„Paul Morphy” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Külső hivatkozások: kisebb formai javítások |
a Bot: következő hozzáadása: simple:Paul Morphy |
||
51. sor:
{{Link FA|fi}}
[[en:Paul Morphy]]
[[ar:بول شارل مورفي]]
80 ⟶ 81 sor:
[[ru:Морфи, Пол]]
[[sh:Paul Morphy]]
[[simple:Paul Morphy]]
[[sk:Paul Morphy]]
[[sr:Пол Морфи]]
| |||
A lap 2010. április 11., 02:44-kori változata
Paul Charles Morphy (New Orleans, 1837. június 22. - New Orleans, 1884. július 10.) amerikai sakkozó volt, nem hivatalos sakk világbajnok.[1] Morphy egyike volt az első sakkcsodagyerekeknek. Csak hobbiból sakkozott, mégis kora legjobbja volt.
Élete
Gyermekkora
Gazdag és előkelő new orleans-i családban született. Apja, Alonzo Michael Morphy ügyvéd - aki portugál, ír és spanyol felmenőkkel rendelkezett - tagja volt Louisiana állam törvényhozásának, főügyész volt és a Legfelsőbb Bíróság tagja. Anyja, Louise Thérèse Félicité Thelcide Le Carpentier egy francia kreol család zenében tehetséges lánya volt. Morphy olyan környezetben nőtt fel, amelyekben a családi vasárnapokhoz hozzátartozott a zene és a sakk.
Nagybátyja, Ernest Morphy szerint Pault senki sem tanította sakkozni, úgy tanulta meg, hogy kisgyermekként mások játékát figyelte. Egyszer, miután végignézett egy Ernest és Alonzó közti hosszú partit, azzal lepte meg őket, hogy kijelentette, Ernestnek kellett volna nyernie. Korábban még azt sem sejtették, hogy Paul a lépéseket ismeri. Még jobban meglepődtek, amikor Paul visszaállította a bábukat és még azt is megmutatta, hogyan kellett volna Ernestnek győznie.
Gyermekkori győzelmei
A család ezzel felismerte Paul sakktehetségét és ettől fogva arra biztatták, hogy minél többet játsszon a családi összejöveteleken és a környéken. Kilencéves korára már New Orleans egyik legjobb sakkjátékosának tartották. 1846-ban Winfield Scott tábornok, aki erős sakkjátékosnak tartotta magát, New Orleansban járva egy szintén erős helyi sakkozót keresett ellenfélnek. A vacsora után felállították a sakktáblát és bekísérték Scott ellenfelét: a kilencéves Paul Morphyt. Scott először megsértődött, mert azt gondolta, a bolondját járatják vele, de meggyőzték, hogy kívánsága teljesült, és egy csodagyerekkel játszhat. Ezek után Paul kétszer is megverte, második partiban úgy, hogy hat lépés után bejelentette: matt következik. Scott nem akart többet játszani.
1850-ben, amikor Morphy 12 éves volt, az igen erős profinak számító magyar sakkmester, Löwenthal Jakab járt a városban. Ő korábban már gyakran játszott tehetségnek tartott fiatalokkal, akiket megvert, ezért időpocséklásnak gondolta, hogy Paul ellene játsszék, a bíró apa iránti tiszteletből mégis elfogadta a kihívást. Paullal találkozva leereszkedően megveregette a fejét. Az első játszma 12. lépésénél észre kellett vennie, hogy ezúttal igazi ellenféllel van dolga. Paul minden ezt követő jó lépésénél Löwenthal szemöldöke úgy szaladt fel, ahogy Ernest Morphy leírta a történteket, mint egy komédiában. Löwenthal három partit játszott Paul ellen, amíg New Orleansban volt, és elveszítette mind a hármat.[2]
Iskolaévek és az Első Amerikai Sakk Kongresszus
1850 után Morphy sokáig alig sakkozott, inkább a tanulásra koncentrált. 1854-ben végezte el a az alabamai Mobile-ban a Spring Hill College középiskolát. Rátett még egy évet, matematikát és filozófiát tanult és a legkiválóbb minősítéssel kapta meg az A.M. minősítést.
Ezután a Louisianai Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol jogot hallgatott.1857. április 7-én nyerte el az L.L.B. fokozatot, és felkészülésképp állítólag fejből megtanulta a teljes louisianai törvénykönyvet.
Mivel még nem érte el a törvényben ahhoz megkövetelt kort, hogy jogi praxist folytasson, sok szabadideje volt. Meghívást kapott az 1857 őszén New Yorkban tartott Első Amerikai Sakk Kongresszus versenyre. Először nem akart menni, de nagybátyja unszolására ringbe szállt és legyőzte valamennyi ellenfelét, az utolsó fordulóban a nagy játékerejű német sakkmestert, a világ egyik legjobb játékosát, Louis Paulsent. Ezzel az Amerikai Egyesült Államok legjobbja lett, de a korabeli jelentések szerint ez nem változtatott szerénységén.
Morphy Európában
Röviddel New Orleansba való visszatérése után az angliai Birminghambe hívták, ahol 1858 nyarán rendeztek sakktornát. Még mindig túl fiatal volt a jogi pálya elkezdéséhez, ezért elutazott a versenyre. A torna helyett azonban páros mérkőzések sorozatát vívta, valamennyi vezető angol mester ellen, kivéve a veterán Howard Stauntont, aki már jóval túl volt pályája csúcsán és aki nem állt ki Morphy ellen, miután tanúja volt a játékának.
Staunton később bírálatokat is kapott, amiért nem állt ki. Ebben az időben Shakespeare összes műveinek kiadásán dolgozott, de Morphy látogatásának idején játszott sakkversenyen is. Később Morphyt okolta a párviadal elmaradásáért, azzal a vitatott igazságtartalmú váddal, hogy Morphynak nem volt pénze, hogy letegye a meccs tétjét.
Új ellenfeleket keresve Morphy átkelt a Csatornán Franciaországba. A francia sakk központjában, a párizsi Café de la Régence-ban párosmérkőzést játszott Daniel Harrwitzcal, akit könnyedén legyőzött.
Párizsban egy influenza a bélrendszerére ment, a kor szokásainak megfelelően piócakezelést kapott és nagy mennyiségű vért vesztett. Bár ahhoz is túl gyenge volt, hogy felálljon, ragaszkodott hozzá, hogy folytatódjék a látogatóban lévő német mester, az Európa akkori legjobbjának tartott Adolf Anderssen elleni mérkőzése. Betegsége ellenére ezt az összecsapást is könnyedén megnyerte: hétszer nyert és csak két győzelmet és két döntetlent engedélyezett ellenfelének. Andressen, amikor a vereségről kérdezték, arról panaszkodott, hogy kiment a gyakorlatból, ugyanakkor elismerte, hogy kettőjük közül Morphy a jobb játékos. Sőt, azt is hozzátette, hogy Morphy a valaha élt legjobb sakkjátékos, és jobb a nagyhírű francia bajnoknál, La Bourdonnais-nál is.
Angliában és Franciaországban is Morphy számos szimultánt játszott, bemutatva többek közt, hogy vakon sakkozva is képes akár nyolc ellenfelet is legyőzni. A híressé vált operajátszmában a párizsi olasz operaházban Brunswick hercegét és Isouard grófot győzte le.
Világbajnokként ünneplik
Morphy ekkor még csak 21 éves volt, de már híres. Európában világbajnokként ünnepelték. Párizsban 1859. április 4-én egy tiszteletére tartott banketten babérkoszorút helyeztek Morphy Eugene Lequesne alkotta mellszobra fölé. Egy hasonló eseményen Londonban, ahová 1859 tavaszán visszatért, szintén világbajnokként köszöntötték. Viktória királynő magánkihallgatáson fogadta. Olyan erősnek tartották, hogy még mesterek sem merték kihívni anélkül, hogy valamilyen előnyt kaptak volna. Amikor öt mester ellen játszott szimultánt (Jules Arnous de Rivière, Samuel Boden, Thomas Barnes, Löwenthal János és Henry Bird), még akkor is csak egy játszmát veszített, miközben kettőt megnyert és két döntetlent ért el.
Jegyzetek
- ↑ According to David Lawson, in Paul Morphy, The Pride and Sorrow of Chess, Mckay, 1976. Lawson says that Morphy was the first world champion to be so acclaimed at the time he was playing. Most chess historians, however, place the first official world chess championship in 1886, and so regard Morphy as having been the unofficial world champion when he soundly defeated Adolf Anderssen by 8 to 3. Morphy is considered the world's leading player between 1858 and 1861.
- ↑ One of the games was incorrectly given as a draw in Sergeant's Morphy's Games of Chess and was subsequently copied by sources since then. David Lawson's biography corrects this error, providing the moves that were actually played.
Külső hivatkozások
