„I. Ulászló lengyel király” változatai közötti eltérés

I. Ulászló
Legyel király
Uralkodási ideje
1306 – 1333. március 2.
Koronázása	1320. január 20.
Elődje	II. Vencel
Utódja	III. Kázmér
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Piast-dinasztia
Született	1261 Kujávia
Elhunyt	1333. március 2. (72 évesen) Krakkó
Nyughelye	Wawel katedrális, Krakkó
Édesapja	Casimir I of Kuyavia
Édesanyja	Euphrosyne of Opole
Testvére(i)	Euphemia of Kuyavia Casimir II of Łęczyca Ziemomysł of Kuyavia Siemowit, Duke of Kuyavia-Brieg II. Leszek lengyel fejedelem
Házastársa	Hedvig (1266–1339)
Gyermekei	Kinga (1298–1331) Erzsébet (1305–1380) III. Kázmér (1310–1370)
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ulászló témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

I. Ulászló lengyel király (lengyelül Władysław I Łokietek), (1261 – 1333. március 2.), Lengyelország újraegyesítője és hosszú idő után a lengyel királyi cím felújítója.

Lengyelország I. Lokietek Ulászló alatt

Lengyelország egyesítése

Brześći Kujáviában és Dobrzyńban herceg 1267-1275 (anyja gyámsága alatt) együtt uralkodik testvéreivel 1275-1288 között, brześći és sieradzi herceg 1288-1300 között, sandomierzi herceg 1289-1292 között, 1292-1300 között II. Vencel hűbérese, a dobrzyńi hercegségben helytartó 1293-1295 között, łęczycai herceg 1294-1300 között, nagy-lengyelországi és pomerániai herceg 1296-1300 között, 1300-1304 között száműzetésben, 1304-től wiślicai herceg, 1305-től újra sandomierzi, sieradzi, łęczycai és brześci, 1306-tól Krakkóban és nagyherceg az inowrocławi és dobrzyńi hercegség felett, 1306-1308/9 között Pomerániában, 1314-től Nagy-Lengyelországban.

Lengyel királysága

1314-re sikerült egyesítenie Lengyelországot Pomeránia, Mazóvia és Szilézia kivételével és 1320-ban lengyel királlyá koronáztatta magát. Sziléziáért Luxemburgi János cseh királlyal vetélkedett, aki a lengyel királyi címet is felvette, hogy kifejezze egész Lengyelország iránti igényét. Pomerániáért a Német Lovagrenddel folytatott háborút. A németek és a csehek ellen Magyarországhoz, Károly Róberthez igyekezett közeledni akihez lányát, Erzsébetet 1320-ban feleségül adta. 1327-ben Károly király fel is lépett az érdekében, amikor János király a Károllyal tartott nagyszombati találkozó után rögtön Sziléziába ment, hogy onnan Ulászló fővárosa, Krakkó ellen vonuljon. Károly Róbert fenyegető hangú üzenetére János elállt a támadástól, de szövetséget kötött a Német Lovagrenddel.

1329 és 1332 között Ulászló súlyos harcokat vívott a Lovagrenddel, amiben Károly Róberttől jelentős katonai segítséget kapott. János cseh király is megtámadta ekkor Ulászlót, mire Károly kibékült az osztrák hercegekkel és 1331 őszén nagy erőkkel, állítólag 50 ezer katonával felvonult a cseh határra, mire János király kénytelen volt visszavonulni országába, és 1332-ben békét kötött Károly Róberttel. Károly Róbert ettől kezdve arra törekedett, hogy kibékítse egymással a cseh és a lengyel királyt, ami Ulászló 1333-as halálát követően fia és utóda Nagy Kázmér idején 1335-ben sor is került

1327-től megszerzi Sieradz és Łęczyca helyett Inowrocławot és Dobrzyńt, 1329-ben elveszti Dobrzyńt, 1332-ben Kujáviát.

Házasság és gyermekei

Ulászló 1293-ban vette feleségül Kaliszi Hedviget, Jámbor Boleszláv és Árpád-házi Boldog Jolán lányát. Tőle számos gyermek született:

• Kinga (1298–1331).
• Piast Erzsébet magyar királyné (1305 – 1380). I. Károly magyar király felesége.
• III. Kázmér lengyel király (1310 – 1370).

Lásd még

• Lengyelország uralkodóinak listája
• Lengyel fejedelmek és királyok családfája

Előző uralkodó:
III. Vencel

Lengyel uralkodó
1306 – 1333
1320-tól király

Következő uralkodó:
III. (Nagy) Kázmér

A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ulászló lengyel király témájú médiaállományokat.