:Goya Maja ubrana2.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|''A felöltözött Maja'' (1800)]]
[[Fájl:Goya Maja ubrana2.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|''A felöltözött maja'' (1800)]]
[[1799]]-ben egy 80 nyomatból álló sorozatot alkotott ''Los Caprichos'' címmel, bemutatva „a minden civilizált társadalomban megtalálható számtalan őrültséget, és azokat az előítéleteket és kárhozatos gyakorlatot, amelyeket a szokás, a tudatlanság és az önérdek megszokottá tett.” A rajzok kifigurázzák a korabeli nemeseket, akik a képeken szamárként nézegetik a családi albumaikat, és támadja a papokat, az inkvizíciót.
[[1799]]-ben egy 80 nyomatból álló sorozatot alkotott ''Los Caprichos'' címmel, bemutatva „a minden civilizált társadalomban megtalálható számtalan őrültséget, és azokat az előítéleteket és kárhozatos gyakorlatot, amelyeket a szokás, a tudatlanság és az önérdek megszokottá tett.” A rajzok kifigurázzák a korabeli nemeseket, akik a képeken szamárként nézegetik a családi albumaikat, és támadja a papokat, az inkvizíciót.
A sorozat legismertebb műve a ''Ha az értelem alszik, előjönnek a szörnyek'' c. grafika, mely egy alvó, asztalra boruló férfit ábrázol, akik körül különböző szárnyas (denevér-és bagolyszerű) lények keringenek. A képet még inkább érdekessé teszi az, ha nyomatékosítjuk, hogy felvilágosodás, az értelem kultuszának időszakában keletkezett.
A sorozat legismertebb műve a ''Ha az értelem alszik, előjönnek a szörnyek'' c. grafika, mely egy alvó, asztalra boruló férfit ábrázol, akik körül különböző szárnyas (denevér-és bagolyszerű) lények keringenek. A képet még inkább érdekessé teszi az, ha nyomatékosítjuk, hogy felvilágosodás, az értelem kultuszának időszakában keletkezett.
66. sor: 61. sor:
Goya 1803-ban a királynak ajándékozta a lemezeket, aki a Királyi Nyomda rendelkezésére bocsátotta.
Goya 1803-ban a királynak ajándékozta a lemezeket, aki a Királyi Nyomda rendelkezésére bocsátotta.


=== A Maja-képek ===
=== A maja-képek ===


Goya két legismertebb képe a ''Meztelen Maja'' (La Maja Desnuda) és a ''Felöltözött Maja'' ''(La Maja vestida)''. Előbbi képet Goya 1797 és 1780 között festette, utóbbit pedig 1800 és 1805 között. A két festmény ugyanazt az asszonyt ábrázolja ugyanabban a pózban, felöltözve, illetve meztelenül. Először a meztelen változat készült el, és amikor a spanyol társaság felháborodva követelte, hogy öltöztesse fel, ezt elutasította és inkább festett róla új képet, most már ruhában. A korabeli spanyol festészetben tiltottnak számító akttéma miatt Goyát 1815-ben az [[inkvizíció]] beidézte. Bár nem kapott büntetést, jelezték neki, hogy odafigyelnek rá. Egyes feltételezések szerint a festmények Alba hercegnőt ábrázolják, és az sem zárható ki teljesen, hogy a hercegnő vagy a miniszter, Manuel Godoy, a királynő szeretőjének megrendelésére készültek.<ref>Goya festői életműve. Corvina, 1987. Ford. Havas Lujza. 119. {{ISBN|963-13-2258-0}}</ref>
Goya két legismertebb képe a ''Meztelen maja'' (La maja desnuda) és a ''Felöltözött maja'' ''(La maja vestida)''.<ref>Chronik der Menscheit (Az emberiség krónikája) → Der spanische Maler Goya</ref> Előbbi képet Goya 1799 és 1800 között festette, utóbbit pedig 1800 és 1805 között. A két festmény ugyanazt az asszonyt ábrázolja ugyanabban a pózban, felöltözve, illetve meztelenül. Először a meztelen változat készült el, és amikor a spanyol társaság felháborodva követelte, hogy öltöztesse fel, ezt elutasította és inkább festett róla új képet, most már ruhában. A korabeli spanyol festészetben tiltottnak számító akttéma miatt Goyát 1815-ben az [[inkvizíció]] beidézte. Bár nem kapott büntetést, jelezték neki, hogy odafigyelnek rá. Egyes feltételezések szerint a festmények Alba hercegnőt ábrázolják, és az sem zárható ki teljesen, hogy a hercegnő vagy a miniszter, Manuel Godoy, a királynő szeretőjének megrendelésére készültek.<ref>Goya festői életműve. Corvina, 1987. Ford. Havas Lujza. 119. {{ISBN|963-13-2258-0}}</ref>


