jelöl

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈjɛløl/
• 分綴: je‧löl

語源

jel +‎ 接尾辞 "-öl"

動詞

jelöl

1. (他動詞) 示す、表す、合図する、印を付ける、フラグを立てる、指し示す。(～で -val/-vel)
2. (他動詞) マークする。(～として -nak/-nek)

   ismerősnek jelöl ― 友達としてマークする、友達申請を送る

   olvasottnak jelöl ― 既読としてマークする

3. (他動詞, 候補者などを) 推薦する、ノミネートする。(～の権利を持つ人に -nak/-nek, ～の地位や賞に -ra/-re)

活用

jelöl の動詞活用形

			1人称単数	2人称単数(親称)	3人称単数, 2人称単数(敬称)	1人称複数	2人称複数(親称)	3人称複数, 2人称複数(敬称)
直説法	現在	不定活用	jelölök	jelölsz	jelöl	jelölünk	jelöltök	jelölnek
		定活用	jelölöm	jelölöd	jelöli	jelöljük	jelölitek	jelölik
		2人称目的語	jelöllek	―
	過去	不定活用	jelöltem	jelöltél	jelölt	jelöltünk	jelöltetek	jelöltek
		定活用	jelöltem	jelölted	jelölte	jelöltük	jelöltétek	jelölték
		2人称目的語	jelöltelek	―
仮定法	現在	不定活用	jelölnék	jelölnél	jelölne	jelölnénk	jelölnétek	jelölnének
		定活用	jelölném	jelölnéd	jelölné	jelölnénk	jelölnétek	jelölnék
		2人称目的語	jelölnélek	―
命令法	現在	不定活用	jelöljek	jelölj または jelöljél	jelöljön	jelöljünk	jelöljetek	jelöljenek
		定活用	jelöljem	jelöld または jelöljed	jelölje	jelöljük	jelöljétek	jelöljék
		2人称目的語	jelöljelek	―
不定詞	jelölni		jelölnöm	jelölnöd	jelölnie	jelölnünk	jelölnötök	jelölniük
その他分詞等			動名詞	現在分詞	過去分詞	未来分詞	副動詞	可能動詞
			jelölés	jelölő	jelölt	jelölendő	jelölve	jelölhet

派生語

• jelölget
• jelölés
• jelölet
• jelölt

(動詞派生接頭辞を伴って):

• bejelöl
• kijelöl
• megjelöl
• visszajelöl

関連語

• jelez

参考文献

• jelöl in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN