„Ulánbátor” változatai közötti eltérés

Ulánbátor (Улаанбаатар)
Mongol parlament a Szühebátor téren
Ulánbátor címere Ulánbátor zászlaja
Közigazgatás
Ország	Mongólia
Alapítás éve	1639 Urga néven 1924-től Ulánbátor
Irányítószám	210
Körzethívószám	11
Testvérvárosok	Lista Tajpej (1997–) Adana City of Leeds Oakland Újdelhi Delhi Irkutszk Szöul Denver Colombo Tiencsin Krasznojarszk (2003–) Ulan-Ude (2000–) Peking Szentpétervár (2014–) Maardu
Népesség
Teljes népesség	1 396 288 fő (2015)
Népsűrűség	222 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	1350 m
Terület	4704 km²
Időzóna	+8 (UTC{{{eltérés UTC-től}}})
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 55′ 17″, k. h. 106° 54′ 20″47.921357, 106.905515
Ulánbátor weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ulánbátor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ulánbátor (mongolul: Улаанбаатар, klasszikus mongol jelekkel: , Ulaɣan Baɣatur) Mongólia fővárosa.

Fekvése

Ulánbátori utca

A város a Tola folyó (a Szelenga mellékfolyója) partján fekszik, mintegy 1300 m tengerszint feletti magasságban. Éghajlata szélsőségesen kontinentális, a nyár forró, a tél hosszú és hideg (-30°C), kevés a csapadék (átlag 300 mm), a levegő páratartalma rendkívül alacsony. A város mellett emelkedik a mongolok egykori szent hegye, a Bogd-úl, amely ma természetvédelmi terület.

Lakóinak száma 1968-ban 260 ezer, 1977-ben 345 ezer, 2005-ben – a vonzáskörzetekkel, Nalajh várossal együtt – 764 ezer fő volt. 2007-ben elért 1 milliót is.

Története

Régi neve Da Hüree (Даа Хурээ) vagy Ih Hüree (Их Хурээ) („nagy kolostor”); 1911-től, az önálló Mongólia megalakulásától 1924-ig Nijszlel Hüree (Нийслэл Хурээ) („főváros-kolostor”). Külföldön az orosz Urga elnevezést vették át, ami a mongol örgö („jurtapalota”) szóból ered. Később kapta az Ulánbátor nevet ami „vörös hőst” jelent.

1639-ben jött létre az első buddhista főpapi székhely egy lámakolostorban, amely – a nomád viszonyoknak megfelelően – egyik helyről a másikra vándorolt, és végül 1778–79-ben telepítették le a mai város helyén. A templomok és szerzeteslakások mellé előbb kínai kereskedők, kézművesek, majd orosz kereskedők települtek, és a 19. század közepére a kolostorváros nemcsak a lámaista egyház, hanem a Kína és Oroszország közötti tea kereskedelem központja lett. A régi fővárosnak két központja volt: a nagyobbik a mai Szühebátor tér helyén állott kolostor körül, a kisebbik az ún. Gandan-dombra épült kolostor körül alakult ki, ezeket vették körbe a városi lakosság jurtái. Különálló negyedet alkottak a kínai kereskedők vályogházai. A 20. század elején a városban száznál több kisebb-nagyobb szentély, kolostor működött, közel 15 ezer szerzetessel. Amikor 1911-ben megdöntötték a mandzsu császárság hatalmát, az önállóvá lett ország uralkodója az addigi főpap (bogdo-gegen) lett. Az ő idejében létesült Urgában többek között az első jelentősebb villamos erőmű, valamint az orosz-mongol nyomda, ahol az első mongóliai és mongol nyelvű újságokat nyomtatták. A város 1919-ben a kínaiak, majd a fehérgárdista Ungern báró hatalma alá került, végül 1921-ben a Vörös Hadsereg által támogatott mongol csapatok vették birtokukba. 1924-ben a Nagy Népi Hurál (parlament) első ülésén kikiáltották a népköztársaságot, a főváros ekkor kapta a mai Ulánbátor („Vörös Hős”) nevet. A forradalom után itt kezdődött el az ország újkori élete. A város szovjet segítséggel épült, és az 1930-as években ugyancsak szovjet „segítséggel” szüntették meg buddhista jellegét, rombolták le szinte összes templomát, lámakolostorait.