[[Fájl:El Tres de Mayo, by Francisco de Goya, from Prado in Google Earth.jpg|bélyegkép|jobbra|''1808. május 3.: Madrid védőinek kivégzése'' (1814)]]
[[Fájl:El Tres de Mayo, by Francisco de Goya, from Prado in Google Earth.jpg|bélyegkép|jobbra|''1808. május 3.: Madrid védőinek kivégzése'' (1814)]]
[[Fájl:Francisco de Goya, Saturno devorando a su hijo (1819-1823).jpg|thumb|upright|''Saturnus felfalja gyermekét'' (1819)]]
[[Fájl:Francisco de Goya, Saturno devorando a su hijo (1819-1823).jpg|thumb|''Saturnus felfalja gyermekét'' (1819)]]
[[Fájl:Goya.colossus.jpg|bélyegkép|jobbra|''A Kolosszus'' (1810)]]
[[Fájl:Goya.colossus.jpg|bélyegkép|jobbra|''A Kolosszus'' (1810)]]
[[Fájl:Corrida de toros en una plaza partida por Goya.jpg|thumb|Bikaviadal egy osztott téren (1816)]]

=== A háború borzalmai ===
=== A háború borzalmai ===
''[[1808]]. [[május 2.|május 2-a]] : Harc a mamelukok ellen'' c. képet [[1814]]-ben festette Goya annak a dicsőséges napnak az emlékére, amelyiken [[Madrid]] népe Puerta del Solnál megtámadta a franciák szolgálatában álló zsoldos mameluk lovascsapatot.<ref>A rokokótól 1900-ig i.m. 144-145. o.</ref>
''[[1808]]. [[május 2.|május 2-a]] : Harc a mamelukok ellen'' c. képet [[1814]]-ben festette Goya annak a dicsőséges napnak az emlékére, amelyiken [[Madrid]] népe Puerta del Solnál megtámadta a franciák szolgálatában álló zsoldos mameluk lovascsapatot.<ref>A rokokótól 1900-ig i. m. 144-145. o.</ref>


''[[1808]] [[május 3.|május 3-a]]: Madrid védőinek kivégzése'' című festmény az erőszak ábrázolásának egyik legmegrendítőbb képe. A fény ugyanabba az irányba halad, ahová a puskák is céloznak, az elkerülhetetlen halál borzalmát fokozza. 1814-ben festette Goya.<ref>A rokokótól 1900-ig i.m. 147. o.</ref>
''[[1808]] [[május 3.|május 3-a]]: Madrid védőinek kivégzése'' című festmény az erőszak ábrázolásának egyik legmegrendítőbb képe. A fény ugyanabba az irányba halad, ahová a puskák is céloznak, az elkerülhetetlen halál borzalmát fokozza. 1814-ben festette Goya.<ref>A rokokótól 1900-ig i. m. 147. o.</ref>


=== A fekete festmények ===
=== A fekete festmények ===


Goya 1819 február 27-én [[Madrid]] környékén vásárolt házat. Az épület spanyol elnevezése ''Quinta del Sordo'', vagyis ''A süket háza'' volt, ami azonban nem Goyára, hanem annak előző tulajdonosára utalt. Goya 1820-ban ennek a háznak a falára festette meg az ún. „fekete festményeket”, szám szerint tizennégyet, amelyekből hét a földszinten, hét pedig az emeleten kapott helyet. A festmények valószínűleg a sötét színvilágukról kapták a nevüket, legjellemzőbbek a fekete, barna, okker. A képeket később leválasztották a falról, és áttették vászonra, 1881-ben a [[Prado]] tulajdonába kerültek.<ref>Goya, festői életműve, (i. m.) 134.</ref>
Goya 1819 február 27-én [[Madrid]] környékén vásárolt házat. Az épület spanyol elnevezése ''Quinta del Sordo'', vagyis ''A süket háza'' volt, ami azonban nem Goyára, hanem annak előző tulajdonosára utalt. Goya 1820-ban ennek a háznak a falára festette meg az ún. „fekete festményeket”, szám szerint tizennégyet, amelyekből hét a földszinten, hét pedig az emeleten kapott helyet. A festmények valószínűleg a sötét színvilágukról kapták a nevüket, legjellemzőbbek a fekete, barna, okker. A képeket később leválasztották a vakolatról, és vászonra vitték át. 1881-ben a [[Prado]] tulajdonába kerültek.<ref>Goya, festői életműve, (i. m.) 134.</ref>


