A vízi növénytársulások viszonylag fajszegények, de az egyes társulások meglehetősen gyorsan váltják egymást.
A vízinövények A vízi életmódhoz igen sokféle, rendszertanilag meglehetősen távol álló családok növényei és igen különböző módokon alkalmazkodtak. A hazai vízi növénytársulásokban összesen 67 faj vesz részt 31 nemzetség és 21 család képviseletében.
- májmohák – 2 faj,
- vízipáfrányok – 2 faj ,
- kétszikűek – 31 faj (12 család 13 nemzetségéből),
- egyszikűek 32 faj (6 család 14 nemzetségéből).
Egyik víztükörről a másikra főleg a vándormadarak közreműködésével terjednek, de csak rövidebb távokon, mert a növény a levegőben gyorsan kiszárad és elpusztul.
A vízinövények alaktani csoportjai A rendszertani sokféleségből adódóan a vízinövények felépítése igen változatos, és ez a változatosság jelentősen meghatározza a társulások szerkezetét. A vízinövényeket w:Hans Luther (1949) nyomán három nagy csoportra osztjuk aszerint, hogyan kapcsolódnak az aljzathoz; a részletes felosztást w:Gustaf Einar Du Rietz (1930) alapján ismertetjük.
1. A haptofita (haptophyta, haptofiton) vagy tapadó növények nem gyökereznek, hanem a vízben levő különböző élő és élettelen tárgyakra tapadva bevonják azokat. Jellemzően ilyenek az w:algák és a w:vízi zuzmók, továbbá a w:mohák (pl. Fontinalis, Cinclidotus, Scapania undulata). Európában nem ismerünk ilyen jellegű magasabb rendű növényt, de a trópusiak közül ilyen az w:örvényvirágfélék családja (Podostemaceae), továbbá a w:perjefélék Japán és Észak-Amerika csendes-óceáni partvidékein gyepalkotó w:Phyllospadix nemzetsége.
2. A rizofita (rhizophyta, rizofiton) vagy gyökerező vízinövények a folyó- és állóvizek medrében gyökereznek. Ide tartoznak:
- a csillárkák (Charophyta),
- a w:valódi zöldmoszatok (Chlorophyta) (Vaucheriaceae) és a (Caulerpa) nemzetsége,
- a felsőbbrendű vízinövények túlnyomó része.
Hét típusukat különböztetjük meg:
- stratiotid típus: A szapropélben számos mellékgyökérrel tapadó vízinövények. Vegetatív testük részben kiemelkedik a vízből. Télen az aljzatra süllyedve turióval vagy téli rügyekkel telelnek át (Stratiotes) stb.);
- elodeoïd típus: A vízfenéken gyökerező, hosszú, leveles hajtást fejlesztő vízinövények, úszó levelek nélkül. Alcsoportjai:
- potamoid altípus, avagy szoros értelemben vett elodeoïdok
- osztatlan levelekkel (Elodea spp., a Callitriche nemzetség Pseudocallitriche fajsora, Ruppia, Zannichellia, Najas és a legtöbb (Potamogeton) faj,
- fűszerűen szálasak vagy fonalas levelekkel (parvopotamidok),
- hosszabb hajtásukkal és szélesebb leveleikkel (magnopotamidok).
- myriophylloid altípus: finoman osztott levelekkel, (Myriophyllum spp.), (Hottonia palustris), (Ranunculus circinatus) stb.;
- batrachioid típus: A meder fenekén gyökerező vízinövények, amelyek alámerült és úszó levelei eltérő alakúak (w:mocsárhúr (Callitriche) nemzetség (Callitriche) fajsora, a Boglárka (Ranunculus) nemzetség (Batrachium) alnemzetségének legtöbb faja. Az alámerült levelek többnyire szálasak, lándzsásak vagy igen finom sallangokra tagoltak;
- nymphoid típus: A vízfenéken gyökerező vízinövények el nem ágazó és többnyire levéltelen hajtással, nagy, feltűnő úszó levelekkel és (ritkán) nagy, alámerült levelekkel (w:tündérrózsa (Nymphaea), w:tavirózsa (Nuphar), (Nymphoides), w:Úszó békaszőlő, (Potamogeton natans), (Polygonum amphibium f. natans), w:Lápi békabuzogány (Sparganium minimum);
- trapoid típus: Talajon gyökerező egyéves vízinövények hosszú, elágazó hajtással, úszó levélrózsával és szálas, lehulló, alámerült levelekkel pl. w:Sulyom (Trapa natans);
- vallisnerioid típus: A meder fenekén kúszó gyöktörzzsel rögzült vízinövények rövid hajtással és hosszú, szalagszerű, nyalábban vagy rózsában álló levelekkel (csavarthínár (Vallisneria spiralis), (Zostera nana) stb.);
- isoëtoid típus: Nagyrészt amfibikus (kétéltű), gyökerező vízinövények rövid hajtással vagy gyöktörzssel; merev, tű- vagy szittyószerű tőlevelekkel (Isoëtes spp., Pilularia, Litorella, Lobelia dortmanna, Eleocharis acicularis, Eleocharis parvula stb.).
3. A planofita (planophyta, planofiton) növények szabadon úsznak vagy lebegnek a vízben. Méretük szerint két alcsoportba osztják őket:
- a planktofitonok (planktophyta) mikroszkopikus,
- a pleusztofitonok (pleustophyta) nagyobb termetű vízinövények, amelyeknek négy típusát különböztetjük meg:
- lemnoid típus: kis, szabadon úszó vízinövények (w:Apró békalencse, (Lemna minor), w:púpos békalencse (Lemna gibba), gyökértelen vízidara (Wolffia arrhiza), w:Moszatpáfrány (Azolla caroliniana), (Ricciocarpus natans) stb.). Ezek a szervezetek a Ricciocarpus nemzetség kivételével a tápanyagban gazdag vizeket részesítik előnyben;
- riccielloid típus: kis, közvetlenül a felszín alatt szabadon lebegő vízinövények (Keresztes békalencse (Lemna trisulca, w:Úszómoha (Riccia fluitans) stb.). Ezek a szervezetek a tápanyagban szegény, w:disztróf vagy gyengén w:oligotróf vizeket kedvelik;
- ceratophylloid típus: nagy, többnyire sallangosan osztott levelű, szabadon lebegő vízinövények, úszó levelek nélkül. Néhány faj színtelen iszaphajtással lehorgonyozhat. Nyáron a felszínhez közel helyezkednek el, ősszel a fenékre süllyedve tartós rügyekkel, vagyis turiókkal telelnek át. (w:Tócsagaz (Ceratophyllum spp., a legtöbb w:Rence (Utricularia) faj stb.).
- hydrocharoid típus: szabadon úszó vízinövények speciális úszó levelekkel és különleges áttelelő szervekkel (téli rügyekkel vagy sporokarpiummal – w:Békatutajfélék Hydrocharis spp.), Vízinövények (Salvinia spp.) stb.).
A mérsékelt övi Európa növénytársulásait a rizofitonok és pleusztofitonok uralják.
Források
szerkesztés
Lásd még: Mit-mihez Tanácsok, tippek
- Magyar Wikipédia: Vízinövények
