Bicske
Bicske (németül: Witschke) Fejér vármegye északi részén fekvő város, a Bicskei járás székhelye. Fejér vármegye ötödik legnépesebb települése.
Bicske | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Dunántúl | ||
Vármegye | Fejér | ||
Járás | Bicskei | ||
Jogállás | város | ||
Polgármester | Bálint Istvánné (Fidesz-KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 2060 | ||
Körzethívószám | 22 | ||
Testvértelepülései | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 11 248 fő (2024. jan. 1.)[3] | ||
Népsűrűség | 155,47 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 181[4] m | ||
Terület | 77,08 km² | ||
Földrajzi nagytáj | Dunántúli-középhegység[5][6] | ||
Földrajzi középtáj | Dunazug-hegyvidék[5][6] | ||
Földrajzi kistáj | Zsámbéki-medence[5][6] | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 29′ 27″, k. h. 18° 38′ 10″47.490739°N 18.636250°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 27″, k. h. 18° 38′ 10″47.490739°N 18.636250°E | |||
Bicske weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bicske témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Közlekedés
szerkesztésA Zsámbéki-medence második legnépesebb települése a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal mentén fekszik, vasútállomása ezért élénk vasúti forgalmat bonyolít. Elővárosi szerelvények kötik össze Budapesttel, Tatabányával, Komárommal és Győrrel. Gyorsvonatok járnak innen Budapest, Győr, Hegyeshalom, Sopron, Szombathely és Pozsony irányába. Régen a várost a Bicske–Székesfehérvár-vasútvonal is érintette, így Lovasberény-Székesfehérvár felől is jártak ide vonatok, de ezt a vonalat mára nagyrészt elbontották.
A város az 1-es főút mentén fekszik, ám központja a régi országút (8101-es út) körül terül el; a két utat a városközpont közelében a 11 119-es számú mellékút köti össze. A város határában fut az M1-es autópálya, amelynek egy lehajtója van Bicskénél. A várost kisebb mellékutak kötik össze a 811-es úttal (8126), Csabdival (11 117), valamint Mányon át Zsámbékkal (1104). Nagyegyházi településrészének külterületeit egy kisebb szakaszon érinti a 8113-as út is.
Bicske a szűkebb környék regionális autóbusz-közlekedésének meghatározó központja: Budapest, Mór, Székesfehérvár, Zsámbék valamint a környező települések (Páty, Felcsút) érhetők el rendszeres buszjáratokkal a városból.
Története
szerkesztésBicske és környéke már ősidők óta lakott hely, első nyomát az újkőkorszakból származó telepnyomok, sírok bizonyítják, de a bronzkorból, a rómaiak és az avarok idejéből (a Szőny-Pécs közti római út, mely egy itteni egykori római településen vezet át) és az Árpád-korból középkori temetők templom alapfalakkal kerültek elő itt.
Első említése 1306-ból való, bár a Bicskei családról – a hely akkori birtokosairól – már 1258 óta tudni. Különleges helyzetet adott a 15. század kereskedelmével párhuzamosan fellendülő Bicskének az a tény, hogy a birtokosok 1443. június 10-én pallosjogot kaptak I. Ulászló királytól.
1541 körül vált török uradalom részévé a település, ám a birodalom határán lévén a kettős adóztatás sújtotta, mivel sokszor eljutottak a komáromi adószedők is a vidékre. 1686-ig a török erről a környékről való kiűzéséig lakosainak száma nagyban csökkent. Ezt követően viszont nagy gyarapodás jellemezte a települést, amely 1688-ban a közigazgatás restaurációjával járási székhely lett. Bicske a továbbiakban folyamatosan gyarapodott, 1773-ban lett mezőváros, 1872-ben nagyközség.
A 18. és a 19. század folyamán a közelben fekvő Vértes és Gerecse hegységek kiváló lehetőséget biztosítottak az erdei munkákra, a mészégetésre és a kőbányászatra. A mai napig él az erdei munkák emléke egyes dűlőnevekben: Egyfejszés, Kétfejszés föld.
A 19. században fejlett volt a településen a kézműves-ipar: a fazekasság, a takácsmesterség, a kelmefestés, a bőrkikészítés, a tímárság, a csizmadiamesterség, valamint a cipészmunka. A későbbiekben is sok kisiparos dolgozott a községben.
