„Guraszáda” változatai közötti eltérés

Guraszáda (Gurasada)
A guraszádai ortodox templom a falu bejáratánál
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Hunyad
Község	Guraszáda
Rang	községközpont
Polgármester	Silviu Nan (PSD)
Irányítószám	337245
SIRUTA-kód	89696
Népesség
Népesség	348 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	4
Népsűrűség	3,76 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	92,52 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 57′ 04″, k. h. 22° 35′ 22″45.951194, 22.589513
Guraszáda weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Guraszáda (románul: Gurasada) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése

Dévától 30 kilométerre északnyugatra, a Maros jobb partján, a 7-es főút mentén fekszik.

Nevének eredete

Neve tautologikus, ugyanis mind a szláv eredetű száda, mind a román gură 'száj'-at, 'nyílás'-t jelöl. Neve sokáig csupán Szád, majd Szádja, mai neve pedig a 18. század első felében tűnt fel: Zad (1292), Zaad és Zadya (1468), Guraszáda (1733), Gura Szaduluj (1750), Gurásza (1808).

Története

Guraszáda nevét már a 12. században említették az oklevelek. Az Ákos nembeli Illyei család 1292-ben kapott engedélyt rá, hogy területére románokat telepítsen. Lakói később nagyrészt tutajozással foglalkoztak. A község temploma 1300 körül épült, melyet azóta többször átalakítottak és felújítottak, de így is nagyon szép, harmonikus építmény. A település egzotikus érdekessége volt bambuszültetvénye is.

Lakossága

• 1850-ben 636 lakosából 618 volt román, 9 cigány és 5 magyar nemzetiségű; 629 görög katolikus és 4 református vallású.
• 1910-ben 735 lakosából 648 volt román és 68 magyar anyanyelvű; 655 ortodox, 35 református, 25 római katolikus és 14 zsidó vallású.
• 2002-ben 397 lakosából 392 volt román és 4 magyar nemzetiségű; 359 ortodox, 11 baptista, 9 adventista, 7 római katolikus és 5 pünkösdista vallású.

Nevezetességei

• A falu keleti végében, az országút mellett álló ortodox templom különböző építési fázisait a felújítás tudatosan hangsúlyozza. A vakolatlan, terméskövekből habarccsal épített rész a 13. századból való és eredetileg négy karéjú körtemplom volt (alaprajzában a székelyudvarhelyi Jézus-kápolna és a haraszti templom első kiképzésének párja). Ehhez később négyzetes hajót, majd egy újabb fázisban még egy tornyot építettek. Egyik tornyában egy 1668-ban, brassói szász mester által öntött latin betűs, a másikban egy 1765-ből való cirill betűs harang függ. Falfestményeit 1765-ben a dévai Ioan és a piteşti-i Nicolae készítette. Valószínűleg az ő munkájuk az Utolsó ítélet népi humorral átitatott ábrázolása is a pitvar falán.
• A volt Klobusiczky-udvarház a 18–19. században épült. 1934-ben itt, Klobusiczky Elemérnél vendégeskedett Patrick Leigh Fermor. Államosítása után a Mezőgazdasági Minisztérium mint fajtanemesítő kísérleti állomást használta. Az örökösök nem igényelték vissza. Két és fél hektáros park övezi, almáskerttel és bambuszokkal.

Híres emberek

• Itt született 1888-ban Silviu Dragomir történész.

Források

• Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei. Budapest, 1938
• Sabin Adrian Luca: Repertoriul arheologic al judeţului Hunedoara. Alba Iulia, 2005 (A templom alaprajza, az építési korszakok jelölésével)
• Rodiczky Jenő: Barangolások a Maros mentén. Turisták Lapja 1902/3–5.
• Ciprian Iancu: Prin grădina grofului Klobosinski. Evenimentul Zilei 2009. szeptember 4.

Külső hivatkozások

• Képek a templomról

Képek

• 
• 
  1846-ból származó, cirill betűs bevésés a templom falán