Nátrium-hipoklorit
Ezt a szócikket tartalmilag és formailag is át kellene dolgozni, hogy megfelelő minőségű legyen. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
Nátrium-hipoklorit | |
nátrium-hipoklorit | |
Más nevek | nátrium-klorát(I) |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
CAS-szám | 7681-52-9 |
ChemSpider | 22756 |
RTECS szám | NH3486300 |
ATC kód | D08AX07 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | NaOCl |
Moláris tömeg | 74,44 g/mol |
Megjelenés | fehér, szilárd anyag |
Sűrűség | 1,07-1,14 g/cm3 (folyadék) |
Olvadáspont | 18 °C (pentahidrát) |
Forráspont | 101 °C (bomlik) |
Oldhatóság (vízben) | 29,3 g/100ml, 0 °C |
Veszélyek | |
EU osztályozás | Korrozív (C) Környezetre veszélyes (N)[1] |
Főbb veszélyek | Irritál(-5%) vagy Korrozív(+10%), Oxidál |
NFPA 704 | |
R mondatok | R31, R34, R50[1] |
S mondatok | (S1/2), S28, S45, S50, S61[1] |
Rokon vegyületek | |
Azonos kation | nátrium-klorid nátrium-klorit nátrium-klorát nátrium-perklorát |
Azonos anion | lítium-hipoklorit kalcium-hipoklorit |
Rokon vegyületek | hipoklórossav |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A nátrium-hipoklorit (NaClO, INN: sodium hypochlorite) szervetlen vegyület. Vizes oldatát, a hipót (korábban hypo) fertőtlenítésre, fehérítésre, szagtalanításra használják. A hipó a háztartásokban az 1940-es évektől kezdve terjedt el.[2]
Előállítása
szerkesztésHideg, viszonylag híg NaOH-oldatba klórgázt vezetnek:
- 2 NaOH + Cl2 → NaClO + NaCl + H2O
De több reakció is végbemegy:
- a klór reagál a vízzel is:
- Cl2 + H2O ⇌ HOCl+HCl
- a keletkezett HClO (hipoklórossav) reagál a NaOH-dal, és NaClO keletkezik.
- a keletkezett HCl reagál a NaOH-dal, és NaCl keletkezik.
Túlnyomó részt viszont NaCl-oldat elektrolízisével állítják elő. Itt a katódon NaOH keletkezik, az anódon pedig Cl2-gáz. A reakciók az előzőkkel azonosak. Ez az eljárás viszont olcsóbb, mert konyhasóból nagy mennyiség áll rendelkezésre.
Tartalma
szerkesztésA hipó alkotói a NaClO (nátrium-hipoklorit), ez végzi a fertőtlenítést. Tartalmaz még NaCl-ot (konyhasó), valamint a klórral nem reagált NaOH-ot is. A klórral nem reagált NaOH a szabad lúg. Ez a háztartási hipókban kb. 0,5-2%. A háztartási hipók kb. 5%-ban nátrium-hipokloritot tartalmaznak (ebből lejön a kb. 0,5-2% szabad lúg). Tehát a nátrium-hipoklorit-tartalmuk kisebb, mint 5%. A háztartási hipó klórtartalma a szállítás és tárolás közben folyamatosan csökken.
Hatása
szerkesztésA nátrium-hipoklorit (NaClO) egy bomlékony anyag, bomlik közönséges konyhasóra (NaCl) és naszcensz (atomi) oxigénre (O):
A naszcensz oxigén nagyon reakcióképes (mivel rendkívül erélyes oxidálószer), a színeket, mikroorganizmusokat (baktériumokat) elroncsolja. Így fertőtlenít, és így fehérít is. Idő kell, hogy kifejtse a hatását, mert az oxigén lassan szabadul fel, és a szennyeződések elroncsolásához is idő kell. Ezért kell a ruhát áztatni benne, vagy a szennyezett felületen (WC-csésze) rajta hagyni egy kicsit. Tévhit, hogy a hipó „kiszedi a szennyezést”. A szennyeződés ugyanis ott marad, csak (az oxidáció hatására) elszíntelenedik (pl. a ruhán a folt), így mégis olyan, mintha kiszedné.
Külleme: Színtelen vagy sárgás folyadék. Színe függ az oldott szennyezőanyagoktól. Jellegzetes halvány sárgaságát az oldott vastartalom okozza (vas-klorid). Egyéb fémszennyezőktől más színeket is kaphat. A közönséges háztartási hipó (5% töménységű) kémhatása pH 10-11, az ipari felhasználásra szánt (10-13% töménységű) hipóé pedig kb. pH 13. Lúgos kémhatása miatt a kezünkre folyt hipót csúszósnak érezzük. Veszélyessége alkalmazásának körülményeitől és koncentrációjától függ. Ha előírás szerint használják, nem veszélyes. A háztartási hipók Xi (irritatív) jelzéssel vannak ellátva. Az ipari, vagy koncentráltabb (töményebb) hipók pedig C (maró) jelzéssel vannak ellátva. Ha a kéz nátrium-hipoklorit-oldattal érintkezhet, gumikesztyű viselése javasolt.
Reakciói
szerkesztésSavakkal
szerkesztésNaClO + 2HCl = NaCl + H2O + Cl2
A reakció során mérgező klórgáz fejlődik.
Fémekkel (oxidáció)
szerkesztésA nátrium-hipoklorit fémekkel végbemenő heterogén reakcióiban a fémeket lassan oxidálja vagy fém-hidroxidokká alakítja:
- pl. NaClO + Zn → ZnO + NaCl
Egyéb reakciók
szerkesztésHa nem légmentesen tárolják, a nátrium-hipoklorit reagál a szén-dioxiddal és nátrium-karbonáttá alakul klórgáz fejlődése mellett:
- 2 NaClO (aq) + CO2 (g) → Na2CO3 (aq) + Cl2 (g)
A nátrium-hipoklorit jól reagál a legtöbb nitrogénvegyülettel, átalakulva illékony klóraminná, diklóraminná és nitrogén-trikloriddá:
- NH3 + NaClO → NH2Cl + NaOH
- NH2Cl + NaClO→ NHCl2 + NaOH
- NHCl2 + NaClO→ NCl3 + NaOH
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c A nátrium-hipoklorit (ESIS)[halott link]
- ↑ Oláh Eszter: Hipó. Környezetvédelmi információ (Hozzáférés: 2018. szeptember 9.) arch
Források
szerkesztés- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret. 3. kiadás. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1963. 316–318. o.
- Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1983. 3 kötet., 351–352. o. ISBN 963-10-3269-8