A vasút 1884-ben épült meg Bicskén, amikor megnyílt az utolsó fővárosi fővonal Budapest és Újszőny között. Később ehhez kapcsolódott egy helyi érdekű vasút is, amely Székesfehérvárral kötötte össze a települést (az utóbbin az 1970-es években leállt a személyforgalom, és mára már az egy ideig még működő teherforgalom is megszűnt. A vonal nagy részén már a sínek sem láthatóak.). A vasutak megjelenésével párhuzamosan Bicske jelentősége folyamatosan nőtt, s bár 1877-ben Vál kapta meg a járásszékhelyi státuszt a környéken, növekvő iparával egyértelműen a térség legjelentősebb településévé fejlődött. 1921-ben a Budapest – Győr vasútvonalat az országban elsőként villamosították, így még egyszerűbbé vált a város megközelítése Budapestről. A vasúti közlekedés lehetőséget biztosított a bicskei szegényparasztok és kisiparosok számára, hogy Budapesten is vállalhassanak munkát.
A község életét a mezőgazdaság is nagyban meghatározta. A feudális nagybirtok-rendszer egészen 1945-ig fennmaradt.
Bicske területe az 1940. évi népszámlálás adatai szerint 15551 katasztrális hold volt, a lakosság 8319 fő. A népsűrűség 93 fő volt négyzetkilométerenként, összesen 1634 lakóház állt a község területén.
Az 1944-es adatok a következőkről számolnak be: mezőgazdasági művelés alatt álló, vagy művelhető terület összesen 14258 katasztrális hold volt, ebből 3000 hold erdő. A 14258 holdból 9610 holdon 11 nagybirtokos osztozott, a maradék 5841 hold (a község belterületét is beleértve) a község lakosságának tulajdonát képezte. Bicske nagy kiterjedésű szőlőterülettel is rendelkezett, mely három tájon terült el: A Galagonyás dűlőben 450 katasztrális hold szőlő és gyümölcsös, Felsőhegyen kb. 300 hold, Máléhegyen 250 hold állott.
Bicske állatállománya a második világháború idején a következőképpen alakult az ún. állatstatisztikai lapok tanúsága szerint:
Állatfaj | 1942 | 1945. dec. 8. |
---|---|---|
tenyészbika | 16 | 2 |
igás ökör | 158 | 24 |
tehén | 937 | 84 |
hízómarha | 14 | - |
növendékmarha | 786 | - |
ló (3 évesnél idősebb) | 737 | 330 |
ló (3 évesnél fiatalabb) | 204 | 16 |
tenyészmén | 5 | - |
öszvér–szamár | 23 | 8 |
tenyészkan | 23 | - |
koca | 805 | 80 |
hízósertés | 457 | - |
növendéksertés | 4184 | 250 |
juh | 661 | - |
kecske | 68 | 42 |
A második világháború rendkívül súlyos károkat okozott a városban, ipara és infrastruktúrája nagyrészt megsemmisült. A községi elöljáróság 730/1947. számú jelentése alapján "1940-ben a községben 4500 ló, 3000 szarvasmarha, 16000 sertés és kimondhatatlan számú baromfi volt, melyek a hadműveletek alatt teljesen elvesztek." 1945. március 23-án a kitelepült lakosság visszatért a faluba.
1945-ben ismét járásszékhely lett Bicske. 1946. február 22-én megalakult a földművelésszövetkezet helyi részlege, melynek feladata volt, hogy a kiskereskedelmi ellátást megszervezze.
Bicske 1986. január 1-jén kapott városi rangot.
1948 és 1969 között itt tanított Ágoston Julián ciszterci szerzetes, költő, író.
Szentlászló (földe)
szerkesztésSzentlászló (földe) ma Bicske mellett keletre fekvő puszta Puszta-Szent-László néven.
Nevét 1318-ban említette először oklevél Zenthlazlofeulde néven. Aba fia Aba, később pedig a Hontpázmány nemzetségből származó Léki Paznan fia István Péter nevű fiának birtoka volt, a település közepén Szent László tiszteletére emelt körtemplommal. Hűtlensége miatt Pétertől a birtokot a király elvette és Bicskei Botond fia Péter bánnak, illetve fiának Bicskei Mihálynak adta.
