Sant’Ambrogio-bazilika
A Sant’Ambrogio-bazilika Milánó egyik legrégebbi, katolikus temploma. Az eredeti épületet Ambrus, a város püspöke építtette 379 és 387 között, hogy elhelyezze benne Szent Gyárfás és Protáz vértanúk ereklyéit.
Sant’Ambrogio-bazilika | |
itáliai nemzeti emlék | |
Vallás | katolicizmus |
Egyházmegye | Milánói főegyházmegye |
Építési adatok | |
Építése | 3. század |
Stílus | román építészet |
Elérhetőség | |
Település | Milánó |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 27′ 45″, k. h. 9° 10′ 33″45.462500°N 9.175833°EKoordináták: é. sz. 45° 27′ 45″, k. h. 9° 10′ 33″45.462500°N 9.175833°E | |
A Sant’Ambrogio-bazilika weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sant’Ambrogio-bazilika témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Története
szerkesztésA bazilikát névadója, Szent Ambrus építtette a 4. század második felében. A 9-10. században itt temették el Pipin (810), Bernárd (818), II. Lajos (879) és II. Lothár (950) királyokat. Ansperto érsek egy átriumot építtetett a templomhoz, melyet azonban 1150-ben átalakítottak. 1098 és 1128 között átépítették és felépítették második harangtornyát, hogy véget vessenek egy régi viszálynak a papok és szerzetesek közt, hiszen mindkét fél magának akarta tudni a tornyot. A 12. századig további öt longobárd királyt temettek el a bazilikában. A templom bővítését a 16. században rendelte el Ascanio Sforza, aki Bramantét bízta meg a kivitelezéssel. Ekkor épült fel többek között a bazilika bal oldalhajójához csatlakozó boltíves építmény a Portico della Canonica. A bazilikát később barokkosították, de az 1858-1890 között zajlott restaurálási munkálatoknak köszönhetően visszanyerte eredeti külsőjét. A második világháborúban egy bombatámadás során súlyosan megsérült (1943), de rövid időn belül helyreállították.
Leírása
szerkesztésA Sant’Ambrogio-bazilika az észak-itáliai román templomok prototípusának tekinthető és az épületkomplexum erőteljes vonalvezetése valamint a vörös színben játszó hatalmas tömege leginkább a ravennai templomokra hasonlít.
Előudvara egy díszesen faragott kapun keresztül közelíthető meg. Árkádos folyosó övezi, melyben ókeresztény sírkövek, domborművek, oszlopfők vannak kiállítva. Közülük a legérdekesebb a 881-ben elhunyt Ansperto érsek szarkofágja.
A bazilika homlokzatát az alsó szinten háromívű kapu és az emeleteken öt lépcsőzetes ívű loggia (középső boltíve a legmagasabb) alkotja. A kapuzatok közül a két szélső állatfigurás díszítésű, a középső 5. századbeli cédrus fa kapu, téglalap alakú mezőiben Dávid király életéből vett jelenetekkel. A falba utólag beépített, 8-10. századi töredékek veszik körül. A széles nyeregtető alatt a főpárkányon ívsoros fríz vonul végig. Kétoldalt a két harangtorony határolja, jobbra az egyszerű Torre dei Monaci (Szerzetesek tornya), amely a 9. századból származik; balra pedig a magasabb (43,6 m) Torre dei Canonici (Kanonok tornya), amelyet a 12. században építettek.
A bazilika három hajója közül a középső szélesebb az oldalsóknál, amelyek fölött karzat fut végig. A főhajóban, a jobb oldali pillérek alatt látható IX. Piusz pápa 1880-ból származó szobra, a bal oldali pillérek egyikén egy 13. század elejéről származó freskó Madonna a gyermek Jézussal valamint Ambrus és egy adakozó. A hajó közepénél két oszlop áll, a bal oldali tetején egy aranykígyó látható, mely a 4. századból származik, a jobb oldalin pedig egy kereszt. A bal oldali utolsó előtti oszlop előtt áll a gyönyörű, 11. századi szószék. Domborműve az Utolsó vacsorát ábrázolja és a közepén látható Sas és János evangélista eredete a 11. század elejére tehető. A szószék alatti szarkofág a 4. századból származik és feltevések szerint Stilichónak, Nagy Theodosius hadvezérének és feleségének földi maradványait tartalmazza.
A jobb oldalhajóban kápolnák sorakoznak. Ezek közül külön figyelmet érdemel a negyedik, San Savina kápolnája amelynek oltára egy 5. századi szarkofágból készült és a sorban utolsó, Szent György-kápolna a 16. századból származó freskókkal.
A bal oldalhajóban a főoltár közelében látható Pipin itáliai király (Nagy Károly fia) szarkofágjának fedele. Az oldalhajó közepe táján látható egy érdekes Madonna-kép a bejárat közelében pedig a kis keresztelőkápolnában, Borgognonénak Krisztust és két szentet ábrázoló freskóját látható.
A szentélyben a 8,9 m magas, 11. századi vörösporfír oszlopokon álló baldachin emelkedik az oltár fölé. Négy oldalát evangéliumi jeleneteket bemutató, kék mezőbe ágyazott arany domborművek díszítik. A szemközti Krisztust ábrázolja, amint kulcsokat nyújt át Szent Péternek és könyvet Szent Pálnak; a jobb oldali Szent Benedeket két imádkozó alak között, a bal oldalin a Szűzanyát láthatjuk, a hátsón pedig Szent Ambrust, amint átveszi a cibórium modelljét. A drágakővel, gyönggyel és zománccal díszített aranyozott oltár Vuolvinius remekműve 835-ből és II. Angilbert érsek adományozta a templomnak. Elülső díszítése Krisztust ábrázolja az evangélisták és apostolok között, körös-körül a Megváltó életéből vett jelenetekkel; a hátsó oldalán pedig Ambrus életének egyes jelenetei láthatók. A szentély padjait többek között Giacomo del Maino készítette 1469-ben. Középen áll a 9. századból származó, márvány érseki trón. A boltozatot 11. század végi bizánci stílusú mozaik díszíti. A Megváltó látható rajta Szent Gyárfás és Protáz között. Az oldalsó jelenetek Szent Ambrus látomásait ábrázolják.
A kripta a szentélyből közelíthető meg. A 12-13. században épült, 1740-ben újították fel. Itt őrzik egy 1897-ben készült ezüst-hegyikristály urnában Szent Ambrus ereklyéit.
Szintén a szentélyből közelíthető meg a San Vittore in Ciel d’Oro kis kápolna, melynek eredete a 2. századik nyúlik vissza. Itt látható egy Szent Ambrust ábrázoló 5. századi mozaik.
Portico della Canonica
szerkesztésA bazilika bal oldalhajója mellett négy, fatörzshöz hasonlatos oszlop áll, amelyek boltíveket tartanak. Ludovico Sforza kívánságára Bramanténak kerengőt kellett volna építenie itt, de a munka abbamaradt, amikor Ludovicót megfosztották hatalmától. A nagy boltív mögötti falon Ludovicónak és felesége, Beatrice d'Este domborműves képmása látható.
Museo del Sant’Ambrogio
szerkesztésA Portico della Canonicából lépcső vezet fel a bazilika melletti épület emeleti helyiségeibe, ahol a Szent Ambrus Múzeum (Museo del Sant’Ambrogio) kapott otthont. A lépcső közepe táján nyílik a kincstár (Tesoro), a 12-16. századig terjedő időből származó arany és ezüst ötvösmunkák, kelyhek, körmeneti keresztek és más értékes kegytárgyak gyűjteménye. A múzeum felső termeiben értékes faliszőnyegek, miseruhák, faragott faburkolatok és stallumok, továbbá márványfrízek láthatók. Van itt egy 4. századból fennmaradt ágy is, amely a feltételezések szerint Szent Ambrusé volt. A múzeumban mintegy ezer kézírásos pergamentekercset őriznek (a legrégebbi 8. századi).
Források
szerkesztés- Blanchard Paul: Northern Italy (Blue Guide sorozat), W. Norton Company, London, 2005 ISBN 978-0-393-32730-4
- Fajth Tibor: Itália Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Budapest, 1980 ISBN 963-243-235-5
- Lindner László: Milánó és az északolasz tóvidék, Panoráma útikönyvek, Franklin Nyomda, Budapest, 1984 ISBN 963-243-281-9