[go: nahoru, domu]

Ugrás a tartalomhoz

Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Nagytibi (vitalap | szerkesztései) 2006. április 24., 00:12-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (hosszabb összefoglaló)
Fájl:Violin octet.jpeg

A hegedűoktett vagy „Új hegedűcsalád” egy próbálkozás a vonós hangszerek megújítására. Az ötlet megalkotója Carleen Hutchins, aki az ötletre a vertikális brácsa kifejlesztésekor jött rá, miszerint a vonós hangszerek sokkal szebb és erősebb hangot adnak, hogyha az elő- és hátlap rezgésének magassága megegyezik a második legmagasabb húr, a két lap közötti terület rezgésének magassága pedig a második legmélyebb húr hangmagasságával. Az oktettben végül a három legmélyebb hangszer kivételével érvényesült ez a szabály. A mélyeknél (bariton, basszus, kontrabasszus) ez a rezgésszám pár hanggal lejjebb van, igazodva az előadóművészek kéréséhez. Később a két középső hangszernél (alt és tenor) ezeket a rezgésszámokat megemelték, hogy ne legyen olyan mély és sötét a hangjuk.

A gambák óta ez az első hiánytalan vonós hangszercsalád, mivel a hegedű család tagjainak hangja minőségben igen eltérő, és elég heterogén képet mutat. Ezen kívül ezen hangszerek már megfelelnek a 20.- 21. század akkusztikai követelményeinek. A hangzás ugyan egységes, mégis mindegyik hangszer rendelkezik az eredetijére (értsd: hegedű, cselló, stb.) utaló vonásokkal, azaz megmaradt a hangszerek egyéni karakterisztikája. A hangszerek tulajdonképpen teljesen újgenerációsak, alakjuk miatt kapták a közös hegedűoktett elnevezést. Az első ilyen oktett 1962-re készült el, és a világon jelenleg mindössze 8 teljes oktett létezik, de egyes példányokból már többet is készítettek.



Legutóbbi kiemelt szócikkek: Peking - Apollo-program - Marco PoloTovábbi kiemelt szócikkek…