Közélete
szerkesztésPolgármesterei
szerkesztés- 1990–1994: Szebényi Zsolt (nem ismert)[7]
- 1994–1998: Szebényi Zsolt (független)[8]
- 1998–2002: Szebényi Zsolt (független)[9]
- 2002–2006: Szántó János (MSZP)[10]
- 2006–2008: Szántó János (MSZP)[11]
- 2008–2010: Tessely Zoltán (Fidesz-KDNP)[12]
- 2010–2014: Tessely Zoltán (Fidesz-KDNP)[13]
- 2014–2019: Pálffy Károly (Fidesz-KDNP)[14]
- 2019–2024: Bálint Istvánné (Fidesz-KDNP)[15]
- 2024– : Bálint Istvánné (Fidesz-KDNP)[1]
A városban 2008. szeptember 28-án időközi polgármester-választást kellett tartani,[12] az előző polgármester halála miatt.[16]
Népesség
szerkesztésA település népességének változása:
Lakosok száma | 11 813 | 12 009 | 11 969 | 11 437 | 11 262 | 11 266 | 11 248 |
2013 | 2014 | 2018 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85%-a magyarnak, 6,1% cigánynak, 1,6% németnek, 0,4% románnak, 0,3% szerbnek mondta magát (14,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 35,6%, református 16,5%, evangélikus 0,9%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 15,4% (29,7% nem nyilatkozott).[17]
2022-ben a lakosság 86%-a vallotta magát magyarnak, 1,8% cigánynak, 1,6% németnek, 0,3% románnak, 0,2% ukránnak, 0,1-0,1% szerbnek, lengyelnek, horvátnak, görögnek, örménynek, szlováknak és ruszinnak, 3,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (13,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 24,3% volt római katolikus, 13,6% református, 0,7% evangélikus, 0,4% görög katolikus, 0,1% ortodox, 1,3% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 14,9% felekezeten kívüli (43,1% nem válaszolt).[18]
Nevezetességei
szerkesztés- Szentháromság római katolikus templom és plébánia (barokk, 1770, hrsz. 1290, műemlék törzsszám: 1592, azonosító: 3568)
- Batthyány-kastély
- Nagy Károly által épített csillagvizsgáló (19. század)
- 12. századi templom romjai
Híres szülöttei
szerkesztés- Börcs János (1884−?) kisbirtokos, az 1930-40-es években a település bírája, országgyűlési képviselő
- Kiss Károly (1903–1983) kommunista politikus, külügyminiszter, miniszterelnök-helyettes
- Forgács Antal (1910–1944) költő, újságíró
- Balogh Katalin (1919–2004) színésznő
- Vámosi János (1925–1997) táncdalénekes
- Lakatos István (1927–2002) költő, műfordító
Testvérvárosok
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Bicske települési választás eredményei (hu-HU nyelven). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. október 2.)
- ↑ a b c d Testvértelepülések | bicske.hu. (Hozzáférés: 2024. május 4.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ Bicske, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
- ↑ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. [2013. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
- ↑ a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8
- ↑ Bicske települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Bicske települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
- ↑ Bicske települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 2.)
- ↑ Bicske települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 2.)
- ↑ Bicske települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 2.)
- ↑ a b Bicske települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2008. szeptember 28. (Hozzáférés: 2020. június 4.)
- ↑ Bicske települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2020. március 2.)
- ↑ Bicske települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 16.)
- ↑ Bicske települési választás eredményei (hu-HU nyelven). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. július 25.)
- ↑ 2008. évre kitűzött időközi önkormányzati választások az időközi választás napja szerinti időrendben (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2008 (Hozzáférés: 2020. június 4.)
- ↑ Bicske Helységnévtár
- ↑ Bicske Helységnévtár
- ↑ a b c d Testvértelepülések. bicske.hu, 2015. szeptember 8. [2024. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. május 4.)
Források
szerkesztés- Györffy György: Pest megye
- A felszabadulás a bicskei járásban (Bicske, 1970)