Ezen festmények legismertebbike a ''[[Saturnus]]'', melyen a feketeségből előbukkanó főisten felfalja egyik gyermekét. A ''Párbaj furkósbotokkal''' két férfit ábrázol, akik térdig a sárba merülve ütik egymást, a harc kegyetlennek és értelmetlennek látszik, a festmény így az emberi lét abszurditását fejezi ki. ''A kutya'' c. festményen egy kutyafej látható, a testét egy lejtő sötét foltja takarja el, mintha elmerült volna a homokban. A festmény kilencvenkilenc százalékán semmi konkrétum, körvonalazható dolog nem látható, a festmény a magányt, szorongást, ürességet fejezi ki. A fekete festményekre jellemző, hogy az arcok mimikája általában hasonló: a szemek tágra nyíltak, a fehér részük jól látható, a szájuk pedig nyitva van, mintha sikoltanának.<ref>Rose-Marie és Rainer Hagen: ''Francisco Goya'' (Taschen–Vince Kiadó, 2004) 74-76. o. Ford. Mesterházi Mónika és Sütő Gyöngyi.</ref>
Ezen festmények legismertebbike a ''Saturnus'', melyen a feketeségből előbukkanó főisten felfalja egyik gyermekét. A ''[[Párbaj furkósbotokkal]]'' (1820) két férfit ábrázol, akik térdig a sárba merülve ütik egymást, a harc kegyetlennek és értelmetlennek látszik, a festmény így az emberi lét abszurditását fejezi ki. ''[[A kutya (festmény)|A kutya]]'' (1819-23) c. festményen egy kutyafej látható, a testét egy lejtő sötét foltja takarja el, mintha elmerült volna a homokban. A festmény kilencvenkilenc százalékán semmi konkrétum, körvonalazható dolog nem látható; a magányt, szorongást, ürességet fejezi ki. A fekete festményekre jellemző, hogy az arcok mimikája általában hasonló: a szemek tágra nyíltak, fehér részük jól látható, a szájuk pedig nyitva van, mintha sikoltanának.<ref>Rose-Marie és Rainer Hagen: ''Francisco Goya'' (Taschen–Vince Kiadó, 2004) 74-76. o. Ford. Mesterházi Mónika és Sütő Gyöngyi.</ref>


== Művészetének értékelése ==
== Művészetének értékelése ==
A spanyol festészet [[Bartolomé Esteban Murillo|Murillóval]] végződő virágzási korszaka után az utolsó nagy spanyol mester Goya. Egyike a legsokoldalúbb és legegyénibb művészeknek, aki a 18. század fordulóján a [[barokk]] és a [[rokokó]] művészet folytatója, majd a [[romantika]] jegyei is mutatkoznak nála, teljes művészetének számos darabja oly annyira kifejező és előre mutató, hogy ő lesz a modern festészet egyik atyja, ihletet merítenek belőle a francia [[impresszionizmus|impresszionisták]] (köztük [[Édouard Manet|Manet]]) és a német [[expresszionizmus|expresszionisták]]. Sokáig nem ismerték hazáján kívül, igazi méltánylásra Európában majd csak a [[19. század]] második felében talál, de leginkább a század vége felé, amikor ünneplik [[Diego Velázquez|Velázquez]] születésének 300. évfordulóját, s ekkor Goya műveit is újra rendezik a [[madrid]]i [[Prado]] Múzeumban. Képeit kiállítják [[London]]ban, [[Berlin]]ben, [[Bécs]]ben, mindenütt óriási sikereket arat, ekkor indul meg a hatalmas Goya-irodalom virágzása.<ref>Értékelés Fónagy Béla szócikke nyomán, ld. Művészeti lexikon i.m.</ref>
A spanyol festészet [[Bartolomé Esteban Murillo|Murillóval]] végződő virágzási korszaka után az utolsó nagy spanyol mester Goya. Egyike a legsokoldalúbb és legegyénibb művészeknek, aki a 18. század fordulóján a [[barokk]] és a [[rokokó]] művészet folytatója, majd a [[romantika]] jegyei is mutatkoznak nála, teljes művészetének számos darabja olyannyira kifejező és előre mutató, hogy ő lesz a modern festészet egyik atyja, ihletet merítenek belőle a francia [[impresszionizmus|impresszionisták]] (köztük [[Édouard Manet|Manet]]) és a német [[expresszionizmus|expresszionisták]]. Sokáig nem ismerték hazáján kívül, igazi méltánylásra Európában majd csak a [[19. század]] második felében talál, de leginkább a század vége felé, amikor ünneplik [[Diego Velázquez|Velázquez]] születésének 300. évfordulóját, s ekkor Goya műveit is újra rendezik a [[madrid]]i [[Prado]] Múzeumban. Képeit kiállítják [[London]]ban, [[Berlin]]ben, [[Bécs]]ben, mindenütt óriási sikereket arat, ekkor indul meg a hatalmas Goya-irodalom virágzása.<ref>Értékelés Fónagy Béla szócikke nyomán, ld. Művészeti lexikon i.m.</ref>