A mai város

Fájl:Ulanbator-lama.jpg

Vízszállító kocsi a kolostorba igyekvő lámával (1972)

A jelentősebb építkezések az 1940-es évek második felében kezdődtek, a fontosabb középületek ma is a sztálini korszak neobarokkos, neoklasszicista jellegzetességeit hordozzák. A régi városszerkezet gyökeresen megváltozott, korszerű út- és közműhálózat létesült, és szovjet mintára lakótelepeket (ún. mikrorajonokat) alakítottak ki. A belső kerületekből az 1970-es évekre eltűntek a jurták és vályogházak, de a kiépített körzeteket ma is jurtatelepek sokasága övezi. A város központja a mongol forradalom vezéréről elnevezett Szühebátor tér, itt rendezték a kommunista állam központi ünnepségeit, és 1989-ben itt kezdődtek a kommunista rendszer elleni első megmozdulások is. A téren áll a Nagy Népi Hurál (parlament) palotája, melynek építését 1945-ben fejezték be (1961-ben átépítették), és az Állami Opera és Balettszínház épülete (1945–1949.). Szühebátor és Csojbalszan szovjet mintára épített mauzóleumát 2005-ben eltávolították a térről, hogy helyet adjanak Dzsingisz kán készülő új emlékművének. A város sokáig legmagasabb épülete volt a Béke sugárúton épült, nyolc emeletes 1969-ben megnyitott nagyáruház (Их дэлгүүр).

Gazdaság, közlekedés

A főváros első nagyipari létesítménye az 1934-ben alapított Iparművek volt, körülötte alakult ki a gyárnegyed. Kiemelkedő iparágak többek között a fémfeldolgozó ipar, az élelmiszeripar, az építőanyag gyártás, a legfontosabb létesítmények az NDK-magyar együttműködéssel épített húsipari kombinát, a bőr- és ruhagyár, a központi malom. A főváros vonzáskörzetéhez tartozó Nalajh ipari városban szénbánya, üveggyár működik, Szonginóban 1973 óta üzemel a jelentős magyar segítséggel létesített, korszerű oltóanyag- és takarmánygyár.

A városi tömegközlekedés főleg autóbuszokon bonyolódik, 1987 óta több új trolibuszvonal is létesült. A külföldi kapcsolatot az Oroszország és Kína között közlekedő, Ulánbátort is érintő vasútvonal, illetve az ország egyetlen nemzetközi repülőtere biztosítja. A megyeszékhelyekre rendszeres légi járatok közlekednek. Repülőtere a Dzsingisz Kán nemzetközi repülőtér.

Kultúra, oktatás

A főváros életének fontos tényezője, hogy itt találhatók az ország legjelentősebb felsőoktatási és kulturális intézményei, köztük a Mongol Állami Egyetem és további négy főiskola, valamint a legnagyobb nyilvános könyvtár. Az Állami Opera és Balettszínház mellett a városnak több prózai színháza is van. A Természetrajzi Múzeum állandó kiállításának nevezetessége a Góbi-sivatagban kiásott két hatalmas dinoszaurusz-csontváz. A hagyományos és az újkori mongol művészet alkotásai láthatók a 17. századi buddhista főpapról és szobrászról, Dzanabadzarról elnevezett Szépművészeti Múzeumban. Kiemelkedő látványosság a nemzeti ünnep, a Nadam évente megrendezett rendezvénysorozata, a hagyományos birkózó-, íjász- és lovasversenyekkel.

Látnivalók

Fájl:Ulanbator-gandan.jpg A Gandan kolostor udvara (1972)

Fájl:Ulanbator-csojdzsin.jpg A Csojdzsin lámakolostor-múzeum (1972)

Fájl:Ulanbator-bogdo.jpg A Palotamúzeum díszkapuja (1972)

• A főváros nevezetessége az egyetlen lámakolostor mely a szocializmus évei alatt is működhetett, a Gandan (Örömteli) kolostor. Legrégibb szentélye a 19. század közepén épült.
• A Palotamúzeum az utolsó bogdo-gegen (főpap és egyben világi uralkodó) téli palotájának fennmaradt épületeiből: hat kínai stílusú templomból és az orosz stílusú, emeletes lakóházból áll. Az épületegyüttest a díszkapukkal és a palotakerttel együtt 1893–1903 között alakították ki, eredetileg jóval nagyobb területen.
• Az egykori Csojdzsin láma kolostorát 1904–1905-ben építették a kínai pagodák stílusában, 1941-ben Vallástörténeti Múzeummá alakították át. Egyedülálló az itt őrzött ún. cam-maszkok gyűjteménye: az istenségeket ábrázoló különféle álarcokat rituális táncok alkalmával viselték a szerzetesek.

Testvérvárosok

A város hivatalos honlapja alapján:

• Denver, Amerikai Egyesült Államok
• Gold Coast, Ausztrália
• Irkutszk, Oroszország
• Mijakonojo, Japán
• Moszkva, Oroszország
• Szöul, Dél-Korea
• Tajpej, Tajvan
• Hohhot, Kína

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Ulánbátor témájú médiaállományokat.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Улан-Батор című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Kara György Mongólia (1979) ISBN 963-243062-X

Külső hivatkozások

• Ulánbátor hivatalos honlapja (mongolul)
• Az Ulánbátori Városi Tanács honlapja (mongolul)
• Ulánbátor polgármesterének honlapja (mongolul)