Irán
Irán (perzsául: ایران), hivatalos nevén az Iráni Iszlám Köztársaság (perzsául: جمهوری اسلامی ایران), a nemzetközi diplomáciában gyakran Perzsa Államként[7] vagy Síita Államként[8] hivatkozott, régebbi elnevezéssel Perzsia, közel-keleti ország Délnyugat-Ázsiában. Területe Magyarországénak több mint 17-szerese.
A hatalmas ország rendkívül változatos mind természeti területeit, mind népeit tekintve. Multikulturális ország, számos etnikai, nyelvi és kulturális csoporttal. A népesség több mint felét adják a perzsák; jelentős etnikai kisebbségek pedig az azeriek és a kurdok.[9]
Domborzata nagyrészt hegyvidéki, a csúcsai Eurázsia legmagasabbjai közé tartoznak. Területén az eurázsiai, arab és indiai lemezek találkoznak, így az ország hajlamos a földrengésekre. Nyugati és északi részei nedvesebb és sok helyen erdőkkel borított, míg a keleti és déli régiók félsivatagosak vagy sivatagosak.
Irán a világ egyik legrégebbi civilizációs bölcsője. A médek által egyesített területből az ókorban egy hatalmas birodalom alakult ki, amely Kelet-Európától az Indus völgyéig terjedt, továbbá a zoroasztriánus egyistenhit legfontosabb központja volt. A 7. századi arab-muszlim hódítás Irán iszlamizálódásához vezetett, amely az iszlám aranykorában számos művészethez, tudományhoz és filozófiához járult hozzá. A Szafavida-dinasztia a 15. században ismét egyesítette Iránt és hivatalos vallássá tette a síita iszlámot. A 18. században Irán nagyhatalommá vált Nádir sah vezetésével. A Kádzsár-dinasztia dinasztia másfél évszázadon keresztül stabilizálta a hatalmat azáltal, hogy erőteljesen ellenállt a britek és oroszok gyarmatosítási kísérleteinek. Az iráni forradalom után 1979-ben megdöntötték a monarchiát, és Ruholláh Homeini létrehozta az Iráni Iszlám Köztársaságot, és az ország első legfelsőbb vezetője lett.
Irán regionális és középhatalom, geopolitikailag stratégiai elhelyezkedéssel az ázsiai kontinensen,[10] ahol a legfőbb irányítás egy autokratikus „legfelsőbb vezető” kezében van. A kormány tekintélyelvű és széleskörű kritikát kapott az emberi jogok és a polgári szabadságjogok jelentős megsértése miatt. A média szabadsága erősen korlátozott, a híreket és az elemzéseket erősen cenzúrázzák.[11] A más vallásúakat, köztük a szunnita muszlimokat is akadályozzák a vallásgyakorlásban; a bahái híveit üldözik.[11]
Irán a síita iszlám központja a Közel-Keleten, ellensúlyozva a régión belül régóta fennálló arab szunnita hegemóniát. A közel-keleti ügyek egyik legnagyobb szereplőjének számít; a kormánya közvetlenül vagy közvetve részt vesz a mai közel-keleti konfliktusok többségében. Gyakran tartják Izrael legnagyobb ellenfelének.
Hatalmas fosszilis tüzelőanyag-tartalékokkal rendelkezik; a világ egyik legnagyobb földgáz- és kőolajkitermelésével.[12]
Neve
szerkesztésNoha az országot a helyiek már legalább az Akhaimenida-időszak óta Iránként is ismerik, nyugaton 1935-ig csak a Perzsia elnevezéssel illették. 1959-ben Mohammad Reza Pahlavi iráni sah bejelentette, hogy mindkét megnevezés használható. A Homeini ajatollah vezette 1979-es forradalmat követően az ország hivatalos neve Iráni Iszlám Köztársaság (perzsául: جمهوری اسلامی ایران) lett, amely államformája szerint teokratikus (iszlám) köztársaság.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete, az OPEC, az Iszlám Konferencia Szervezete és az ENKM alapító tagja.
Irán
szerkesztésAz Irán (ایران) szó ősi formája az Arianám, amely elnevezéssel a nép a saját országát egykor nevezte (először a szászánida időszakban). E kifejezés mellett az Eránsahr kifejezés is használatban volt. Az arianám az „indoiráni nép” szó többes száma, melynek jelentése így "az árják földje".
Az Irán kifejezés közvetlenül a középperzsa Ērān (𐭠𐭩𐭫𐭠𐭭, ʼyrʼn) szóból ered, amelyet először egy 3. századi Naqsh-e Rostam-i felirat tanúsít, a kísérő pártus felirat pedig az aryān kifejezést használja, az irániakra utalva.[13]
Perzsia
szerkesztésA perzsa szó a parsua szóból ered, így hívták az asszírok Pars (Perzsia) népét, akiktől a Kr. e. 9. században adót kaptak.[14]
A „Perzsia” kifejezést használták az európai országok is az ország jelölésére az Óperzsa Birodalom akhaimenida dinasztiája óta, a Kr. e. 6. századtól. Elsősorban a görög történetírók használták előszeretettel a Persis (Περσίς) kifejezést, amelynek jelentése „A perzsák országa”.
A név ma a nemzetközi újságírásban és diplomáciában leginkább "a perzsa állam", olykor "a perzsa ország[15]" vagy "a perzsa hatalom[16]" szókapcsolatokban őrződött meg.
Földrajz
szerkesztésFekvés
szerkesztésIrán a közel-keleti térség második legnagyobb területű országa, területe 1 648 195 km². Szomszédai északon Örményország, Azerbajdzsán, a Kaszpi-tenger, valamint Türkmenisztán, keleten Afganisztán és Pakisztán, délen az Ománi-öböl és a Perzsa-öböl, nyugaton pedig Irak és Törökország.
Területének központi részét sivatagos, illetve sztyepp-borította, mocsarakkal, sós tavakkal tarkított felföld teszi ki, amelyhez északon a Kaszpi-tenger partján húzódó Alborz, délnyugaton pedig a Zagrosz-hegység láncai kapcsolódnak.
Domborzat
szerkesztésIrán területét az Iráni-fennsík és a fennsíkot közrefogó, az Eurázsiai-hegységrendszer részét képező hegységláncok (Zagrosz, Alborz és más hegységek) alkotják.
A fennsík medencéi keleten részben sós tavakkal kitöltött sivatagok, a nyugatabbra elhelyezkedő fennsíki területeken azonban a nagyobb csapadékmennyiség sztyeppe kialakulását eredményezte.
Irán két legnagyobb hegységlánca az északon húzódó Alborz és a nyugaton húzódó Zagrosz. Az Alborz és egyben Irán legmagasabb pontja a Teherán közelében található Damávand (5610 m). A Zagrosz legmagasabb csúcsa a 4409 m magas Dena.
Nagyobb síkságok az Iráni-fennsíkon és a peremhegységeken kívül találhatók, elsősorban a Kaszpi-tenger, valamint a Perzsa- és az Ománi-öböl partvidékén.
-
Domborzati térkép
-
Műholdas kép (2004. január)
-
Éjszakai műholdfelvétel
-
Legmagasabb hegye, a Damávand
-
Éghajlati térképe (angol)
Vízrajz
szerkesztésIrántól északra található a Kaszpi-tenger, tőle délre a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl. A kedvezőtlen éghajlati feltételek miatt a szárazföldön nem alakultak ki hosszú, bővizű folyók. Egyetlen hajózható méretű folyója a Karun, amely délen a Perzsa-öbölbe torkolló Satt el-Arab (más néven Arvand Rūd) folyóhoz csatlakozik. Nagyobb állóvíz az országban az északnyugaton található Urmia-tó, valamint a keleti országrész néhány nagyobb sós mocsara, mint például a Dast-e Kavir és a Dast-e Lut.
Éghajlat
szerkesztésIrán éghajlata változatos, több éghajlati égöv egyszerre jelen van területén.
Legszárazabbak a mérsékelt övi sivatagi éghajlat uralta fennsíki medencék, elsősorban a keleti részek, ahová a nedvességet hozó szél nem jut el. Itt valódi sivatagok alakultak ki. A csapadék valamivel több a fennsík nyugati részén, amely ebből fakadóan sűrűbben lakott. Az éves csapadékmennyiség helyenként 200 mm alatti. A nyár forró és száraz, az átlaghőmérséklet meghaladja a 38 fokot.
Dél-Iránban a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl parti síkságain a nyár nagyon forró és párás, a tél pedig enyhe. Az évi csapadékmennyiség 135–355 mm közötti.
Az ország északi peremén, a Kaszpi-tenger síkságán a tél szintén enyhe, a hőmérséklet ritkán esik fagypont alá. A nyári hőmérséklet általában nem haladja meg a 29 fokot. A síkság keleti részén az évi csapadékmennyiség 680 mm, a nyugati részén meghaladja az 1000 mm-t. Itt nedves, szubtrópusi klíma alakult ki.
A hegyvidéken kontinentális éghajlat uralkodik, magashegységi éghajlati jegyek jellemzők. A Zagrosz medencéiben alacsonyabb a hőmérséklet, télen a napi átlaghőmérséklet fagypont alatt marad, sok a hó.
Növény- és állatvilág
szerkesztés| Erdők Erdős sztyeppe Füves sztyeppe | Félsivatagos terület Sivatag Sós ártéri mocsár |
Éghajlati és domborzati változékonysága folytán Irán növény- és állatvilága is változatos.
Az ország egytized részét borítják erdők. Az erdőalkotó fa típusát az éghajlati és domborzati viszonyok befolyásolják. Legkiterjedtebb erdősséggel a Kaszpi-tenger menti régió rendelkezik, ahol a jellemző erdőalkotók a tölgy, kőris, szilfa és a különböző ciprusfélék.
