„Marranók” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a →Történetük: 1 link korr. |
||
43. sor:
A marránok titkos hitének két legfontosabb alapeleme kristályosodott ki az idő folyamán. Az egyik a keresztény dogmák és rítusok elvetése, a másik az a szilárd meggyőződés, hogy Izrael népéhez tartoznak, mely nép egy istent tisztel és várja a [[messiás]]t, akinek eljövetelét megváltás fogja követni a [[Szentföld]]ön.
Híres-hírhedt személyek is nagy hatással voltak a marrán közösségekre. Az egyik legnevezetesebb közülük az 1538-ban meghalt [[David Reubeni]] volt. Reubeni az elveszett tíz törzs képviselőjének és az arábiai Khaibar király testvérének tartotta magát. Felkereste [[VII. Kelemen pápa|VII. Kelemen pápát]] is, hogy szövetséget ajánljon neki a szultánnal szemben. A pápa [[III. János portugál király|III. János]] portugál uralkodóhoz küldte, akinél 1525-ben meg is jelent. Az Ibériai-félszigeten a minden reményüket beléje helyező marránok tömegei követték őt, akiben Izrael népe megváltásának és az Apokalipszis eljövetelének hírnökét látták. Követői közül [[Diego Pires]] volt jelentős, aki körülmetéltette magát, majd Portugáliát elhagyva, [[Szaloniki]]be, innen pedig [[Szafed]]be távozott. Felvéve a Salomon Molho nevet, visszatért ősi hitéhez, majd magát messiásnak kiáltotta ki. Az inkvizíció tartóztatta le, 1532-ben pedig mártírhalált halt. Reubenire hasonló sors várt, [[1538]]-ban az egyik spanyol börtönben halt meg. A messiás eljövetelének hite azonban tovább élt a marránok körében. A [[17. század]]ban újabb messiás jelentkezett. [[
A marranók a konfliktusok ellenére fontos szerepet játszottak a térség gazdasági életében is. Főként a lenkereskedelemben, a banki területeken és a gyarmati kereskedelemben (cukor- és rabszolga-kereskedelemben) tevékenykedtek, illetve gazdagodtak meg. [[II. Fülöp spanyol király]] zsidó származású bankárokat használt fel arra, hogy megpróbálja visszaszorítani az itáliai pénzvilág térhódítását. Megerősödésüket az inkvizíciós törvényszékek munkájának csökkenése is elősegítette. [[1560]] és [[1700]] között a bíróságokon tárgyalt esetek már csak 5–20%-át tették ki a zsidóperek. Ennek köszönhetően mind Spanyolországban, mind Portugáliában állami megbízatásokat kaptak hadi és tengeri szállítmányozásra, illetve adószedői posztokra, [[IV. Fülöp spanyol király]] szabad utazást biztosított számukra a birodalom egész területén, emellett támogatta gyarmati kereskedelmüket is.
| |||