Répcebónya

	Répcebónya (Piringsdorf)
	A plébániatemplom
	; Répcebónya címere
	; Répcebónya címere
	Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Burgenland
Rang	község
Járás	Felsőpulyai járás
Alapítás éve	1390
Polgármester	Stefan Hauser (SPÖ)
Irányítószám	7371
Körzethívószám	02616
Forgalmi rendszám	OP
	Népesség
Teljes népesség	832 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	54 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	343 m
Terület	16,1 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 47° 26′ 56″, k. h. 16° 25′ 06″47.448889°N 16.418333°EKoordináták: é. sz. 47° 26′ 56″, k. h. 16° 25′ 06″47.448889°N 16.418333°E
	Répcebónya weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Répcebónya témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.

Répcebónya (németül: Piringsdorf, horvátul: Piringštof) község Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőpulyai járásban.

Fekvése

Felsőpulyától 17 km-re délnyugatra fekszik.

Története

A települést 1390-ben "Bunya" alakban említik először. 1397-ben "Bugya", 1492-ben "Bwnnya", 1519-ben "Bwnya" néven szerepel a korabeli forrásokban. A középkorban vámja is volt, Léka várának uradalmához tartozott.^[1]

Vályi András szerint " BONYA. Elegyes falu Sopron Vármegyében, fekszik Repcze vize mellett, Kőszögtöl két mértföldnyire, határja középszerű, valamint vagyonnyai is."^[2]

Fényes Elek szerint " Bónya, németül: Piringsdorf, német falu, Sopron vgyében, Sopronhoz délnyugotra 4 1/4 mérfd., 420 kath. lak., paroch. egyházzal. – Van 9 7/8 egész telek után 296 2/8 h. szántóföldje, 106 1/8 hold rétje; erdeje nincs. Dombos határa sovány. Birja h. Eszterházy."^[3]

1910-ben 944, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Felsőpulyai járásához tartozott. 1971-ben Alsórámóc, Répcefő és Répcebónya falvakat egy nagyközségben egyesítették, de 1991-ben Répcebónya újra önálló község lett.

Nevezetességei

Keresztelő Szent János és Szent Kálmán tiszteletére szentelt plébániatemploma 1745-ben épült.
A falu nagy kosárfonó hagyományokkal rendelkezik, melyet a Fonómúzeumban mutatnak be.
Háborús emlékkápolna.
Mária-oszlop.
”Sulz” gyógyforrás

Külső hivatkozások

Jegyzetek

↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[1]

[2]

[3]