Főbb emlősállatai: medvék, gazellák, vaddisznók, farkasok, nagymacskafélék (eurázsiai hiúz, ázsiai gepárd, perzsa leopárd), vadtevék, vadkecskék, sakálok. Az ázsiai gepárd kihalófélben van, évente alig pár példányt regisztrálnak belőle Irán szerte.
Legfőbb háziasított állatai: birka, kecske, szamár, teve, szarvasmarha, vízibivaly, ló.
Természetvédelem
szerkesztésNemzeti parkjai
szerkesztésIránban is kialakult a természetvédelem soklépcsős rendszere – vannak nemzeti parkok, védett erdők, állatrezervátumok, védett tájak, természetvédelmi területek.[17]
- Nem teljes lista nemzeti parkokról:
- Bakhtegan Nemzeti Park - Siráztól keletre
- Bamu Nemzeti Park — Siráz közelében
- Gulisztán Nemzeti Park - Gulisztán tartományban, Északkelet-Iránban
- Urmia-tó Nemzeti Park - az Urmia egy lefolyástalan, sós tó a török határ közelében
- Tandooreh Nemzeti Park - Dargaz város közelében, Türkmenisztán határán
- Kavir Nemzeti Park - 120 km-re Teherántól délre
- Khabr Nemzeti Park - Kermán közelében
Természeti világörökségei
szerkesztés2016-ban az UNESCO természeti világörökséggé nyilvánította a Lut-sivatagot a VII. és VIII. kritériumok alapján.[18]
Története
szerkesztésŐskor (i. e. 3200 – i. e. 625)
szerkesztésTörténelem előtti régészeti lelőhelyek tucatjai szerte az iráni fennsíkon mutatják, hogy az i. e. IV. évezredben már ősi kultúrák és városias települések léteztek, évszázadokkal a közeli Mezopotámia legkorábbi civilizációi előtt.
Az indoirániakból akkoriban váltak el az előiráni népek. Az árja (előiráni) törzsek az i. e. III. és II. évezredben érkeztek az Iráni-fennsíkra, valószínűleg több hullámban. Ők nomádok voltak akkoriban. Később az előirániak nyugati és keleti csoportra váltak szét. Az i. e. I. évezredben a nyugati csoporthoz a médek, perzsák, baktriaiak és a parthusok tartoztak, míg a kimmerek, szarmaták és alánok (a jászok elődei), szkíták a Fekete-tengertől északra lévő pusztákon éltek. Más törzsek keleten telepedtek le, szállásterületük messze benyúlt az indiai szubkontinens északnyugati hegyvidéki határterületére egészen a mai Beludzsisztánig. Megint más törzsek messze nyugaton a Balkánon éltek, mint a szkíták, vagy messze keleten, Hszincsiangban. Az avesztainak nevezett keleti óiráni nyelven írták a zoroasztrista vallás szent irata, az Aveszta i. e. 1000 körül. Ez himnuszokat és törvényeket tartalmaz. A zoroasztriánizmus volt az Akhaimenida Birodalom és az azt követő iráni birodalmak államvallása a 7. századig.
Ókor (i. e. 625 – i. sz. 651)
szerkesztésA médek egyesítették először Iránt (i. e. 625–559), legnagyobb királyuk, Nagy Kürosz pedig a médek és perzsák egyesítésével létrehozta az Akhaimenida Birodalmat (i. e. 559–330). Kürosz halála után legidősebb fia, II. Kambüszész folytatta a hódításokat. Egyiptomot is meghódította. Kambüszész halála után trónviszály tört ki, amelyből a királyi család távoli rokona, I. Dareiosz (i. e. 522–486) került ki győztesen. Őt tekintik az ókori Irán legjelentősebb uralkodójának.
Kürosz és Dareiosz uralkodása alatt a Perzsa (Iráni) Birodalom az addigi történelem legnagyobb és leghatalmasabb birodalma volt. A birodalom határai keleten az Indus és Amu-darja folyókig, nyugaton a Földközi-tengerig terjedtek, beleértve Anatóliát (a mai Törökországot) és Egyiptomot. I. e. 494-ben az athéniak támogatták a milétosziak lázadását, az eredmény Szardeisz kirablása lett. Ez váltotta ki a perzsák görögök elleni hadjáratait az i. e. 5. század első felében – a görög–perzsa háborúkat. Ezekben a háborúkban a perzsák értek el jelentékeny sikereket, még Athént is lerombolták i. e. 480-ban, de végül a görögök győztek és visszavonulásra kényszerítették a perzsákat. A harcok i. e. 449-ben értek véget.
Nagy Sándor i. e. 334-ben támadta meg az Akhaimenida Birodalmat, utolsó uralkodóját i. e. 333-ban győzte le az isszoszi csatában. Ezt követően i. e. 328–327-ben elfoglalta teljes területét. A birodalom részeinek élére saját tisztjeit állította, ezzel előkészítve a birodalom szétesését, ami halála után következett be. Az újraegyesítésre majdnem 700 évet kellett várni. Nagy Sándor birodalmának utódállamait, így a szeleukidák majd az őket követő arszakidák államát is, a vazallus uralkodók rendszere jellemezte. A szászánidák korában azonban ismét – az akhaimenidákhoz hasonlóan – kormányzókat (modern perzsa nyelven: shahrab) nevezett ki az uralkodó, ami által közvetlenül érvényesült a központi hatalom akarata. Nagy Sándor, majd az őt követő későbbi idegen dinasztiák uralma alatt is fejlődött és perzsa jellegű maradt a társadalom.
Az i. e. 3. század végétől kezdve az arszakida dinasztia által vezetett Pártus Birodalom legyőzte a szeleukida birodalmat és uralma alatt egyesítette az iráni felföldet, majd uralma alatt tartotta Mezopotámiát i. e. 150 és i. sz. 224 között. Ez volt az ókori Irán harmadik bennszülött dinasztiája, öt évszázadon át maradt hatalmon. Média, Asszíria, Babilónia és Elám meghódítása után a pártusok megszervezték birodalmukat. Ezekben az országokban a korábbi elit görög volt, az új uralkodók átvették szokásaikat, ha az célszerűnek látszott uralmuk szempontjából. Végeredményben a városok megtartották korábbi jogaikat és a polgári közigazgatás többé-kevésbé sértetlenül került pártus irányítás alá.
Parthia a Római Birodalom ősellensége volt keleten, megakadályozta a rómaiak terjeszkedését kelet felé. A pártusok páncélozott nehézlovasságot (kataphrakt lovasság) és könnyebb felszerelésű, de mozgékonyabb lovas íjászok alkalmazásával 300 éven át álltak ellent Rómának. I. e. 36-ban nevezetes római hadvezér, Marcus Antonius katasztrofális hadjáratot vezetett a pártusok ellen. 32 000 embert veszített el. Augustus római császár idején Róma és Parthia bizonyos vitás kérdéseket diplomáciai úton rendezett. Ekkor szolgáltatta vissza Parthia azokat a légiójelvényeket, amelyeket Marcus Antoniustól, illetve i. e. 53-ban a katasztrofális carrhaéi csatában Crassustól zsákmányolt.
A Pártus Birodalom 224-ben bukott el, amikor a rosszul szervezett birodalom utolsó királya vereséget szenvedett saját vazallusától, Ardasírtól. I. Ardasír a Szászánida Birodalom alapítója. Megkezdte a birodalom gazdasági és katonai újjászervezését. A Szászánida Birodalmat az akhaimenida mintájára szervezték újjá. A birodalmat az „Árják birtokának” hívták, fővárosa Ktésziphón volt (a mai Irak területén). A rómaiakkal változó eredménnyel vívott háborúkat.
632-ben kezdték az Arab-félszigetről érkező portyázók támadni a Szászánida Birodalmat.
A Pártus, majd a Szászánida Birodalom idején a Selyemúton folyó kereskedelem jelentős szerepet játszott Kína, Egyiptom, Mezopotámia, Perzsia, az indiai szubkontinens országai és Róma fejlődésében, ezáltal elősegítette a modern világ megalapozását. Bizonyos párthus intézményekben kimutatható a klasszikus görögség befolyása és keletivé alakítása. A pártusok építészeti újításai befolyásolták az európai román stílusú építészetet. A szászánidák idején Irán kapcsolatai Kínáig értek, virágzott a művészet, a zene és az építészet.
Középkor (652–1501)
szerkesztésAz iszlám hódítás után Iránt az Omajjád Kalifátusba tagolták be. Az iszlamizáció mélyreható változásokat okozott a kultúrában, a tudományban és az iráni társadalom szerkezetében: a felvirágzó perzsa irodalom, filozófia, orvostudomány és művészet az újonnan alakuló muszlim civilizáció lényeges eleme lett. Kulturális, politikai és vallási téren az iráni hozzájárulás az új muszlim civilizációhoz rendkívül fontos. Mindezek következménye Irán muszlim aranykora.
Egy iráni hadvezér, Abu Muszlim elűzte az Omajjádokat Damaszkuszból és segítette az abbászida kalifákat Bagdad meghódításában. Az abbászida kalifák vezíreket neveztek ki az irániak fölé, ezek az iráni kormányzók jelentékeny autonómiára tettek szert. 822-ben Khoraszán kormányzója, Tahir függetlenné nyilvánította magát és megalapította a táhiridák új perzsa dinasztiáját. Az ezt követő számánida érában Irán megvédte és megerősítette függetlenségét.
