„I. Ulászló lengyel király” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzés folyamatban] |
Aba Amadé |
|||
(7 közbenső módosítás, amit 7 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
48. sor: | 48. sor: | ||
}} |
}} |
||
'''I. Ulászló''' (ismert [[Ragadványnév|ragadványnevén]] '''Kis Ulászló''', {{lengyelül|Władysław I Łokietek}}; 1261 körül – [[Krakkó]], [[Lengyelország az utolsó Piastok és az Anjouk korában (1320–86)|Lengyel Királyság]], 1333. március 2.), a [[Piast-dinasztia|Piast-ház kujáviai ágából]] származó lengyel herceg, [[I. Kázmér kujáviai herceg]] és [[Eufrozina opolei hercegnő|Opolei Eufrozina]] fia, aki [[Lengyelország uralkodóinak listája|Lengyelország fejedelme]] 1306-tól, majd hosszú idő után a lengyel királyi cím birtokosa 1320-tól 1333-as haláláig. Lengyelország újraegyesítőjeként |
'''I. Ulászló''' (ismert [[Ragadványnév|ragadványnevén]] '''Kis Ulászló''', {{lengyelül|Władysław I Łokietek}}; 1261 körül – [[Krakkó]], [[Lengyelország az utolsó Piastok és az Anjouk korában (1320–86)|Lengyel Királyság]], 1333. március 2.), a [[Piast-dinasztia|Piast-ház kujáviai ágából]] származó lengyel herceg, [[I. Kázmér kujáviai herceg]] és [[Eufrozina opolei hercegnő|Opolei Eufrozina]] fia, aki [[Lengyelország uralkodóinak listája|Lengyelország fejedelme]] 1306-tól, majd hosszú idő után a lengyel királyi cím birtokosa 1320-tól 1333-as haláláig. Lengyelország újraegyesítőjeként tartják számon. [[Konrád lengyel fejedelem|Mazóviai Konrád lengyel fejedelem]] unokája. |
||
== Élete == |
== Élete == |
||
58. sor: | 58. sor: | ||
* Károlyé és |
* Károlyé és |
||
* Csák Máté híveié |
* Csák Máté híveié |
||
hatolt be [[II. Vencel cseh király|II. Vencel]] országába,<ref name=":1" /><ref name="A magyar nemzet története" /><ref name=":4" /> hanem egyúttal [[Aba Amadé]] és Ulászló is betört a [[ |
hatolt be [[II. Vencel cseh király|II. Vencel]] országába,<ref name=":1" /><ref name="A magyar nemzet története" /><ref name=":4" /> hanem egyúttal [[Aba Amadé]] és Ulászló is betört a [[Krakkói Hercegség]]be, ahol elfoglalták [[Wiślica|Wiślicát]], 1305-ben [[Sandomierz]]et, 1306 tavaszán [[Krakkó]]t. Maga Amadé legkésőbb 1306/1307 telén visszatért Magyarországra, de (felvidéki) magyar csapatok bizonyítottan még legalább 1308 tavaszáig harcoltak Ulászló oldalán.<ref>[[Kristó Gyula]], 1978: A rozgonyi csata. Akadémiai Kiadó, Budapest, Budapest {{ISBN|963 05 1461 3}} p. 33.</ref> |
||
=== Lengyel királysága === |
=== Lengyel királysága === |
||
[[1314]]-re sikerült egyesítenie Lengyelországot [[Pomeránia]], [[Mazóvia]] és [[Szilézia]] kivételével és [[1320]]-ban [[lengyel király|lengyel királlyá]] koronáztatta magát. Sziléziáért [[János cseh király|Luxemburgi János]] cseh királlyal vetélkedett, aki a lengyel királyi címet is felvette, hogy kifejezze egész Lengyelország iránti igényét. Pomerániáért a [[Német Lovagrend]]del folytatott háborút. A németek és a csehek ellen Magyarországhoz, illetve [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]]hez igyekezett közeledni, akihez lányát, [[Piast Erzsébet magyar királyné|Erzsébet]]et [[1320]]-ban feleségül adta. [[1327]]-ben Károly király fel is lépett az érdekében, amikor János király a Károllyal tartott [[nagyszombati királytalálkozó|nagyszombati találkozó]] után rögtön Sziléziába ment, hogy onnan Ulászló fővárosa, [[Krakkó]] ellen vonuljon. Károly Róbert fenyegető hangú üzenetére János elállt a támadástól, de szövetséget kötött a Német Lovagrenddel.<ref name="Károly Róbert emlékezete">{{cite book |author= [[Kristó Gyula]], [[Makk Ferenc]] |title= Károly Róbert emlékezete |chapter= Előszó. |publisher= Európa Könyvkiadó Budapest 1988 |isbn= 963-07-4394-9}}</ref> |
