„I. Ulászló lengyel király” változatai közötti eltérés

I. Ulászló
Lengyelország királya
I. Ulászló
Uralkodási ideje
1320. január 20. – 1333. március 2.
Utódja	III. Kázmér
Lengyelország fejedelme
Uralkodási ideje
1306. szeptember 1. – 1320. január 20.
Elődje	III. Vencel
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Kujáviai Piast
Született	1261 körül
Elhunyt	1333. március 2. (72 éves kora körül) Krakkó
Nyughelye	Waweli székesegyház
Édesapja	I. Kázmér kujáviai herceg
Édesanyja	Opolei Eufrozina
Testvére(i)	Euphemia of Kuyavia Casimir II of Łęczyca Ziemomysł of Kuyavia Siemowit, Duke of Kuyavia-Brieg II. Leszek lengyel fejedelem
Házastársa	Kaliszi Hedvig
Gyermekei	Kunigunda świdnicai hercegné Erzsébet magyar királyné III. Kázmér lengyel király
Vallás	nyugati keresztény
I. Ulászló címere
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ulászló témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

I. Ulászló (ismert ragadványnevén Kis Ulászló, lengyelül: Władysław I Łokietek; 1261 körül – Krakkó, Lengyel Királyság, 1333. március 2.), a Piast-ház kujáviai ágából származó lengyel herceg, I. Kázmér kujáviai herceg és Opolei Eufrozina fia, aki Lengyelország fejedelme 1306-tól, majd hosszú idő után a lengyel királyi cím birtokosa 1320-tól 1333-as haláláig. Lengyelország újraegyesítőjeként tarják számon. Mazóviai Konrád lengyel fejedelem unokája.

Élete

Lengyelország egyesítése

Brześći Kujáviában és Dobrzyńban fejedelem 1267-1275 (anyja gyámsága alatt) együtt uralkodik testvéreivel 1275-1288 között, brześći és sieradzi fejedelem 1288-1300 között, sandomierzi fejedelem 1289-1292 között, 1292-1300 között II. Vencel hűbérese, a dobrzyńi fejedelemségben helytartó 1293-1295 között, łęczycai fejedelem 1294-1300 között, nagy-lengyelországi és pomerániai fejedelem 1296-1300 között, 1300-1304 között száműzetésben, 1304-től wiślicai fejedelem, 1305-től újra sandomierzi, sieradzi, łęczycai és brześci, 1306-tól Krakkóban és nagyfejedelem az inowrocławi és dobrzyńi fejedelemség felett, 1306-1308/9 között Pomerániában, 1314-től Nagy-Lengyelországban.

Lengyel királysága

1314-re sikerült egyesítenie Lengyelországot Pomeránia, Mazóvia és Szilézia kivételével és 1320-ban lengyel királlyá koronáztatta magát. Sziléziáért Luxemburgi János cseh királlyal vetélkedett, aki a lengyel királyi címet is felvette, hogy kifejezze egész Lengyelország iránti igényét. Pomerániáért a Német Lovagrenddel folytatott háborút. A németek és a csehek ellen Magyarországhoz, illetve Károly Róberthez igyekezett közeledni, akihez lányát, Erzsébetet 1320-ban feleségül adta. 1327-ben Károly király fel is lépett az érdekében, amikor János király a Károllyal tartott nagyszombati találkozó után rögtön Sziléziába ment, hogy onnan Ulászló fővárosa, Krakkó ellen vonuljon. Károly Róbert fenyegető hangú üzenetére János elállt a támadástól, de szövetséget kötött a Német Lovagrenddel.

1329 és 1332 között Ulászló súlyos harcokat vívott a Lovagrenddel, amiben Károly Róberttől jelentős katonai segítséget kapott. János cseh király is megtámadta ekkor Ulászlót, mire Károly kibékült az osztrák hercegekkel és 1331 őszén nagy erőkkel, állítólag 50 ezer katonával felvonult a cseh határra, mire János király kénytelen volt visszavonulni országába, és 1332-ben békét kötött Károly Róberttel. Károly Róbert ettől kezdve arra törekedett, hogy kibékítse egymással a cseh és a lengyel királyt, ami Ulászló 1333-as halálát követően fia és utóda, Nagy Kázmér idején sikerült is (1335).

1327-től megszerzi Sieradz és Łęczyca helyett Inowrocławot és Dobrzyńt, 1329-ben elveszti Dobrzyńt, 1332-ben Kujáviát.

Házasság és gyermekei

Ulászló 1293-ban vette feleségül Kaliszi Hedviget, Jámbor Boleszláv és Árpád-házi Boldog Jolán lányát. Tőle számos gyermek született:

• Kinga (1298–1331).
• Piast Erzsébet magyar királyné (1305 – 1380). I. Károly magyar király felesége.
• III. Kázmér lengyel király (1310 – 1370).

Kapcsolódó szócikkek

• Lengyelország uralkodóinak listája
• Lengyel fejedelmek és királyok családfája

Előző uralkodó:
III. Vencel

Lengyel uralkodó
1306 – 1333
1320-tól király

Következő uralkodó:
III. (Nagy) Kázmér