Iránban sohasem sikerült az arabizálás. Volt erre törekvés, de az csak megerősítette az irániak elszántságát, hogy megóvják függetlenségüket az arab hódítóktól. A nemzeti dinasztiák alatt kulturális virágzás a 9. és 10. században tartott. E korszak legjelentősebb hatása, hogy folytatódott a perzsa nyelv használata, amely a mai napig Irán hivatalos nyelve. Firdauszí, Irán legjelentősebb eposzának szerzője, mindmáig a legfontosabb személy a perzsa nyelv fenntartásában. Az iszlám hódítás utáni iráni filozófia kapcsolatban állt az óiráni, az ógörög és a fejlődő muszlim filozófiával. Perzsia e korból származó filozófiai hagyománya az okkult és transzcendentális filozófia.
A 11. században, Mahmúd al-Gazní megalapította a kiterjedt Gaznavida Birodalmat, amelynek fővárosai Iszfahán és az afganisztáni Gazna (ma Gazni) voltak. Utódai, a szeldzsukok a Földközi-tenger és a Közép-Ázsia közötti térség legjelentősebb hatalma voltak. Ebben az időszakban tudósok százai jelentősen hozzájárultak a műszaki ismeretek, a tudomány és az orvoslás fejlődéséhez. Ez a későbbiekben befolyásolta az emelkedő Európa tudományát a reneszánsz korig.
1218-ban a keleti tartományokat elpusztította Dzsingisz kán betörése. Ez volt a mongol hódítás kezdete. 1220 és 1260 között Irán lakossága 2 500 000-ről 200 000-re csökkent a tömeges kivégzések és az éhínség következtében. Dzsingisz kán unokája, Hülegü kán azt állította IX. Lajos francia királyhoz írt levelében, hogy betörése Iránba és a Kalifátusba 200 000 halottat okozott. A pusztulás akkora volt, hogy sok város a 20. századig nem érte el a mongol betörés előtti lakosságát, vagyis nyolc évszázadon át. De Hülegü kán, Timur Lenk és utódaik átvették a meghódítottak szokásait és intézményeit, fennmaradt a különálló perzsa kultúra.
Újkor (1501–1921)
szerkesztésAz első iráni síita iszlám államot a Szafavida-dinasztia (1501–1722) első tagja, Iszmáil sah alapította. A szafavida dinasztia jelentős politikai hatalom volt, számos kétoldalú államközi szerződés részese. A szafavidák hatalmuk csúcsát Nagy Abbász uralkodása idején érték el. A dinasztia gyakran került összeütközésbe a törökökkel, az üzbég törzsekkel és a portugálokkal. Uralmuk alatt Iszfahánban készültek az iráni iparművészet történetének esztétikai szempontból legbecsesebb darabjai. Szigorúan központosították államukat, kísérletet tettek a hadügy modernizálására, sajátos építészeti stílus jelzi uralmuk idejét. 1722-ben afgán lázadók legyőzték Szultán Huszajn sahot, ezzel elbukott a szafavida dinasztia. 1735-ben Nádir sah kiszorította az afgánokat Iszfahánból. 1738-ban betört Indiába, ekkor zsákmányolta a Pávatrónt, a Koh-e-Noor és Darya-e-Noor gyémántot, az iráni királyi kincstár ékeit. Uralma nem volt hosszú, 1747-ben meggyilkolták. Őt 1750-ben a Zand-dinasztia követte, alapítója Karim kán volt, fővárosa pedig Siráz. Uralmukat viszonylagos béke és virágzás jellemezte. E dinasztiának három uralkodója volt. Az utolsót 1794-ben kivégeztette Aga Muhammad kán, a Kádzsár-dinasztia alapítója. Ő a fővárost Teheránba tette át. Tehetséges kancellárja, Amir Kabir modern közigazgatást vezetett be és más modernizáló reformokat kezdeményezett. A Kádzsár érában Irán több háborút vívott az oroszokkal, amelyek eredményeként Irán elvesztette területének csaknem felét Oroszország és a Brit Birodalom javára. Irán, bár formálisan meg tudta őrizni függetlenségét, ezzel félgyarmati státusba került. Az ismétlődő külső támadások és saját korrupciója meggyengítette a Kádzsár dinasztiát. 1906-ban alkotmányos forradalom tört ki, összehívták az első országgyűlést, bevezették az alkotmányos királyságot.
20. század
szerkesztés1921-ben az erőtlen kormányt brit ösztönzésre egy Atatürköt példaképének tartó tiszt, Reza Pahlavi megdöntötte, és 1925-ben sahhá kiáltatta ki magát, megbuktatva a Kádzsárokat. Az 1941-ig regnáló Pahlavi a török reformokat kívánta átültetni Iránba, ezért keményen harcolt a külföldiek által felszerelt nomádok és a befolyásos síita egyház ellen. Nevéhez fűződik az első iráni egyetem megalapítása, a kötelező közoktatás elrendelése, a vezetéknévhasználat kötelezővé tétele, az állami hadsereg megteremtése és erőltetett felduzzasztása, valamint az új, bolgár–belga mintájú alkotmány, valamint a saríát felváltó polgári és büntetőtörvénykönyvek bevezetése. Heves iszlámellenessége feltétlen nyugatbarátságban, az ókori – pogány – perzsa kultúra felélesztési kísérleteiben és a síita klérus elleni kegyetlen megtorlásokban csapódott le, amivel rendkívül népszerűtlenné vált alattvalói körében. Ráadásul diktatórikus kormányzata az arisztokráciára támaszkodott, ezért a paraszti tömegek sorsa javítása érdekében nem tett semmit.
1941-ben a britek és szovjetek megszállták az országot, hogy a második világháborúban az iráni vasútkapacitást használják, 1944-ben a németbarát sahot pedig kényszerítették, hogy a fia, Mohamed Reza Pahlavi javára lemondjon. 1953-ban Irán miniszterelnökét, Mohammad Moszaddeget – akit két alkalommal is képviselőnek választottak (1923 és 1944), majd 1951-től az ország miniszterelnöke volt – államcsínnyel távolították el a hatalomból. Ezt a brit és az amerikai titkosszolgálattok szervezték meg („Ajax-hadművelet”). Jó néhány történész úgy gondolja, hogy ez azért történt, mert Moszaddeg államosította Irán kőolajkészleteit.
Moszaddeg bukását követően a sah egyre diktatórikusabban kormányzott. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság hathatós támogatását élvezve ugyan tovább modernizálta az iráni ipart, de eltiporta a polgári szabadságjogokat. Uralma, melynek része volt a szisztematikus kínzás, és más emberi jogok megsértése, végül 1979-ben az iráni forradalomba torkollott, melyben rezsimjét megdöntötték. Különböző csoportok több mint egyéves küzdelme után végül iszlám köztársaság alakult Khomeini ajatollah vezetésével, aki a tömegek támogatását is élvezte.
Az új teokratikus politikai rendszer vallási alapú, ultrakonzervatív reformokat hajtott végre (a nők és férfiak addigi jogegyenlőségének megszüntetése, nyilvánosan végrehajtott halálos ítéletek, végtag csonkítások alkalmazása), kíméletlen, a sah időszakát messze felülmúló mértékű terrort vezetett be, tömeges kivégzésekkel, továbbá külpolitikájában nyugatellenes volt. Irán különösen távolságtartóvá vált az Egyesült Államokkal szemben az 1953-as puccsban való részvétele okán, amely megdöntött egy választott kormányt, hogy a sah elnyomó rezsimjével cserélje fel azt. Emellett Irán nyilatkozatot tett arról, hogy nem ismeri el Izrael állam létezését. Az új kormány támogatott különféle csoportokat, melyet a nyugati világ nagy része fundamentalistaként könyvel el. Ennek következtében némely országok, közöttük az Amerikai Egyesült Államok Iránt ellenséges hatalomként tartják számon máig.
1980-ban Irak megtámadta Iránt. A pusztító irak–iráni háború 1988-ig folytatódott, egyik állam sem érte el célját. Sok százezren vesztették életüket, Irak többször is bevetett vegyi fegyvert.
Rövid életű államalakulatok a 20. század során a mai Irán területén: Gilán, Mahabád, Népi Azerbajdzsán.
21. század
szerkesztésA perzsa állam ma a Közel-Kelet egyik legnagyobb geopolitikai tényezője,[19] de az ország diktatórikus berendezkedése súlyos versenyhátrányt jelent mind a tudomány, mind a gazdaság további fejlődésére nézve, különösen a nyugati szankciók miatt. A termékenységi ráta már nem elegendő a népességszám szinten tartásához, a politikai üldözések pedig arra sarkallják a fiatal értelmiségi réteget, hogy elhagyja az országot.[20] Néhány éve a politikai szerkezet jó néhány reformista politikus megválasztását tette lehetővé, mint például a volt miniszterelnökét (Mohammad Khatami). A vita a reformisták és a konzervatívok között ma is folytatódik az ország jövőjéről, az iszlám rendszer keretein belül. A 2009-es választásokon a konzervatív miniszterelnök-jelölt megválasztásánál felmerült a választási csalás lehetősége.[21][22][23][24] Ennek kapcsán zavargások törtek ki.[25] 2022-ben egy erkölcsrendészeti túlkapás következtében meghalt egy 22 éves kurd nő, akit a fejkendő helytelen viselése miatt állítottak elő és tartoztattak le.[26] Ennek nyomán súlyos zavargások törtek ki, melyet a rezsim erőszakkal fojtott el, de mély nyomott hagyott a társadalomban és a 2024-es választásokon a rekord alacsony részvételt is ennek számlájára írták.[27] A perzsa állam szembenállása Izraellel[28] és a nem síita arab országokkal (elsősorban Jordániával,[29] Szaúd-Arábiával és az Öböl-menti királyságokkal[30]) nagy nyomást gyakorol a gazdaságra[31] és befolyásolja az olaj világpiaci árát is.