[[1314]]-re sikerült egyesítenie Lengyelországot [[Pomeránia]], [[Mazóvia]] és [[Szilézia]] kivételével és [[1320]]-ban [[lengyel király|lengyel királlyá]] koronáztatta magát. Sziléziáért [[János cseh király|Luxemburgi János]] cseh királlyal vetélkedett, aki a lengyel királyi címet is felvette, hogy kifejezze egész Lengyelország iránti igényét. Pomerániáért a [[Német Lovagrend]]del folytatott háborút. A németek és a csehek ellen Magyarországhoz, illetve [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]]hez igyekezett közeledni, akihez lányát, [[Piast Erzsébet magyar királyné|Erzsébet]]et [[1320]]-ban feleségül adta. [[1327]]-ben Károly király fel is lépett az érdekében, amikor János király a Károllyal tartott [[nagyszombati királytalálkozó|nagyszombati találkozó]] után rögtön Sziléziába ment, hogy onnan Ulászló fővárosa, [[Krakkó]] ellen vonuljon. Károly Róbert fenyegető hangú üzenetére János elállt a támadástól, de szövetséget kötött a Német Lovagrenddel.<ref name="Károly Róbert emlékezete">{{cite book |author= [[Kristó Gyula]], [[Makk Ferenc]] |title= Károly Róbert emlékezete |chapter= Előszó. |publisher= Európa Könyvkiadó Budapest 1988 |isbn= 963-07-4394-9}}</ref> |
||
67. sor: | 68. sor: | ||
==Házasság és gyermekei== |
==Házasság és gyermekei== |
||
'''Ulászló''' 1293-ban vette feleségül [[Piast Hedvig lengyel királyné (1266–1339)|Kaliszi Hedviget]], [[Jámbor Boleszláv]] és Árpád-házi [[Boldog Jolán]] lányát. Tőle |
'''Ulászló''' 1293-ban vette feleségül [[Piast Hedvig lengyel királyné (1266–1339)|Kaliszi Hedviget]], [[Jámbor Boleszláv]] és Árpád-házi [[Boldog Jolán]] lányát. Tőle három gyermek született: |
||
*Kinga (1298–1331). Férje: Świdnica Bernát ([[1291]]-[[1326]]), Jawor-Lwówek-Świdnica-Ziębice hercege. |
|||
*Kinga (1298–1331). |
|||
*[[Piast Erzsébet magyar királyné]] (1305 – 1380). [[I. Károly magyar király]] felesége. |
*[[Piast Erzsébet magyar királyné]] (1305 – 1380). [[I. Károly magyar király]] felesége. |
||
*[[III. Kázmér lengyel király]] (1310 – 1370). |
*[[III. Kázmér lengyel király]] (1310 – 1370). |
||
83. sor: | 84. sor: | ||
|előző=[[Vencel magyar király|III. Vencel]]| |
|előző=[[Vencel magyar király|III. Vencel]]| |
||
|következő=[[III. Kázmér lengyel király|III. (Nagy) Kázmér]]| |
|következő=[[III. Kázmér lengyel király|III. (Nagy) Kázmér]]| |
||
|évek=[[1306]] – [[1333]]<br><small>[[1320]]-tól király|}} |
|évek=[[1306]] – [[1333]]<br><small>[[1320]]-tól király</small>|}} |
||
{{csonk-dátum|csonk- |
{{csonk-dátum|csonk-lengyel életrajz|2006 májusából}} |
||
{{Lengyel királyok}} |
{{Lengyel királyok}} |
||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
{{Nemzetközi katalógusok}} |
||
95. sor: | 96. sor: | ||
[[Kategória:1261-ben született személyek]] |
[[Kategória:1261-ben született személyek]] |
||
[[Kategória:1333-ban elhunyt személyek]] |
[[Kategória:1333-ban elhunyt személyek]] |
||
[[Kategória:A waweli székesegyházban eltemetett személyek]] |
A lap jelenlegi, 2024. május 11., 15:17-kori változata
I. Ulászló | |
Lengyelország királya | |
I. Ulászló | |
Uralkodási ideje | |
1320. január 20. – 1333. március 2. | |
Utódja | III. Kázmér |
Lengyelország fejedelme | |
Uralkodási ideje | |
1306. szeptember 1. – 1320. január 20. | |
Elődje | III. Vencel |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Kujáviai Piast |
Született | 1261 körül |
Elhunyt | 1333. március 2. (72 éves kora körül) Krakkó |
Nyughelye | Waweli székesegyház |
Édesapja | I. Kázmér kujáviai herceg |
Édesanyja | Opolei Eufrozina |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Kaliszi Hedvig |
Gyermekei | Kunigunda świdnicai hercegné Erzsébet magyar királyné III. Kázmér lengyel király |
Vallás | nyugati keresztény |
I. Ulászló címere | |
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ulászló témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
I. Ulászló (ismert ragadványnevén Kis Ulászló, lengyelül: Władysław I Łokietek; 1261 körül – Krakkó, Lengyel Királyság, 1333. március 2.), a Piast-ház kujáviai ágából származó lengyel herceg, I. Kázmér kujáviai herceg és Opolei Eufrozina fia, aki Lengyelország fejedelme 1306-tól, majd hosszú idő után a lengyel királyi cím birtokosa 1320-tól 1333-as haláláig. Lengyelország újraegyesítőjeként tartják számon. Mazóviai Konrád lengyel fejedelem unokája.
Élete
[szerkesztés]Lengyelország egyesítése
[szerkesztés]Brześći Kujáviában és Dobrzyńban fejedelem 1267–1275 (anyja gyámsága alatt), együtt uralkodott testvéreivel 1275–1288 között. brześći és sieradzi fejedelem 1288–1300 között, sandomierzi fejedelem 1289–1292 között, 1292–1300 között II. Vencel hűbérese, a dobrzyńi fejedelemségben helytartó 1293–1295 között, łęczycai fejedelem 1294–1300 között, nagy-lengyelországi és pomerániai fejedelem 1296–1300 között, 1300–1304 között száműzetésben, 1304-től wiślicai fejedelem, 1305-től újra sandomierzi, sieradzi, łęczycai és brześci, 1306-tól Krakkóban és nagyfejedelem az inowrocławi és dobrzyńi fejedelemség felett, 1306–-1308/9 között Pomerániában, 1314-től Nagy-Lengyelországban.
1300-ban vereséget szenvedett II. Vencel cseh királytól, aki ezután elfoglalta Felső-Sziléziát és Krakkót, majd haláláig Nagy-Lengyelország választott királyaként uralkodott. Ulászlót hosszas bolyongás után Aba Amadé látta vendégül gönci várában. Csapatokkal is segítette, kihasználva, hogy 1304-ben Vencel kevés sikert hozó magyarországi hadjárata után Károly Róbert szövetséget kötött a cseh trónra ácsingózó III. Rudolf osztrák herceggel. Egyúttal Csák Máté is Vencel ellen fordult. Az év őszén nemcsak ez a három sereg:
- Rudolfé
- Károlyé és
- Csák Máté híveié
hatolt be II. Vencel országába,[1][2][3] hanem egyúttal Aba Amadé és Ulászló is betört a Krakkói Hercegségbe, ahol elfoglalták Wiślicát, 1305-ben Sandomierzet, 1306 tavaszán Krakkót. Maga Amadé legkésőbb 1306/1307 telén visszatért Magyarországra, de (felvidéki) magyar csapatok bizonyítottan még legalább 1308 tavaszáig harcoltak Ulászló oldalán.[4]
Lengyel királysága
[szerkesztés]1314-re sikerült egyesítenie Lengyelországot Pomeránia, Mazóvia és Szilézia kivételével és 1320-ban lengyel királlyá koronáztatta magát. Sziléziáért Luxemburgi János cseh királlyal vetélkedett, aki a lengyel királyi címet is felvette, hogy kifejezze egész Lengyelország iránti igényét. Pomerániáért a Német Lovagrenddel folytatott háborút. A németek és a csehek ellen Magyarországhoz, illetve Károly Róberthez igyekezett közeledni, akihez lányát, Erzsébetet 1320-ban feleségül adta. 1327-ben Károly király fel is lépett az érdekében, amikor János király a Károllyal tartott nagyszombati találkozó után rögtön Sziléziába ment, hogy onnan Ulászló fővárosa, Krakkó ellen vonuljon. Károly Róbert fenyegető hangú üzenetére János elállt a támadástól, de szövetséget kötött a Német Lovagrenddel.[5]
1329 és 1332 között Ulászló súlyos harcokat vívott a Lovagrenddel, amiben Károly Róberttől jelentős katonai segítséget kapott. János cseh király is megtámadta ekkor Ulászlót, mire Károly kibékült az osztrák hercegekkel és 1331 őszén nagy erőkkel, állítólag 50 ezer katonával felvonult a cseh határra, mire János király kénytelen volt visszavonulni országába, és 1332-ben békét kötött Károly Róberttel. Károly Róbert ettől kezdve arra törekedett, hogy kibékítse egymással a cseh és a lengyel királyt, ami Ulászló 1333-as halálát követően fia és utóda, Nagy Kázmér idején sikerült is (1335).[5]
1327-től megszerzi Sieradz és Łęczyca helyett Inowrocławot és Dobrzyńt, 1329-ben elveszti Dobrzyńt, 1332-ben Kujáviát.
Házasság és gyermekei
[szerkesztés]Ulászló 1293-ban vette feleségül Kaliszi Hedviget, Jámbor Boleszláv és Árpád-házi Boldog Jolán lányát. Tőle három gyermek született:
- Kinga (1298–1331). Férje: Świdnica Bernát (1291-1326), Jawor-Lwówek-Świdnica-Ziębice hercege.
- Piast Erzsébet magyar királyné (1305 – 1380). I. Károly magyar király felesége.
- III. Kázmér lengyel király (1310 – 1370).
Források
[szerkesztés]- ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>
címke; nincs megadva szöveg a(z):1
nevű lábjegyzeteknek - ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>
címke; nincs megadva szöveg a(z)A magyar nemzet története
nevű lábjegyzeteknek - ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>
címke; nincs megadva szöveg a(z):4
nevű lábjegyzeteknek - ↑ Kristó Gyula, 1978: A rozgonyi csata. Akadémiai Kiadó, Budapest, Budapest ISBN 963 05 1461 3 p. 33.
- ↑ a b Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
Előző uralkodó: III. Vencel |
Következő uralkodó: III. (Nagy) Kázmér |