Goya maga mondta, hogy három tanítója volt: a természet, [[Diego Velázquez|Velázquez]] és [[Rembrandt]]. Goya festői géniusz, aki Velázquez és Rembrandt útját folytatta és új festői problémákat vetett fel, számos egyéni hangvételű festménye mutatja e vonalat, köztük ''A Kolosszus'' c. festmény [[1810]]-ből. A kolosszus nyilván [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte Napóleon]], aki egész Európát hatalma alá akarta vonni, köztük a spanyol népet is.
Goya maga mondta, hogy három tanítója volt: a természet, [[Diego Velázquez|Velázquez]] és [[Rembrandt]]. Goya festői géniusz, aki Velázquez és Rembrandt útját folytatta és új festői problémákat vetett fel, számos egyéni hangvételű festménye mutatja e vonalat, köztük ''A Kolosszus'' c. festmény [[1810]]-ből. A kolosszus nyilván [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte Napóleon]], aki egész Európát hatalma alá akarta vonni, köztük a spanyol népet is.


A budapesti [[Szépművészeti Múzeum]]ban a ''Bermúdezné képmása'' [[1790-es évek]]ben, valamint ''A vízhordó lány'' című 1810 körül festett képe látható.
A budapesti [[Szépművészeti Múzeum (Budapest)|Szépművészeti Múzeum]]ban a ''Bermúdezné képmása'' [[1790-es évek]]ben, valamint ''A vízhordó lány'' című 1810 körül festett képe látható.


== Filmek ==
== Filmek ==
104. sor: 101. sor:


Janice Anderson: Goya. Helikon Kiadó 1996. {{ISBN|963 208 371 7}}
Janice Anderson: Goya. Helikon Kiadó 1996. {{ISBN|963 208 371 7}}

[https://ucm.academia.edu/MiguelOrozco Orozco, Miguel]. ''[https://www.academia.edu/45606833/Goyas_frescoes_in_San_Antonio_de_la_Florida_and_Jos%C3%A9_Mar%C3%ADa_Galv%C3%A1ns_etchings_after_them Goya's frescoes in San Antonio de la Florida and José María Galván's etchings after them]''. Academia.edu. San Francisco, California 2021


== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==
112. sor: 111. sor:
* ''A művészet története'' (Historia del'arte. Magy. vált. főszerk. Aradi Nóra. 8.) [köt.] A rokokótól 1900-ig. ([Közrem.] Gellér Katalin). (Corvina, 1989) 300 o. {{ISBN|963-13-2815-5}} Francisco Goya ld. 129-157. o.
* ''A művészet története'' (Historia del'arte. Magy. vált. főszerk. Aradi Nóra. 8.) [köt.] A rokokótól 1900-ig. ([Közrem.] Gellér Katalin). (Corvina, 1989) 300 o. {{ISBN|963-13-2815-5}} Francisco Goya ld. 129-157. o.


== Külső hivatkozások ==
== További információk ==
{{commonskat|Francisco de Goya y Lucientes}}
* [http://rezkarcfitness.blogspot.com/2009/01/francisco-de-goya-los-caprichos.html Los Caprichos (rézkarc, akvatinta)]
* [http://rezkarcfitness.blogspot.com/2009/01/francisco-de-goya-los-caprichos.html Los Caprichos (rézkarc, akvatinta)]
* [https://web.archive.org/web/20080423014939/http://www.terminartors.com/painterdetailed?ID=320 Goya festményei - TerminArtors.com]
* [https://web.archive.org/web/20080423014939/http://www.terminartors.com/painterdetailed?ID=320 Goya festményei – TerminArtors.com]
* [https://web.archive.org/web/20051203025012/http://eeweems.com/goya/index.html Goya képek és életrajz]
* [https://web.archive.org/web/20051203025012/http://eeweems.com/goya/index.html Goya képek és életrajz]
* [http://www.wga.hu/frames-e.html?/html/g/goya/index.html Webgaléria]
* [http://www.wga.hu/frames-e.html?/html/g/goya/index.html Webgaléria]
* [http://www.gasl.org/refbib/Goya__Caprichos.pdf ''Los Caprichos'']
* [http://www.gasl.org/refbib/Goya__Caprichos.pdf ''Los Caprichos''] {{Wayback|url=http://www.gasl.org/refbib/Goya__Caprichos.pdf |date=20081030093518 }}
* [http://www.gasl.org/refbib/Goya__Guerra.pdf ''A háború borzalmai'']
* [http://www.gasl.org/refbib/Goya__Guerra.pdf ''A háború borzalmai''] {{Wayback|url=http://www.gasl.org/refbib/Goya__Guerra.pdf |date=20081120162501 }}
* [http://rezkarcfitness.blogspot.com/2010/09/francisco-de-goya-la-tauromaquia.html Bikaviadal sorozat (rézkarc, akvatinta)]
* [http://rezkarcfitness.blogspot.com/2010/09/francisco-de-goya-la-tauromaquia.html Bikaviadal sorozat (rézkarc, akvatinta)]
*[https://divany.hu/offline/francisco-goya-meztelen-maja-feloltozott-maja-cayetana/ A festő, aki meztelenre vetkőztetett egy hercegnőt, majd mégis felöltöztette]


{{Romantika}}
{{Romantika}}
{{nemzetközi katalógusok}}
{{nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Spanyol világ|-}}
{{Portál|művészet||Spanyol világ|-}}


{{DEFAULTSORT:Goya Francisco}}
{{DEFAULTSORT:Goya Francisco}}

A lap 2023. május 14., 02:08-kori változata

Francisco José de Goya y Lucientes
Goya önarcképe
Goya önarcképe
Született1746. március 30.
Fuendetodos
Meghalt1828. április 16. (82 évesen)
Bordeaux
Sírhely
  • Chartreuse Cemetery
  • San Isidro Cemetery
  • Royal Chapel of St. Anthony of La Florida
Nemzetiségespanyol
Stílusaromantika
Francisco José de Goya y Lucientes aláírása
Francisco José de Goya y Lucientes aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Francisco José de Goya y Lucientes témájú médiaállományokat.

Francisco José de Goya y Lucientes (Fuendetodos, Zaragoza tartomány, Spanyol Királyság, 1746. március 30. – Bordeaux, 1828. április 16.) spanyol festő és grafikus.

Élete

IV. Károly spanyol király és családja (1800)
Vízhordó leány (1808-1812)

Fuendetodosban született, Zaragoza tartományban Joseph Goya és Gracia Lucientes gyermekeként. Gyermekkorát Fuendetodosban töltötte. 1749-ben a család házat vett Zaragozában, és néhány évvel később odaköltöztek.

Goya Zaragozában a piaristákhoz járt iskolába, ahol szoros barátságot kötött Martin Zapaterrel, akivel évek múltán is levelezett, bő anyagot szolgáltatva a későbbi életrajzíróknak.

1763-ban és 1766-ban felvételért folyamodott a Spanyol Királyi Akadémiához, de mindkétszer elutasították. 1771-ben Rómába utazott, ahol a Parma városa által rendezett festészeti versenyen második díjat nyert. Még ugyanebben az évben visszatért Zaragozába és freskókat készített. Francisco Bayeu y Subías tanítványa lett; innentől fogva kezdte kialakítani jellegzetes stílusjegyeit.

1774-ben feleségül vette Bayeu nővérét, Josefát. A Királyi Szövőműhelyben kapott állást, ahol öt év alatt kb. 42 mintát tervezett. Bejáratos lett a királyi udvarba is, oltárképet festett a Szent Ferenc templom részére, és a San Fernandó-i Akadémia tagjává választotta.

1783-ban José Moñino, Floridablanca grófja, III. Károly spanyol király kegyence, megbízta Goyát, hogy portrét fessen róla. Barátságot kötött Don Luis koronaherceggel és az ő házában lakott. A támogatói közé tartoztak Osuna herceg és hercegnő is, akiket szintén lefestett. III. Károly 1788-ban bekövetkezett halála után, IV. Károly uralkodása alatt Goya egyre népszerűbb lett a királyi udvarban.

1792-ben rejtélyes betegség támadta meg, amelynek következtében elvesztette hallását. Ekkortól kezdett művészi világa elkomorodni: ekkor festett képei, melyek közül a legismertebbek a Tűzvész és Az őrültekháza, drámai témákat jelenítenek meg sötét színekkel.

1799-ben kinevezték királyi festőnek. Lefestette a királyt és a királynőt, a királyi családot és több nemes személyt. 1812-ben meghalt a felesége. 1824-ben Bordeaux-ban telepedett le, itt is halt meg. Regényes életrajzát Lion Feuchtwanger írta meg.

Művei

Goya lefestette a spanyol királyi család több tagját, beleértve IV. Károly és VII. Ferdinánd királyokat. A témái széles skálát ölelnek fel a vidám ünnepélyektől a csatajelenetekig és holttestekig. A témaválasztása kedélye sötétebbé válását jelzi. A mai orvosok arra gyanakodnak, hogy a festékben levő ólomtól mérgezést kapott, és ez okozta siketségét, amely visszahúzódóvá tette. Élete vége felé félelmetes képeket festett őrültekről, betegekről és fantasztikus alakokról; ezeknek a "fekete festményeknek" a stílusa az expresszionizmust vetíti előre.

A gobelinkartonok

Goya 1774-től kezdett a gobelinkartonokon dolgozni a Santa Barbara-i Királyi Kárpitszövő Manufaktúra számára Madridban. Az általa tervezett faliszőnyegek a királyi kastélyokban kaptak helyet. Goya terveket készített, amit aztán, ha az udvar jóváhagyott, festményként dolgozott ki, hogy a manufaktúra ezek alapján készíthesse el a szőnyegeket. A gobelinek hagyományos témája az antikvitásból vett jelenetek ábrázolása volt, Goyát azonban vadászjelenetek és népi mulatságok megfestésével bízták meg. Ezeket a képek még, ellentétben a művész későbbi munkáival, az élénk színvilág és a derűs hangulat jellemzi.

A San Antonio kápolna

Goya miközben képeket és grafikákat készített, 1798-ban freskókkal díszítette a madridi San Antonio de la Florida-remetekápolnát. Művészetének egyik csúcspontja ennek a kápolnának a kifestése, amelyben egyesíteni tudta a barokk lendületet, nagyvonalúságot, a rokokó kecsességet olyan kifejező erővel, amely mindaddig ismeretlen torzításokra és egyszerűsítésekre épült. A kupolán egy korlát mögött ábrázolja Szent Antal csodatételét, a meggyilkolt ember feltámasztását és a tarka nézősereget. A sebtében felfestett vonásokon nem változtat, a színek lehető legkisebb kontrasztjával alakít ki egy-egy arcot, testet, mozdulatot. Egyazon művön belül össze tudta egyeztetni a formai újszerűséget a hagyományos technikával.[1]

A Los Caprichos

A meztelen maja (1799-1800)
A felöltözött maja (1800)

1799-ben egy 80 nyomatból álló sorozatot alkotott Los Caprichos címmel, bemutatva „a minden civilizált társadalomban megtalálható számtalan őrültséget, és azokat az előítéleteket és kárhozatos gyakorlatot, amelyeket a szokás, a tudatlanság és az önérdek megszokottá tett.” A rajzok kifigurázzák a korabeli nemeseket, akik a képeken szamárként nézegetik a családi albumaikat, és támadja a papokat, az inkvizíciót. A sorozat legismertebb műve a Ha az értelem alszik, előjönnek a szörnyek c. grafika, mely egy alvó, asztalra boruló férfit ábrázol, akik körül különböző szárnyas (denevér-és bagolyszerű) lények keringenek. A képet még inkább érdekessé teszi az, ha nyomatékosítjuk, hogy felvilágosodás, az értelem kultuszának időszakában keletkezett.

A képek rézkarcok, amelyeket a művész aquatinta technikával készített, egy olyan eljárással, amelyet három évtizeddel azelőtt fejlesztettek ki. A rézkarcnál a grafikus a rajzokat egy vékony viasszal bevont rézlemezre rajzolja tűvel. A lemezt aztán savval önti le, amely a vonalakon keresztül kimarja a lemezt, a művész ezután ezekbe a mélyedésekbe juttatja a festéket. Goya a Los Caprichos esetében aquatinta eljárással egészítette ki a rézkarcot. Ennek a technikának az a lényege, hogy a lemezre saválló port juttatnak, amely különböző sűrűségű lehet. A sav így a szemek helyén nem tud a lemezre jutni, a festék pedig szemcséssé válik a rajzon, amely az elkészült képen távolabbról nézve különböző árnyalatokat hoz létre. Ennek az eljárásnak az eredménye az, hogy a rajzokon különböző tónusú foltok láthatók, amely drámai hatást kölcsönöz a műveknek, hiszen a sötét és a világos erőteljes ellentétet képez a rajzokon.

Goya 1803-ban a királynak ajándékozta a lemezeket, aki a Királyi Nyomda rendelkezésére bocsátotta.

A maja-képek

Goya két legismertebb képe a Meztelen maja (La maja desnuda) és a Felöltözött maja (La maja vestida).[2] Előbbi képet Goya 1799 és 1800 között festette, utóbbit pedig 1800 és 1805 között. A két festmény ugyanazt az asszonyt ábrázolja ugyanabban a pózban, felöltözve, illetve meztelenül. Először a meztelen változat készült el, és amikor a spanyol társaság felháborodva követelte, hogy öltöztesse fel, ezt elutasította és inkább festett róla új képet, most már ruhában. A korabeli spanyol festészetben tiltottnak számító akttéma miatt Goyát 1815-ben az inkvizíció beidézte. Bár nem kapott büntetést, jelezték neki, hogy odafigyelnek rá. Egyes feltételezések szerint a festmények Alba hercegnőt ábrázolják, és az sem zárható ki teljesen, hogy a hercegnő vagy a miniszter, Manuel Godoy, a királynő szeretőjének megrendelésére készültek.[3]

1808. május 3.: Madrid védőinek kivégzése (1814)
Saturnus felfalja gyermekét (1819)
A Kolosszus (1810)
Bikaviadal egy osztott téren (1816)

A háború borzalmai

1808. május 2-a : Harc a mamelukok ellen c. képet 1814-ben festette Goya annak a dicsőséges napnak az emlékére, amelyiken Madrid népe Puerta del Solnál megtámadta a franciák szolgálatában álló zsoldos mameluk lovascsapatot.[4]

1808 május 3-a: Madrid védőinek kivégzése című festmény az erőszak ábrázolásának egyik legmegrendítőbb képe. A fény ugyanabba az irányba halad, ahová a puskák is céloznak, az elkerülhetetlen halál borzalmát fokozza. 1814-ben festette Goya.[5]

A fekete festmények

Goya 1819 február 27-én Madrid környékén vásárolt házat. Az épület spanyol elnevezése Quinta del Sordo, vagyis A süket háza volt, ami azonban nem Goyára, hanem annak előző tulajdonosára utalt. Goya 1820-ban ennek a háznak a falára festette meg az ún. „fekete festményeket”, szám szerint tizennégyet, amelyekből hét a földszinten, hét pedig az emeleten kapott helyet. A festmények valószínűleg a sötét színvilágukról kapták a nevüket, legjellemzőbbek a fekete, barna, okker. A képeket később leválasztották a vakolatról, és vászonra vitték át. 1881-ben a Prado tulajdonába kerültek.[6]

Ezen festmények legismertebbike a Saturnus, melyen a feketeségből előbukkanó főisten felfalja egyik gyermekét. A Párbaj furkósbotokkal (1820) két férfit ábrázol, akik térdig a sárba merülve ütik egymást, a harc kegyetlennek és értelmetlennek látszik, a festmény így az emberi lét abszurditását fejezi ki. A kutya (1819-23) c. festményen egy kutyafej látható, a testét egy lejtő sötét foltja takarja el, mintha elmerült volna a homokban. A festmény kilencvenkilenc százalékán semmi konkrétum, körvonalazható dolog nem látható; a magányt, szorongást, ürességet fejezi ki. A fekete festményekre jellemző, hogy az arcok mimikája általában hasonló: a szemek tágra nyíltak, fehér részük jól látható, a szájuk pedig nyitva van, mintha sikoltanának.[7]

Művészetének értékelése

A spanyol festészet Murillóval végződő virágzási korszaka után az utolsó nagy spanyol mester Goya. Egyike a legsokoldalúbb és legegyénibb művészeknek, aki a 18. század fordulóján a barokk és a rokokó művészet folytatója, majd a romantika jegyei is mutatkoznak nála, teljes művészetének számos darabja olyannyira kifejező és előre mutató, hogy ő lesz a modern festészet egyik atyja, ihletet merítenek belőle a francia impresszionisták (köztük Manet) és a német expresszionisták. Sokáig nem ismerték hazáján kívül, igazi méltánylásra Európában majd csak a 19. század második felében talál, de leginkább a század vége felé, amikor ünneplik Velázquez születésének 300. évfordulóját, s ekkor Goya műveit is újra rendezik a madridi Prado Múzeumban. Képeit kiállítják Londonban, Berlinben, Bécsben, mindenütt óriási sikereket arat, ekkor indul meg a hatalmas Goya-irodalom virágzása.[8]

Goya maga mondta, hogy három tanítója volt: a természet, Velázquez és Rembrandt. Goya festői géniusz, aki Velázquez és Rembrandt útját folytatta és új festői problémákat vetett fel, számos egyéni hangvételű festménye mutatja e vonalat, köztük A Kolosszus c. festmény 1810-ből. A kolosszus nyilván Bonaparte Napóleon, aki egész Európát hatalma alá akarta vonni, köztük a spanyol népet is.

A budapesti Szépművészeti Múzeumban a Bermúdezné képmása 1790-es években, valamint A vízhordó lány című 1810 körül festett képe látható.

Filmek

Goya emléktáblája Bordeaux-ban

Goya életéről több film készült:

  • Goya (német film, 1969) – rendező Wilhelm Semmelroth, főszereplő Wolfgang Büttner
  • Goya (6 részes spanyol tv-sorozat, 1985) – rendező José Ramón Larraz, főszereplő Enric Majó
  • Goya (amerikai TV-film, 1986) – rendező Gian Carlo Menetti, főszereplő Plácido Domingo
  • Goya Bordeaux-ban (olasz-spanyol film, 1999) – rendező Carlos Saura, főszereplő Francisco Rabal
  • Goya kísértetei (Goya's Ghosts, 2006) – rendező Miloš Forman

Irodalom

Lion Feuchtwanger: Goya . Európa Könyvkiadó 1978. ISBN 963 07 1022 6

Janice Anderson: Goya. Helikon Kiadó 1996. ISBN 963 208 371 7

Orozco, Miguel. Goya's frescoes in San Antonio de la Florida and José María Galván's etchings after them. Academia.edu. San Francisco, California 2021

Jegyzetek

  1. ↑ A rokokótól 1900-ig i. m. 140. o.
  2. ↑ Chronik der Menscheit (Az emberiség krónikája) → Der spanische Maler Goya
  3. ↑ Goya festői életműve. Corvina, 1987. Ford. Havas Lujza. 119. ISBN 963-13-2258-0
  4. ↑ A rokokótól 1900-ig i. m. 144-145. o.
  5. ↑ A rokokótól 1900-ig i. m. 147. o.
  6. ↑ Goya, festői életműve, (i. m.) 134.
  7. ↑ Rose-Marie és Rainer Hagen: Francisco Goya (Taschen–Vince Kiadó, 2004) 74-76. o. Ford. Mesterházi Mónika és Sütő Gyöngyi.
  8. ↑ Értékelés Fónagy Béla szócikke nyomán, ld. Művészeti lexikon i.m.

Források

  • Éber László (szerk.): Művészeti lexikon (Győző Andor, Budapest, 1926) Francisco de Goya y Lucientes szócikket Fónagy Bélától lásd 293-295. o.
  • A művészet története (Historia del'arte. Magy. vált. főszerk. Aradi Nóra. 8.) [köt.] A rokokótól 1900-ig. ([Közrem.] Gellér Katalin). (Corvina, 1989) 300 o. ISBN 963-13-2815-5 Francisco Goya ld. 129-157. o.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Francisco_José_de_Goya_y_Lucientes&oldid=26107762”