Az ország elnöke (2021–2024), Ebrahim Raiszi 2024. májusban helikopterbalesetben életét vesztette. Ahogy Cedric Leighton nyugalmazott amerikai tábornok rámutatott: ez volt a nyugati szankciók egyik legsúlyosabb közvetlen következménye: az embargók miatt a szükséges cserealkatrészeket nem tudták beszerezni,[32] az országot sújtó belső korrupció miatt pedig a karbantartás elmaradt, ezek a rossz időjárási körülményekkel párosulva pedig tragédiába torkolltak.[33] Emiatt elnökválasztást kellett tartani. A választást a második fordulóban, 2024. július 5-én a szavazatok 53,7 százalékával Massoud Pezeshkian mérsékelt reformista politikus nyerte meg.[34]
2024. október 1-én Irán megtámadta Izraelt.[35]
Politika és közigazgatás
szerkesztésMa a politikai rendszer alapját az 1979-es alkotmánya rögzíti,[36] amely alapján a legfőbb hatalom az Iráni Iszlám Köztársaságban Istené, minélfogva az iráni rendszer elnöki rendszerű, teokratikus köztársaságként értelmezhető. A legfelsőbb vezető, (a 2020-as évek elején Ali Hámenei) rendeleteket ad ki és hozza meg a végső döntéseket a gazdasággal, a környezetvédelemmel, a külpolitikával, az oktatással, a nemzeti tervezéssel és minden mással kapcsolatban az országban.[37][38][39]
Mivel Iránban a demokrácia legalapvetőbb sajátosságai (hatalmi ágak szétválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere, szabad, titkos és egyenlő választások) sem teljesülnek, továbbá kemény állami-vallási elnyomás is érvényesül, az Iráni Iszlám Köztársaság diktatórikus berendezkedésű államnak tekinthető.[40][41]
Irán legmagasabb rangú vallási és politikai személyisége a legfelsőbb vezető, aki vallási vezető és egyúttal a fegyveres erők főparancsnoka is, s gyakorlatilag ellenőrzést gyakorol mind a törvényhozó, mind a végrehajtó, mind a bírói hatalomra, megbízatása élethosszig szól. Ő jelöli ki a 12 tagú Örök Tanácsa hat egyházjogászát, de közvetve a hat jogi szakértő személyének kiválasztására is befolyása van; bár közvetlenül a parlament választja ki a jogi szakértőket, a jelöltek listáját a Legfőbb Vallási Vezető által kijelölt Legfőbb Igazságügyi Méltóság állítja össze. A Legfőbb Vallási Vezető személyét a Szakértők Gyűlése választja, akinek jogában áll, elvileg indokolt esetben a Vezetőt meneszteni is, a gyakorlatban azonban Legfőbb Vallási Vezető elmozdíthatatlan.
Politikai értelemben a Legfőbb Vallási Vezető után a második legfontosabb személy Irán politikai rendszerében a végrehajtói hatalmat gyakorló köztársasági elnök; személyét titkos szavazás útján választják négy évre, legfeljebb két egymást követő ciklusra. A köztársasági elnök nevezi ki a minisztereket, de a kinevezéseket a parlamentnek is jóvá kell hagynia.
Irán legfőbb törvényhozó testülete a 270 tagot számláló Iszlám Nemzetgyűlés (parlament). Tagjait a nép titkos szavazás útján választja négy évre, kétfordulós választás útján, a választásokon azonban csak a rendszer hívei indulhatnak, a jelölteket előzetesen igen szigorúan szelektálják, így ellenzékiek részvétele gyakorlatilag kizárt a választásokon. A hozott törvényeket az Őrök Tanácsának ratifikálnia kell.
Iránban az igazságszolgáltatás erősen politikai és vallási befolyás alatt áll. A Legfőbb Igazságügyi Méltóságot és törvények végrehajtásának felügyeletéért felelős Legfelsőbb Bíróság tagjait a Legfelsőbb Vallási Vezető nevezi ki. A Legfőbb Igazságügyi Méltóság és a Legfelsőbb Bíróság bírái választják ki a Legfelsőbb Bíróság elnökét és a Legfőbb Ügyészt.
Emberi jogok
szerkesztésAz országban jellemzően üldözik és letartóztatják a kormány és a legfelsőbb vezető kritikusait.[42][43]
A nők jogait súlyosan korlátozzák,[44] és több gyermekkorú vétkezőt végeznek ki, mint a világ bármely más országában.[45][46] Az azonos neműek közötti szexuális tevékenység illegális, és akár halállal is büntethető.[47][48]
A helyi hatóságok önkényes letartóztatásokat hajtanak végre az „ellenforradalminak” vagy „iszlámellenesnek” ítélt csoportokban.[49]
Külkapcsolatok
szerkesztésIzrael
szerkesztésAz 1979-es iráni forradalmat követően az Izraellel való viszonya ellenségessé vált,[50] és a 21. századi, jelenlegi iráni kormány nem ismeri el Izrael létezését. Mindkét ország kölcsönösen megszakította egymással a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatait. Irán nem ismeri el Izraelt, és cionista entitásként vagy cionista rezsimként hivatkozik rá, amelyet meg kell semmisíteni. Ruholláh Homeini ajatollah Izraelt az "iszlám ellenségeként" és kis Sátánként ecsetelte.[51] Ami az izraeli–palesztin konfliktust illeti, Irán kormánya elismerte Jeruzsálemet Palesztina állam fővárosaként.
Muszlim országok
szerkesztésA muszlim nemzetek közül ellenséges viszonya van Szaúd-Arábiával az eltérő politikai és iszlám ideológiák miatt.
Jelentős befolyással rendelkezik olyan közel-keleti országokban, mint Irak, Szíria, Jemen és Libanon. Irán kormánya katonai és pénzügyi segítséggel támogatja Szíriában, Irakban, Libanonban (Hezbollah) és Jemenben (hútik) szövetségesei katonai tevékenységét. Irán és Szíria szoros stratégiai szövetségesek és jelentős támogatást nyújtott a szíriai kormánynak a szíriai polgárháborúban. Irak (Szaddám után) szintén szoros szövetségese, akivel kölcsönösen támogatják egymást az Iszlám Állam ellen. A két ország kapcsolata részben annak köszönhető, hogy mindkét kormányt síita muszlimok uralják.[52]
Oroszország
szerkesztésOroszország kulcsfontosságú kereskedelmi partner.[53][54] A két országot szoros gazdasági és katonai szövetség köti össze, mindkettő a nyugati államok súlyos szankcióinak van kitéve.[55][56][57]
USA
szerkesztésAz Amerikai Egyesült Államokat a legnagyobb ellenségnek tekintik.[58]
Mohammad Reza Pahlavi sah rezsimje és az amerikai kormány közötti szoros szövetség korszakát az 1979-es iráni forradalom után drámai fordulat és ellenségeskedés követte. A 21. században az iráni érdekeket az Egyesült Államokban a pakisztáni nagykövetségen keresztül kezelik.[59]
Védelmi rendszer
szerkesztés2023-ban a GFP a haderejét a világ országai közül a 17. helyre sorolta.[60]
Az ország gyorsan közeledik ahhoz, hogy nukleáris erővel rendelkező állammá váljon, 2023 novemberében 60%-os tisztaságú uránt dúsítottak, ami közel áll az atomfegyver előállításához.[61][62]
Közigazgatási beosztás
szerkesztésIrán harmincegy tartományból áll:
|
|
Népesség
szerkesztés|
Képek |
Az ország középső részén többnyire perzsák élnek; északnyugaton azeriek, gilánok, kurdok; délnyugaton lurok, kaskájok és arabok; északkeleten türkmének és kurdok; délkeleten beludzsok.
Irán sokszínű ország, számos etnikai és nyelvi csoportból áll, amelyeket egy közös iráni állampolgárság egyesít.[63] Irán lakossága a 20. század második felében gyorsan nőtt, az 1956-os 19 millióról 2020 júliusára több mint 84 millióra nőtt.[64][65] A termékenységi rátája azonban jelentősen visszaesett az elmúlt évtizedekben.
Általános adatok
szerkesztés- Népesség: kb. 86 millió fő (2022)[66]
- Népsűrűség: 53-54 fő/km²
- Népességnövekedés: 1,1% (2017)
- Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 69 év, nők 72 év (2015)
- Életkor szerinti megoszlás: 0–14 éves 23,6%, 15–64 éves 67%, 65 év feletti 5,2% (2015)
Népességének változása
szerkesztés| Lakosok száma | 21 958 460 | 25 696 631 | 30 184 173 | 37 465 764 | 47 531 740 | 57 472 293 | 62 542 531 | 69 342 126 | 74 462 314 | 86 758 304 |
| 1960 | 1966 | 1972 | 1979 | 1985 | 1991 | 1997 | 2004 | 2010 | 2022 |
Legnépesebb városok
szerkesztésEtnikai megoszlás
szerkesztésA beszélt nyelvekhez hasonlóan az etnikai csoportok aránya is vita tárgyát képezik, főként a legnagyobb (perzsák) és második legnagyobb (azeriek) etnikai csoport esetében, az etnikai alapú iráni állami összeírások hiánya miatt.
A CIA World Factbook és az amerikai Kongresszusi Könyvtár (LC) alapján a főbb etnikumok:[68][69] perzsa 61–65%, azeri kb. 16%, kurd 7–10%, lur 6–7%, egyéb: giláni, mázenderáni, arab, türkmén, beludzs, bahtiári, kaskáj, örmény stb.
Nyelvi megoszlás
szerkesztésA lakosság többsége az újperzsát (fárszi) beszéli, amely egyben az ország hivatalos nyelve is. Az írásrendszer: perzsa ábécé (az arab ábécé egy módosított változata).
Egyéb beszélt nyelvek :[70]
Az azeri nyelvet, – amely a perzsa után a legtöbb ember által beszélt nyelv az országban,[71] – különösen Azerbajdzsán tartományában beszélik.
Észak-Iránban, – többnyire Gilán és Mázandarán tartományban, – a giláni és a mázandaráni nyelvet széles körben beszélik, mindkettő rokonságban áll a szomszédos kaukázusi nyelvekkel.
Jelentősebb kisebbségi nyelvek közé tartozik a kurd, az örmény, a grúz, az újarámi és az arab. Húzi arabot beszélnek a Huzesztánban élő arabok, valamint az iráni arabok szélesebb csoportja. A cserkesz nyelvet egykor a cserkesz kisebbség széles körben beszélte, de a sok éven át tartó asszimiláció miatt a többségük már nem beszéli a nyelvet.[72][73][74][75]
Vallási megoszlás
szerkesztés- Vallások:
- síita iszlám a lakosság 89-90%-a (államvallás),
- szunnita iszlám a lakosság 9%-a,
- bahái 0,4%,[76][77] keresztény (főleg örmény, nesztoriánus, római katolikus és protestáns) 0,4%,[78] egyéb (zoroasztriánus,[79] zsidó[80]) 0,2%.
Az államilag elismert vallások (ahl al-Kitáb, Könyv népe): zsidó vallás, zoroasztrizmus, mandeizmus és kereszténység.[81]
A legnagyobb nem muszlim vallási kisebbség, az Iránban született bahái nem elismert és üldözött alapítása óta.[82][83][84]
Az országban üldözik a kitért muszlimokat is, bár az alkotmány szerint vallásszabadság van. Többször előfordult, hogy keresztény hitre áttért embereket börtönbüntetésre ítéltek.[85]
Szociális rendszer
szerkesztésGazdaság
szerkesztésÁltalános adatok
szerkesztésGazdasága: agrár-ipari ország.
2012-ben az Iránt sújtó embargó miatt, nehezen tudnak dollárhoz és euróhoz jutni, ezért jelentősen csökkentek a jegybanki devizatartalékok. Ennek következtében 2012. január és szeptember között 60%-kal értékelődött le a riál. Ez év augusztusában 12 260 riál volt az amerikai dollár hivatalos árfolyama, de a feketepiacon 25 650 riált kellett fizetni.[86] Október első két napján pedig 25%-ot veszített a nemzeti valuta az értékéből.[87]
2016. január 16-án az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok véget vetett a gazdasági szankcióknak Iránnal szemben, miután Nemzetközi Atomenergia-ügynökség jelentése szerint teljesítették a 2015-ben aláírt megállapodásokat.[88]
Gazdasági ágazatok
szerkesztésMezőgazdaság
szerkesztésA mezőgazdaság fejlődése felfelé ívelő, ez elsősorban az öntözés kiterjesztésének tulajdonítható. Legfontosabb termesztett növények: búza, rizs, gyapot, datolya, citrusfélék.
A mezőgazdaság számára a Kaszpi-tenger mellett elterülő termőföldek a legértékesebbek; itt gabonaféléket, rizst, gyapotot, gyümölcsöt és teát termesztenek.
Sokan foglalkoznak nomád kecske- és juhtenyésztéssel.
Ipar
szerkesztésErőteljesen fejlődött a kőolajfinomító-ipar (Ábádánban található a világ legnagyobb kőolaj-finomítója) és a petrolkémia. Más iparágai: vaskohászat, gépgyártás, gépkocsiipar, textilipar, bőripar, elektrotechnika és élelmiszeripar.
A perzsaszőnyeg szövése az irániak hagyományos foglalkozása, világszerte híres.
Fontosabb ásványkincsei a kőolaj, a feketeszén, a vas- és színesfémércek.
Külkereskedelem
szerkesztés- Exporttermékek: kőolaj (80%), vegyi és petrolkémiai termékek, gyümölcsök és diófélék, szőnyegek, cement, ércek[9]
- Importtermékek: ipari nyersanyagok és közszükségleti cikkek, élelmiszerek, technikai eszközök, katonai felszerelések.
Főbb kereskedelmi partnerek 2017-ben:[9]
- Export:
Kína 27.5%,
India 15.1%,
Dél-Korea 11.4%,
Törökország 11.1%
- Import:
Egyesült Arab Emírségek 29.8%,
Az országra jellemző egyéb ágazatok
szerkesztésIrán rendelkezik a világ második legjelentősebb olaj- és gázkészletével.[1] A jelenlegi kiaknázás méretei azonban messze elmaradnak a lehetőségektől, a Khomeini-időszak előtti termelési szintektől. Irán olaj- és gázberendezései elavultak, az iraki-iráni háború okozta károkat még mindig nem hozták rendbe, nem történtek jelentős új beruházások sem. Az amerikai bojkott, a nemzetközi szankciók és a külföldi olajvállalatok tartózkodása az új beruházásoktól hátráltatják az új termelő kapacitások fejlesztését. Az iráni atomprogram miatt kialakult konfliktus, a fejlett nyugati országok, így Franciaország fokozatos kivonulásához vezet. Irán a nyugati cégek helyett a főként kínai és az orosz energia-együttműködést helyezi előtérbe. 2004-ben Kínával 70 milliárd dollár értékű hosszú távú megállapodást kötött. Oroszországgal közös érdeke, hogy lehetőség szerint távol tartsa más országok nagyvállalatait a Kaszpi-tenger környékének olaj- és gázkészleteitől. Az iráni elképzelések között szerepel a kaszpi-tengeri olaj- és gázkészletek kijuttatása a dél-iráni kikötőkön keresztül a nemzetközi piacokra. Irán érdekelt abban, hogy India kulcsfontosságú, hosszú távú energia-szállítójává váljék. Perspektívában számít az európai piacokra is, amelyeket különböző útvonalú, jelenleg még tervezési szakaszban lévő vezetékekkel, alternatív útvonalakon kíván elérni Szírián, Törökországon, Görögországon, Ukrajnán stb. keresztül. Tekintettel arra, hogy hatalmas gázkészletekkel rendelkezik, belátható időn belül a cseppfolyósított gáz egyik legfontosabb forrásává válhat.
Nukleáris létesítményei
szerkesztésA Perzsa-öböl partján lévő busheri atomerőművet 2007-ben nyitották meg. Ezen kívül számos nukleáris létesítménye van. Szághánd közelében uránérc-feldolgozó üzemel. Guhane bányakomplexum. Iszfahánban nukleáris reprocesszáló üzemel. Arakban nehézvíz-előállító működik. 2005. őszén Áhmádinezsad kijelentette, hogy Irán folytatja atomprogramját, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség tiltakozása ellenére is. Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter fontolgatta az iráni nukleáris létesítmények elleni légicsapást. Az irániak a következetesség hiányát sérelmezik az USA nukleáris politikáján. Irán aláírta az atomsorompó-egyezményt, és hajlandóak ellenőrzés alá vonni létesítményeiket, addig Izrael nem írta alá ugyanezt. Ahmedinedzsád számtalanszor kinyilvánította, hogy el fogja törölni a Föld színéről Izraelt, a zsidó államot, ellenőröket pedig nem engedtek be atomlétesítményeikbe, amelyekben titkosszolgálati források szerint atomfegyver előállításán fáradoznak. A jelenlegi iráni elnök kevésbé harcos retorikát folytat, de támogatja a törekvést Izrael elpusztítására. Iránnak Oroszország is fejlett fegyverrendszereket szállított az elmúlt években.
Kábítószer
szerkesztésA nemzetközi kábítószer-kereskedelem tranzitországa. Az ország az ópiumtermelés zömét adó Afganisztánból Európa felé vezető úton fekszik.[89]
Közlekedés
szerkesztésKözút
szerkesztés2011-ben a közúthálózat hossza 173 000 km, amelynek 73%-a burkolt.[90]
A távolsági buszjáratok megbízhatóak és az alacsony üzemanyagárak miatt olcsók.[91]
Vasút
szerkesztésVízi közlekedés
szerkesztésFő kikötők:
- Perzsa-öböl: Bandar-Abbász (بندرعباس), Horramsár (خرمشهر), Bandare-Homejnī (بندر امام خمینی)
- Kaszpi-tenger: Bandare-Anzáli (بندر انزلی), Bandare-Torkaman (بندر تركمن)
Légi közlekedés
szerkesztés2013-ban a repterek száma 319[92] ebből a nagyobb, nemzetközi forgalmú repterek száma 11.[93]
A nagy távolságok miatt a nagyobb városokat rendszeres légi járatok kötik össze.
Kultúra
szerkesztés|
Képek a kultúráról |
|
Iráni és perzsa építészet |
Oktatási rendszer
szerkesztésKulturális intézmények
szerkesztésKulturális világörökség
szerkesztésIrán írott története több ezer éves. A kulturális emlékek közül világörökséggé nyilvánította az UNESCO[18] a következőket:
- Perszepolisz romjai (1979)
- Csogá Zanbil romjai (1979)
- A Nags-e Dzsahán tér Iszfahánban (1979)
- Taht-e Szolejmán (2003)
- Paszargadai (2004)
- Bam fellegvára és a környező kultúrtáj (2004)
- Szoltánije (2005)
- Biszotun (2006)
- Örmény kolostorok (2008)
- Sustar történelmi hidraulikus vízrendszere (2009)
- Szafi ad-Dín sejk derviskolostora és síremléke Ardabilban (2010)
- Tebriz történelmi bazáregyüttese (2010)
- A Perzsa kertek 9 helyszínen, több tartományban (2011)
- Gonbad-e Kávus 53 m magas torony síremlék (2012)
- Masjed-e Jāmé (Péntek nagymecset) Iszfahán főterén (2012)
- Golesztán-palota Teheránban (2013)
- Shahr-i Sokhta ('Leégett város') (2014)
- Mejmand önálló, félsivatagi terület kulturális tájképe (2015)
- Szúza az ókori Elám fővárosának romjai (2015)
- A Perzsa qanat vízrendszer 11 reprezentatív része (2016)
Tudomány
szerkesztésAz iráni atomprogramot az 1950-es években indították. Az ország jelenlegi létesítményei közé tartozik számos kutatóreaktor, egy uránbánya, egy majdnem teljesen kész atomreaktor, és egy urán feldolgozó üzem, melynek a területén urándúsítással is foglalkoznak.
Az Iráni Űrügynökség első, Sian-1 nevű műholdját 2006-ban indította el. 2007-ben egy űrrakéta indult útjára.[94] Célja az egyetemi hallgatók kutatási munkájának előmozdítása és a tudomány fejlesztése volt.[95] Később kifejlesztették a Safir rakétát, melynek segítségével 2009. február 3-án Föld körüli pályára állították az Omid műholdat.[96][97]
Művészetek
szerkesztésIrodalom
szerkesztésHagyományok, néprajz
szerkesztésNemzeti szimbólumok
szerkesztésNem hivatalos nemzeti szimbólumok:
- Nemzeti virágok: tulipán, Nelumbo nucifera (indiai lótusz), liliom
- Nemzeti gyümölcs: gránátalma
- Nemzeti madarak: fülemüle, falco, shahbaz (شَهباز, sasféle)
- Nemzeti állatok: oroszlán (ókori őshonos állat, jelkép), gepárd, perzsa leopárd, perzsa macska, mezopotámiai dámvad
- Nemzeti könyv: Sáhnáme
- Nemzeti művészet: Perzsa kalligráfia, a perzsa szőnyeg
- Nemzeti sport: varzesh-e pahlavani (zurkaneh gimnasztika), lovaspóló, birkózás
- Nemzeti játékok: sakk - satrandzs, ostábla, hokm (حکم)
- Nemzeti építészet: perzsa kert , széltorony, qanat
- Nemzeti hangszerek: perzsa szantúr, szetár, kamáncse, tombak
Szokások, illemtan
szerkesztésA megszokott üdvözlési forma a kézfogás, amely viszonylag enyhe kézszorítást jelent és amelyet enyhe meghajlás is kísérhet. A férfiak csak akkor foghatnak kezet egy nővel, ha a nő a kezdeményező. Ha a nő nem nyújtja a kezét, akkor mosollyal kísért enyhe biccentéssel üdvözöljük. Egy gyerekkel való kézfogás a szülők megbecsülését fejezi ki.
Az iráni konzervatív muszlim kultúra sok mindenben korlátozza a nőket. A férfiak a kikezdhetetlen fejei egy családnak és a fiúkat is sokkal jobban megbecsülik, mint a lányokat. A válás nagyon ritka esemény.
Az irániakat a pontosság nem tartja izgalomban. Az időt rugalmasan fogják fel: az emberi szükségletek fontosabbak, mint egy merev órarend betartása. Nem tartják tehát illetlenségnek egy ügyfél várakoztatását sem.
A nők hagyományosan csak olyan ruhát viselnek a nyilvánosság előtt, melyből csak a kezük és az arcuk látszik ki. Ujjatlan ruhák és blúzok nem hordhatók. A nők haját sállal vagy a hagyományos fekete maqhna-ehhel kell befedni.[98]
- Az azonos neműek közelebb állnak egymáshoz beszélgetés közben, mint a nyugatiak. Az ellenkező neműek viszont – a nemek közti távolság megtartása érdekében – gyakran nem is néznek egymás szemébe.
- Egy férfi és egy nő, akár házasok, akár nem, nyilvánosan nem érinthetik meg egymást és minden érzelemnyilvánítás tilos.
- Az "igen"-t általában bólintással fejezik ki, amit esetleg enyhe fejfordítás kísér. A "nem"-et a gyorsan felrántott fej fejezi ki.
- Ramadán idején az emberek hajnaltól napnyugtáig böjtölnek.
- A vendégeskedés az iráni élet fontos része. A vendégeknek le kell venniük a lábbelijüket, mielőtt egy iráni otthon szőnyeggel borított területére lépnek.
- Ha ajándékot vagy meghívást kapnak egy baráttól, illendő többszöri meghajlással megköszönni, mielőtt elfogadnák.
- A muszlimok nem esznek disznóhúst és az iráni törvények értelmében az alkohol fogyasztása is tilos.
- Ha egy iráni családnál étkezünk, édességet vagy virágot vigyünk ajándékba a vendéglátónak.
- Étkezésnél csak a jobb kezüket használják. Egy tárgy átadásához vagy átvételéhez is csak a jobb kéz használható.
- Nem szabad dicsérő megjegyzést tenni a lakásban található tárgyakra, mert a vendéglátó kötelességének érezheti, hogy ajándékba adja.
- Nem jó ötlet muszlim gyerekeknek játékkutyát vagy kutyát ábrázoló képet ajándékozni.
- Átvetett lábbal ülni durva illetlenség.
- Társalgáskor kerülik a beszélgetést a helyi vagy országos politikai kérdésekről. Nem szabad szóba hozni Izraelt és az USA-t.
- Megszólításnál az agha (úr) használatos a férfiakra és a khanom (asszony) használatos a nőkre. Csak a közeli barátok és a családtagok használják a másik keresztnevét a megszólításhoz.[93]
Gasztronómia
szerkesztésNemzeti ételeik a különféle kebabok, főleg a cselo-kebab.[99] A cselo-kebab birkából készült nyársonsült. Hagyma, paradicsom, friss zöldségek és fűszernövények, gyakran tojás és különféle mártások egészítik ki a rizses, vajszeletes kompozíciót.
A frissensülteket gyakran kézzel eszik. A rizst olykor mazsolával, pisztáciával vagy sárgás sáfránnyal ízesítik és forró birkafaggyúval meglocsolják.
Kukuszabszi néven a zöldség-felfújtat illetik. A salátaféléket étvágygerjesztőként eszik. A saláta mellett még jellemző a panír nevű sós sajt és a maszt, amely joghurt.
Az édességek igazi keleti csemegék: a magyar konyhához képest túl édesek, szinte sziruposak.
A kenyérfélék: a szángáki falusi lángos, a lávás forró kavicsokon sütött hatalmas lepény, a bárbári hosszúkás kenyérfonat.
Híres az iráni kaviár.
Nemzeti italaik a tea (csáj) és a dugh (dough). A dugh hígított, sós joghurt mentafűvel ízesítve. Jellemző még a limu vegyes gyümölcsökből és az ab-limu citromból készült limonádé. A sört abedzsonak hívják, csak kevesen isszák. A sarab híres fehér bor. A Kaszpi-tenger környékén jóízű konyakot is készítenek.[100]
Média
szerkesztésTeherán az ország médiaközpontja. Itt jelenik meg több napilap: Jumhori-yi Islami, Resalat, Kayhan, Akhbar, Ettelaat és több angol nyelvű napilap is: Tehran Times, Kayhan International, Iran Daily, Iran News. Súlyos állami cenzúra uralkodik az országban, ahol már az internet és a szabad sajtót jelentő blogok is támadás alatt állnak.[101] 128 kb/s-ra korlátozzák a maximális sebességet, amely lehetetlenné teszi a multimédiás tartalmak elérését és a nagy sávszélességet igénylő szolgáltatásokat. Több akadémikus tiltakozott ez ellen, mert szerintük visszaveti az ország fejlődését amikor az egész világon a sávszélesség bővítését kiemelt prioritásként kezelik. Kína után Iránban cenzúrázzák a legtöbb weboldalt, lehetetlenné téve letöltésüket.
A 30 iráni televízión kívül San Fernando Valley-ban (Los Angeles mellett) működik egy független televízió is, amely az irániakat cenzúramentesen tájékoztatja a világ eseményeiről.
Egyéb, telekommunikációra vonatkozó adatok
szerkesztés| Hívójel prefix | EP-EQ, 9B-9D |
| ITU zóna | 40 |
| CQ zóna | 21 |
Turizmus
szerkesztésJavasolt oltások Iránba utazóknak:
- Hastífusz
- Hepatitis A (magas a fertőzésveszély)
- Hepatitis B (közepes a fertőzésveszély)
- Veszettség
Malária ellen gyógyszer van. (Nyugati és Déli határvidékeken nagy a kockázata a fertőzésnek).
Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:
Közbiztonság
szerkesztésAz iszlám erőteljes hatása Iránt Ázsia egyik legbiztonságosabb országává teszi a külföldiek számára. Bár előfordulhat, hogy egy külföldit politikai vizsgálati fogságba vetnek, minden esetre jóval ritkábban mint a múltban. Nem javasolt viszont az ország keleti határvidékének meglátogatása és a szárazföldi határátlépés Pakisztánba vagy Afganisztánba. Ugyanígy kockázatos lehet az iraki határ közelébe való utazás.[102]
Sport
szerkesztésOlimpia
szerkesztésAz ország eddig 19 aranyérmet szerzett a játékok során. A legeredményesebb sportág a birkózás.
- Bővebben: Irán az olimpiai játékokon
Labdarúgás
szerkesztésAz Iráni labdarúgó-válogatott térségi játékokon sokszor állt dobogón.
- Bővebben: Iráni labdarúgó-válogatott
Naptár
szerkesztésÜnnepnapok
szerkesztésA perzsa naptár alapján:
| dátum | név | helyi név | megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Farvardin 1-4 (Márc.) |
Nowruz | نوروز - Nowruz | perzsa újév |
| Farvardin 12 | Az Iszlám Köztársaság napja | روز جمهوری اسلامی - Ruz e Jomhuri ye Eslāmi | |
| Farvardin 13 | Sizdah Bedar | سیزدهبدر | |
| Khordad 14 | Khomeini halálának emléknapja | رحلت آیتالله خمینی - Rehlat e Xomeyni | |
| Khordad 15 | 1963-as forradalom | قیام ۱۵ خرداد - Qiām e Pānzdah e Xordād | 1963. jún. 5. |
| Bahman 22 | Az iszlám forradalom évfordulója | انقلاب اسلامی پنجاه و هفت - Enqelāb e Eslāmi | Iszlám forradalom |
| Esfand 29 | Az olajipar államosítása | ملی شدن صنعت نفت - Melli Šodan e Saneat e Naft |
Az iszlám naptár alapján:
| dátum | név |
|---|---|
| Muharram 9 | Tasua |
| Muharram 10 | Ásúrá |
| Safar 20 | Arbaeen |
| Safar 28 | Muhammad próféta és Imám Haszan halálának emléknapja (Mujtaba) |
| Safar 29 or 30 | Imam Reza mártíromsága |
| Rabi'-ul-Awwal 17 | Muhammad és Imam Dzsafar születésnapja |
| Jamaad-ath-Thaanee 3 | Fatima mártíromsága |
| Rajab 13 | Imam Ali születésnapja |
| Rajab 27 | Muhammad küldetése |
| Sha'aban 15 | Imam Mahdi születésnapja |
| Ramadhan 21 | Imam Ali mártíromsága |
| Shawwal 1 | Eid ul-Fitr (a ramadán vége) |
| Shawwal 25 | Imam Dzsafar mártíromsága |
| Dh-ul-Hajja 10 | Eid ul-Adha (Ghurban) |
| Dh-ul-Hajja 18 | Eid al-Ghadeer |
Nemzeti fesztiválok
szerkesztés- Noruz (Perzsa újév), a legfontosabb ünnep,
- Tiregān (Tirgan, جشن تیرگان) - nyári napforduló,
- Mihragān (جشن مهر) - őszi fesztivál,
- Shab-e Yaldā (شب یلدا)- téli napforduló,
- Szadé (Jashn-e Sadé جشن سده) - 50 nappal a perzsa újév előtt,
- Csahārsanbeh Szuri (چهارشنبهسوری) - utolsó szerda a perzsa újév előtt
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ https://www.cia.gov/the-world-factbook/countries/iran/#people-and-society
- ↑ Worldometers
- ↑ Worldometers 2022
- ↑ https://web.archive.org/web/20120203093100/https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ir.html
- ↑ https://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2019/01/weodata/weorept.aspx?pr.x=48&pr.y=4&sy=2019&ey=2019&scsm=1&ssd=1&sort=country&ds=.&br=1&c=429&s=NGDPD%2CPPPGDP%2CNGDPDPC%2CPPPPC&grp=0&a=
- ↑ http://hdr.undp.org/sites/default/files/2018_human_development_statistical_update.pdf
- ↑ Nagyot fordult a világ, miután a perzsa állam beismerte tettét. (Hozzáférés: 2022. december 24.)
- ↑ Válaszút előtt Irán, a síita állam. (Hozzáférés: 2022. december 14.)
- ↑ a b c Archivált másolat. [2020. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 22.)
- ↑ Iran's Strategy in the Strait of Hormuz
- ↑ a b Iran: Freedom in the World 2024 Country Report (angol nyelven). Freedom House. (Hozzáférés: 2024. július 28.)
- ↑ Iran's president: New oil field found with over 50B barrels. AP NEWS , 2019. november 10. (Hozzáférés: 2019. november 10.)
- ↑ MacKenzie, David Niel. Ērān, Ērānšahr, Encyclopedia Iranica 8. Costa Mesa: Mazda (1998)
- ↑ PERSA (spanyol nyelven). Etimologías de Chile - Diccionario que explica el origen de las palabras. (Hozzáférés: 2022. január 30.)
- ↑ Krisztina, Dócza Edith: Órák kérdése egy újabb háború? (magyar nyelven). Órák kérdése egy újabb háború?, 2024. április 13. (Hozzáférés: 2024. április 19.)
- ↑ Izraelen és Iránon a világ szeme: számok és térképek mutatják a fokozódó feszültséget (magyar nyelven). Portfolio.hu, 2024. április 19. (Hozzáférés: 2024. április 19.)
- ↑ Irán nemzeti parkjai
- ↑ a b http://whc.unesco.org/en/statesparties/IR/
- ↑ Zrt, HVG Kiadó: Irán ereje: ezeket a drónokat és rakétákat küldte Teherán Izrael ellen (magyar nyelven). hvg.hu, 2024. április 15. (Hozzáférés: 2024. április 15.)
- ↑ Nincs rajtad fejkendő? Mehetsz halottmosdatónak vagy pszichiátriai kezelésre! (magyar nyelven). telex, 2023. augusztus 7. (Hozzáférés: 2024. április 15.)
- ↑ „Defeated Iranian reformist Mir-Hossein Mousavi calls for more protest against Mahmoud Ahmadinejad”, 'The Daily Telegraph', 2009. június 14. (Hozzáférés: 2009. június 14.)
- ↑ Official: Obama Administration Skeptical of Iran's Election Results. Fox News, 2009. június 13. (Hozzáférés: 2009. június 13.)
- ↑ Freeman, Colin. „Iran elections: revolt as crowds protest at Mahmoud Ahmadinejad's 'rigged' victory”, 'The Daily Telegraph', 2009. június 12. (Hozzáférés: 2009. június 12.)
- ↑ „Instant View: Iran's election result staggers analysts”, Reuters, 2009. február 9. (Hozzáférés: 2009. június 13.)
- ↑ „Election Battles Turn Into Street Fights in Iran”, ABC News, 2009. június 13. (Hozzáférés: 2009. június 13.)
- ↑ Egy 22 éves nő halála után robbant ki az egyre csak terjedő tüntetéshullám (magyar nyelven). telex, 2022. szeptember 25. (Hozzáférés: 2024. április 16.)
- ↑ Csúfos kudarcot szenvedett az iráni rezsim: soha ilyen kevés embert nem érdekeltek a választások (magyar nyelven). Portfolio.hu, 2024. március 4. (Hozzáférés: 2024. április 16.)
- ↑ Roland, Járdi: Iráni-izraeli háború: nem áll le a perzsa állam, ők lehetnek a következő célpontok (magyar nyelven). Világgazdaság, 2024. április 14. (Hozzáférés: 2024. április 15.)
- ↑ Irán már Jordániát is megfenyegette (magyar nyelven). euronews, 2024. április 14. (Hozzáférés: 2024. április 19.)
- ↑ Izrael döntött: indul az ellencsapás, Irán szörnyű bosszúval fenyegetőzik (magyar nyelven). Portfolio.hu, 2024. április 16. (Hozzáférés: 2024. április 16.)
- ↑ CNBC: Az iráni valuta rekordalacsony szintre esett az Izraelre mért csapások után (magyar nyelven). telex, 2024. április 14. (Hozzáférés: 2024. április 15.)
- ↑ Meghalt az iráni elnök, senki nem élte túl a helikopter-balesetet (magyar nyelven). telex, 2024. május 20. (Hozzáférés: 2024. augusztus 7.)
- ↑ Miért utazik az iráni elnök egy ósdi, amerikai helikopterben? (magyar nyelven). euronews, 2024. május 21. (Hozzáférés: 2024. augusztus 7.)
- ↑ A mérsékelt Maszúd Peszeskján győzött az iráni elnökválasztáson (MTI/Hvg, 2024-07-06)
- ↑ Irán megtámadta Izraelt, a zsidó állam egész területén vijjognak a légvédelmi szirénák. Nepszava.hu. 2024. okt. 1.
- ↑ Constitution of Iran. University of Bern
- ↑ Al-awsat, Asharq: Khamenei Orders New Supervisory Body to Curtail Government – ASHARQ AL-AWSAT English Archive, 2017. szeptember 25. [2017. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 23.)
- ↑ Iran's Khamenei hits out at Rafsanjani in rare public rebuke. Middle East Eye
- ↑ Khamenei says Iran must go green – Al-Monitor: the Pulse of the Middle East. Al-Monitor. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ The Authoritarian Resurgence: Iran Abroad (amerikai angol nyelven). Journal of Democracy. (Hozzáférés: 2022. július 14.)
- ↑ Fisher, Max. „How Iran Became an Undemocratic Democracy”, The New York Times, 2017. május 17. (Hozzáférés: 2022. július 14.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ Iran's Election Procedures. The Washington Institute . (Hozzáférés: 2018. szeptember 30.)
- ↑ Explainer: Iran's Process For Vetting Presidential Candidates. Radio Free Europe/Radio Liberty . (Hozzáférés: 2018. szeptember 30.)
- ↑ Iran: Stop Prosecuting Women Over Dress Code. Human Rights Watch, 2018 (Hozzáférés: 2018. március 18.)
- ↑ Iran: Three Child Offenders Executed. Human Rights Watch, 2018
- ↑ Freedom House: Iran. Freedom in the World 2017. Freedom House, 2017 [2017. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 25.) „The Islamic Republic of Iran holds elections regularly, but they fall short of democratic standards due to the role of the hard-line Guardian Council, which disqualifies all candidates deemed insufficiently loyal to the clerical establishment. Ultimate power rests in the hands of the country's supreme leader, Ayatollah Ali Khamenei, and the unelected institutions under his control. Human rights abuses continued unabated in 2016, with the authorities carrying out Iran's largest mass execution in years and launching a renewed crackdown on women's rights activists. The regime maintained restrictions on freedom of expression, both offline and online, and made further arrests of journalists, bloggers, labor union activists, and dual nationals visiting the country, with some facing heavy prison sentences. Hard-liners controlling powerful institutions, including the judiciary and the Islamic Revolutionary Guard Corps (IRGC), were behind many of the year's abuses. There were no indications that President Hassan Rouhani, a self-proclaimed moderate seeking reelection in 2017, was willing or able to push back against repressive forces and deliver the greater social freedoms he had promised. Opposition leaders Mir Hossein Mousavi, his wife Zahra Rahnavard, and reformist cleric Mehdi Karroubi remained under house arrest for a sixth year without being formally charged or put on trial. As in 2015, the media were barred from quoting or reporting on former president Mohammad Khatami, another important reformist figure.”
- ↑ Avery, Daniel. „71 Countries Where Homosexuality is Illegal”, Newsweek, 2019. április 4.
- ↑ „Iran defends execution of gay people”, Deutsche Welle, 2019. június 12.
- ↑ Iran Archives (angol nyelven). Amnesty International . (Hozzáférés: 2022. április 25.)
- ↑ Nikou, Semira N.: Timeline of Iran's Foreign Relations. United States Institute of Peace. (Hozzáférés: 2013. augusztus 6.)
- ↑ „Iran to examine Holocaust evidence”, Al Jazeera, 2006. szeptember 3. (Hozzáférés: 2012. július 27.)
- ↑ Mumtaz, Kashif (2005. november 3.). „Shia Factor in Iran-Iraq Relations After Saddam”. Strategic Studies 25 (1), 14–32. o. ISSN 1029-0990.
- ↑ Why Iran and Russia can dodge Western sanctions – DW – 04/26/2024 (angol nyelven). dw.com . [2024. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. május 1.)
- ↑ Iran, Russia discuss developing oil, gas fields (angol nyelven). Mehr News Agency , 2024. március 3. [2024. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. május 1.)
- ↑ US asks Iran to stop selling drones to Russia. www.ft.com . [2024. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. május 1.)
- ↑ Bertrand, Natasha: Iran helping Russia build drone stockpile that is expected to be 'orders of magnitude larger' than previous arsenal, US says | CNN Politics (angol nyelven). CNN , 2023. július 25. [2024. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. május 1.)
- ↑ Timeline: Iran-Russia Collaboration on Drones | The Iran Primer (angol nyelven). iranprimer.usip.org , 2023. március 1. [2024. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. május 1.)
- ↑ Supreme Leader Khamenei says U.S. is Iran's 'number one enemy'. Reuters. (Hozzáférés: 2024)
- ↑ Shah, Saeed. „Missing Iranian nuclear scientist turns up in US”, The Guardian, 2010. július 13. (Hozzáférés: 2024. július 28.) (brit angol nyelvű)
- ↑ 2023 Military Strength Ranking (amerikai angol nyelven). www.globalfirepower.com. (Hozzáférés: 2024. január 5.)
- ↑ Murphy, Francois: Iran's nuclear enrichment advances as it stonewalls UN, IAEA reports show.. Reuters , 2023. november 15.
- ↑ Iran advances nuclear enrichment while still barring inspectors; IAEA. Aljazeera , 2023. november 15.
- ↑ Encyclopaedia Iranica. R. N. Frye. Peoples of Iran. Iranicaonline.org. (Hozzáférés: 2011. szeptember 14.)
- ↑ Iran Population (2020) – Worldometer (angol nyelven). www.worldometers.info . (Hozzáférés: 2020. július 11.)
- ↑ Asia-Pacific Population Journal, United Nations: A New Direction in Population Policy and Family Planning in the Islamic Republic of Iran. [2009. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. április 14.)
- ↑ http://www.worldometers.info/world-population/iran-population/
- ↑ جمعیت و خانوار شهرستان های کشور بر اساس سرشماری عمومی نفوس و مسکن 1390 Statistical Center of Iran. Hozzáférés ideje: 23 January 2015.
- ↑ CIA Factbook
- ↑ Country Profile: Iran. Federal Research Division, Library of Congress, 2008. május 1. (Hozzáférés: 2014. június 9.)
- ↑ Archivált másolat. [2020. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 22.)
- ↑ Annika Rabo, Bo Utas. The Role of the State in West Asia Swedish Research Institute in Istanbul, 2005 ISBN 91-86884-13-1
- ↑ Encyclopedia of the Peoples of Africa and the Middle East Facts On File, Incorporated ISBN 1-4381-2676-X p. 141
- ↑ Georgia viii: Georgian communities in Persia. Encyclopaedia Iranica , 2012. február 7. (Hozzáférés: 2014. június 9.)
- ↑ Circassian. Official Circassian Association. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 9.)
- ↑ (1997. június 1.) „Persians: Kind, hospitable, tolerant flattering cheats?”. The Iranian. (Hozzáférés: 2014. június 9.) Excerpted from:
- Book 2, Chapter XI: Of the Temper, Manners, and Customs of the Persians: A XVII th. Century Viewpoint, Travels in Persia, 1673–1677. New York: Dover Publications, 183–197. o. (1988). ISBN 978-0-486-25636-8. OCLC 798310290
- ↑ A baháik száma 300-350 ezer közöttire becsült Iran - International Religious Freedom Report 2009. Bureau of Democracy, Human Rights, and Labor, 2009. október 26. (Hozzáférés: 2015. február 17.)
- ↑ Irán: a bahá’í vallás üldözése – hírek, képek, videók. Magyarországi Bahá’í Közösség. [2014. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 17.)
- ↑ A keresztények száma 250-300 ezer közöttire becsült Iran - International Religious Freedom Report 2009. Bureau of Democracy, Human Rights, and Labor, 2009. október 26. (Hozzáférés: 2015. február 17.)
- ↑ A zoroasztriánusok száma 20-60 ezer közöttire becsült Iran - International Religious Freedom Report 2009. Bureau of Democracy, Human Rights, and Labor, 2009. október 26. (Hozzáférés: 2015. február 17.)
- ↑ A zsidók száma 9000 alá csökkent 2012-re Jewish woman brutally murdered in Iran over property dispute. The Times of Israel, 2012. november 28. (Hozzáférés: 2015. február 17.) „A government census published earlier this year indicated there were a mere 8,756 Jews left in Iran.”
- ↑ Sárközy Miklós: Irán és a szunnita világ. A jogi helyzet és a valóság. In: A vallási tapasztalat megértése. Jog bölcselet, teológia. Szerk.: Bányai Ferenc – Nagypál Szabolcs – Bakos Gergely. L'Harmattan – Békés Gellért Ökumenikus Intézet (Pannonhalma), 2010. 233–247. (A vonatkozó rész: 234.)
- ↑ Discrimination against religious minorities in Iran (2003) (angol nyelven). FIDH (International Federation of Human Rights). (Hozzáférés: 2015. február 17.)
- ↑ Sedghi Amitis: A baha'i hívők üldöztetése Iránban - egy megtagadott hit a pogrom szélén. Biztonságpolitika.hu. (Hozzáférés: 2015. február 7.)
- ↑ ”The government denies freedom of religion to Baha’is, Iran’s largest non-Muslim religious minority, and discriminates against them. At least 136 Baha’is were held in Iran’s prisons as of May 2014. State authorities also desecrated Baha’i cemeteries, including one in Shiraz which the authorities began excavating in April.”Human Rights Watch 2015 jelentése (angol nyelven). Human Rights Watch. (Hozzáférés: 2015. február 7.)
- ↑ vallási tevékenységért 8 év. atv.hu
- ↑ így folyt meg a zöldhasú
- ↑ bezár a bazár. [2012. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 18.)
- ↑ Vége az Irán elleni szankcióknak. origo.hu. (Hozzáférés: 2016. január 17.)
- ↑ index.hu: Egy tonna heroint hoztak volna Európába, de lekapcsolták őket
- ↑ Archivált másolat. [2014. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 4.)
- ↑ http://konzuliszolgalat.kormany.hu/azsia?iran
- ↑ CIA World Factbook
- ↑ a b Archivált másolat. [2017. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 4.)
- ↑ Rocket launch Hozzáférés ideje: 23 January 2008
- ↑ Iran Says 'Space Rocket' for Research Archiválva 2007. március 29-i dátummal a Wayback Machine-ben. NewsMax.com, Feb 26, 2007.
- ↑ DEBKAfile: Iran launches first space research rocket Safir 1 Archiválva 2009. szeptember 3-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés ideje: November 20, 2008
- ↑ Iran's Kavoshgar I lifts off for space. Press TV, 2008. február 4.
- ↑ Az üzleti kultúra enciklopédiája, Gemini Budapest Kiadó, 1998.
- ↑ Archivált másolat. [2018. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 22.)
- ↑ Szentirmai József: Irán, 1979.
- ↑ CW. [2009. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 21.)
- ↑ Archivált másolat. [2012. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 10.)
Források
szerkesztés- Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5