fél
Kiejtés
- IPA: [ ˈfeːl]
Főnév
fél
- Az egyik rész, amely azt követően marad, hogy az egész dolgot pontosan kettévágjuk.
Etimológia
- Ősi örökség az uráli korból, vö. erza пель, komi пӧв, udmurt пал, nyenyec пеля.
- Talán ide tartozik a finn puoli szó is.
- Hasonló szavak a szláv nyelvekben is vannak, vö. orosz пол.
- Az uráli/európai szavak esetleges rokonságának a kérdése további vizsgálatra szorul.
Fordítások
1/2
Főnév
fél
- Egymással valamely jogi, társadalmi stb. kapcsolatban álló személyek, csoportok egyike (az érdekelt fél).
Fordítások
Származékok
Ige
fél
- Tart valamitől, valakitől; az a nyugtalan, szorongó érzése van, hogy baj éri.
Etimológia
Ősi örökség az uráli korból, vö. finn pelätä, erza пелемс, komi повны, nyenyec пӣлюць.
Fordítások
Tartalom
- Tart valamitől: fél a sötétben, fél az emberektől, fél a világ végétől
- Nem mer valamit megtenni: #: fél átmenni az úttesten
- (régies) Fél valakit, valamit: féli az Istent
Szinonimák
Származékok
Szólások, közmondások
Melléknév
fél
- 1/2
Fordítások
Számnév
fél
- 1/2
Fordítások
Tartalom
Származékok
- (összetételek):
- félezer, félmillió, félszáz
- félárva, félbarbár, félbarna, félbolond, félcédulás, féleszű, félédes, félévi, félévszázados, félfasiszta
- félhavi, félhivatalos, félholt, félkarú, félkegyelmű, félkemény, félkész, félkövér, féllábú, félművelt, félnapi
- féloldali, félőrült, félszáraz, félszemű, félvak
- félbeszakít, félbevág
- félállás, félálom, félár, félárnyék, félárbóc
- félcipő
- féldombormű, féldrágakő
- félegyenes, félemelet, félév, félfedélzet
- félfa, félfordulat
- félgőz, félgömb, félgyarmat
- félhold, félhomály
- félidő, félisten
- félkör, félkörív, félkupola
- félmaraton, félmunka, félmúlt
- félóra
- félpálya
- félsivatag
- félteke, féltengely, féltermék, féltestvér
- félvászonkötés, félvezető, félvér
- félzsidó
- félúton, félvállról