valóság

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

való +‎ -ság

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈvɒloːʃaːɡ]
  • Hyphenation: va‧ló‧ság
  • Rhymes: -aːɡ

Noun

[edit]

valóság (usually uncountable, plural valóságok)

  1. reality

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative valóság valóságok
accusative valóságot valóságokat
dative valóságnak valóságoknak
instrumental valósággal valóságokkal
causal-final valóságért valóságokért
translative valósággá valóságokká
terminative valóságig valóságokig
essive-formal valóságként valóságokként
essive-modal
inessive valóságban valóságokban
superessive valóságon valóságokon
adessive valóságnál valóságoknál
illative valóságba valóságokba
sublative valóságra valóságokra
allative valósághoz valóságokhoz
elative valóságból valóságokból
delative valóságról valóságokról
ablative valóságtól valóságoktól
non-attributive
possessive - singular
valóságé valóságoké
non-attributive
possessive - plural
valóságéi valóságokéi
Possessive forms of valóság
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. valóságom valóságaim
2nd person sing. valóságod valóságaid
3rd person sing. valósága valóságai
1st person plural valóságunk valóságaink
2nd person plural valóságotok valóságaitok
3rd person plural valóságuk valóságaik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]