[go: nahoru, domu]

Trópusi sziklanövényzet

vegetációtípus

A trópusi sziklanövényzet a trópusok egyik endemikus fitocönológiai társuláscsoportja. Fő társulásai a legfeljebb embermagas cserjések (bozótok) és a sziklagyepek.

Vellozia squamata

Alaptípusaik

szerkesztés

Alaptípusaik jellemzően trópusi karsztokon (kúpkarsztokon, toronykarsztokon), tehát mészkővidékeken fejlődnek ki, ennek megfelelően mészkedvelő fajokkal. A meredek sziklák, mészkőszirtek a nedves trópusokon belül viszonylag száraz termőhelyek.

Növényzetükben nagy szerephez jutnak:

Sok növényfaj endemikus, így például a Maláj-félsziget területének mindössze 0,3 %-a mészkővidék, de ezeken él a félsziget flórájának 14 %-a (1216 faj), és közülük 261 (több, mint 20 %) endemikus.

Karakterfajaik:

Edafikus altípusaik

szerkesztés

Inselberg növényzet

szerkesztés

Megfelelő(en mostoha) feltételek esetén más alapkőzeteken is kialakulnak ilyen jellegű növénytársulások.

A meredek gránit- és gneiszsziklákra jellemző az inselberg növényzet. Ebben a trópusokon mindenütt megtalálható társuláscsoportban különösen sok a kiszáradástűrő (poikilohidrikus faj. Közülük

Az Egyenlítőhöz közel, 2000 méternél magasabb hegységekben, a felhőképződés magasságában kialakult örökzöld erdők a köderdők.[1]

 
Köderdő: Monteverde, Costa Rica
  1. Tankönyvtár: A hegyvidékek növényzete'. (Hozzáférés: 2009. december 4.)

Kapcsolódó cikkek

szerkesztés