Köszönés
Üdvözlő gesztusok
A köszönés elemei lehetnek formális kifejezések, puszik, csókok, kézfogások, ölelések, és egyéb gesztusok. A köszöntés formáját a társadalmi etikett határozza meg, ezen belül pedig az egyes emberek közötti konkrét viszony.
A formális köszöntésen kívül, amely magában foglalhat szóbeli megnyilatkozást és olykor kézfogást, arckifejezések, gesztusok, testbeszéd és szemkontaktus is mind jelezhetik, hogy milyen köszönés várható el. A gesztus a legegyértelműbb jelzés, például ha valakit tárt karokkal köszöntünk, jelzi, hogy ölelésre számítunk. Ezzel szemben, a keresztbe tett karok a barátságtalanság jele lehet. Az arckifejezés, a testbeszéd és a szemkontaktus mind megmutathatják az érdeklődés szintjét és az érzelmeket. A szemöldökráncolás, vagy csökkentett szemkontaktus utalhat az érdeklődés alacsony fokára, a mosoly pedig a szíveslátás jele.
Sok különféle gesztust használnak egyszerű köszöntésként szerte a világon. A nyugati kultúrákban a kézfogás nagyon gyakori, bár sok finom változata van, például a fogás erősségétől függően, vagy attól, hogy kinek a keze dominál, vagy használják-e a bal kezet.
A történelem során, amikor a férfiak az utcán kalapot viseltek, a férfi köszöntés az ismerősökkel szemben gyakran tartalmazott kalapemelést, biccentést, vagy a kalap megemelését. Az alapgesztus mindennapos maradt középkortól kezdve egészen a 20. század közepéig, amíg a férfiak felhagytak a mindennapos kalapviseléssel. A kalapemelés eleinte az alárendelt viszony kiemelésére szolgált, amikor egy felsőbb osztályú személlyel való találkozásban csak az alárendelt hajtotta végre ezt a cselekedetet. Ez aztán XIV. Lajos francia király uralkodása alatt megváltozott, aki ugyanis minden hölggyel való találkozáskor legalább megérintette a kalapját. A gesztust nők sosem használták, számukra a fej leplezése a szerénység kifejezésének kelléke volt.
Az arab salaam kifejezés (szó szerint "béke", a köszöntés szóbeli része), arra a köszönési formára utal, amikor a jobb kezüket szívükre teszik a kézfogás előtt és után.
Egy kínai köszönés során a jobb öklüket a bal tenyerükbe helyezik, és mindkettőt kétszer vagy háromszor előre vagy hátra rázzák. Ezt meghajlás vagy fejbiccentés is kísérheti. A gesztust köszöntéskor és távozáskor, de köszönetnyilvánításkor vagy bocsánatkéréskor is használják.
Indiában gyakran találkozni a Namaste köszöntéssel (vagy a "Sat Sri Akal"-lal a sikhek közt). Ekkor a tenyerüket összeteszik és a szívhez tartják, a fejet enyhén meghajtva.
Indonéziában, ahol a kultúrák és vallások nagy változatosságával találkozhatunk, sokféle köszöntést fejeznek ki, a magasan rétegződött jávai társadalom formalizált üdvözlésétől a külső szigetek inkább egalitárius és praktikus köszönéseiig.
Thaiföldön egy wai nevű gesztust használnak, ahol a tenyereket összeteszik az orr magasságában, és meghajolnak. A wai hasonlít a japán buddhista gasshohoz. Thaiföldön a férfiak és a nők összeteszik két tenyerüket és enyhén meghajolnak, miközben azt mondják: "Sawadee ka" (nő) vagy "Sawadee krap" (férfi).
Csókok, puszik
Európában a felsőbb osztályokon belül a korai újkorban egy férfi hagyományos köszöntése a nő irányába a kézcsók volt - meghajolt, a jobb kezével megtartotta a nő jobb kezét és megcsókolta. A közelség nagyon alacsony foka esetében a kezet csak megtartották de nem csókolták meg. A legformálisabb változatban a férfi le is térdelt, ez mára csak a menyasszonykéréskor használatos már, romantikus gesztusként.
Az arcra puszi elterjedt Európában és Dél-Amerikában is, Dél-Európában és pár közép-európai országban pedig a standard köszönési formává vált.
Amellett, hogy az arcrapuszi egy közös köszönési forma sok kultúrában, minden országnak és régiónak megvan a maga stílusa és módszere. Oroszországban, Lengyelországban, Szlovéniában, Szerbiában, Macedóniában, Montenegróban, Hollandiában, Iránban és Egyiptomban szokás háromszor, másik orcára puszit adni váltogatva, de Bosznia és Hercegovinában két puszit adnak.[1] Az olaszok, magyarok, románok általában kétszer köszönnek üdvözléskor, Mexikóban és Belgiumban csak egy puszi szükséges. Galapagoson a nők csak a jobb orcára adnak puszit és Omanban nem szokatlan, hogy a férfiak kézfogás után egymás orrát megpuszilják. A francia kultúra elfogad többféle köszöntési módszert, a régiótól függően. Franciaországban a két puszi a leggyakoribb, de Provance-ban három puszit adnak, Nantes-ban pedig négyet. Finistère-ben, Brittany nyugati csücskében, és Deux-Sèvres-ben, a Poitou-Charentes-i régióban egy puszit adnak.[2]
Egyéb köszönési formák
- Añjali Mudrā
- Meghajlás
- Arcra puszi
- Eszkimó puszi
- Ökölpacsi
- Kézcsók
- Kézfogás
- Kalapemelés
- Pacsi
- Ölelés
- Kowtow
- Mano
- Namaste
- Pranāma
- Orrérintés
- Tisztelgés
- Sampeah
- Tehniyat
- Integetés
- Wai
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
- ↑ Greetings Lesson. Hawaii.edu. [2011. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 27.)
- ↑ 210 French Kissing Map. Frank Jacobs, 2007. december 2. (Hozzáférés: 2012. január 2.)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Greeting című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.