[go: nahoru, domu]
Ugrás a tartalomhoz

My Generation

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) végezte 2024. július 13., 11:01-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.9.5)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2024. július 13.) ezen a változaton alapul.
The Who
My Generation
nagylemez
Megjelent1965. december 3.
Felvételek1965. április és október 11–15.
IBC Studios, London
Stílusrock, pop, hard rock, protopunk[1]
Nyelvangol
Hossz36:13
KiadóBrunswick Records
ProducerShel Talmy
Kritikák
The Who-kronológia
My Generation
(1965)		Ready Steady Who
(1966)
Kislemezek az albumról
  1. My Generation
    Megjelent: 1965. november 5.
  2. A Legal Matter
    Megjelent: 1966. március 7.
  3. The Kids Are Alright
    Megjelent: 1966. július
  4. La-La-La-Lies
    Megjelent: 1966. november 11.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk a The Who együttes első stúdióalbumával foglalkozik. Az együttes válogatásalbumával a My Generation: The Very Best of The Who szócikk foglalkozik. A Limp Bizkit dalára lásd a My Generation (Limp Bizkit-dal) szócikket!

A My Generation a The Who angol rockegyüttes bemutatkozó albuma 1965-ből. Az Egyesült Királyságban a Brunswick Records forgalmazta. Az Amerikai Egyesült Államokban The Who Sings My Generation címmel jelent meg a Decca Records gondozásábal, eltérő borítóval és dalsorrendel.[2]

Az album munkálatai a The Who első kislemezeinek sikere után azonnal elkezdődtek. A deluxe kiadás booklete szerint az együttes csak egy rohammunkának tartotta, amely nem adta vissza az akkori színpadi előadásukat. A kritikusok azonban a legjobb rockalbumok között tartják számon, a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albumának listáján a 237. helyre sorolták.[3] A Mojo magazin minden idők második legjobb gitáralbumának nevezte.[4] 2004-ben 18. lett a Q magazin, az 50 legjobb brit albumot felsorakoztató listáján.[5] 2006-ban az NME "A 100 legjobb brit album" listájának 49. helyére került.[6] Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.

2004-ben a címadó dal 11. lett a Rolling Stone magazin "Minden idők 500 legjobb dala" listáján.[7] 2006-ban a The Kids Are Alright a Pitchfork Media, "Az 1960-as évek 200 legjobb dala" listájának 34. helyére került.[8]

2009 júniusában az 1966-os amerikai kiadás bekerült a National Recording Registry-be.[9]

Felvételek és dalok

[szerkesztés]

Az album a The Who Maximum R&B korszakában készült, és népszerű R&B dalok feldolgozásait is tartalmazza. Ezen kívül az együttes gitárosa, Pete Townshend dalain is megfigyelhető az R&B-hatás.

A deluxe kiadás booklete szerint az I’m a Man a szexuális tartalma miatt nem került fel az amerikai kiadásra. Az amerikai verzión továbbá a The Kids Are Alright egy szerkesztett változata szerepelt, melyből kivágták az utolsó versszak előtti, mániákus dobszólóval és gitár-feedbackkel teli instrumentális szakaszt.

Az album több dala megjelent kislemezen is. A My Generation az album kiadása előtt jelent meg, és a Brit kislemezlista második helyéig jutott.[10] Miután az együttes a Reaction Records-hoz szerződött, a Brunswick Records az A Legal Matter, La-La-La Lies és The Kids Are Alright dalokat is kiadta kislemezen. Mivel ezeket az együttes nem reklámozta, nem értek el akkora kereskedelmi sikerek, mint a My Generation, vagy a Reaction-kislemezek. A The Kids Are Alright Svédországban a listák 8. helyét szerezte meg.[11]

A My Generation és The Kids Are Alright dalok az együttes legtöbbször feldolgozott dalai. A My Generation egy nyers, erőteljes dal, amely előre jelezte a heavy metal és a punk hangzásvilágát. A The Kids Are Alright egy csiszoltabb popdal, hármas harmóniákkal és élénk melódiával, miközben megtartja a The Who akkori dalaira jellemző ritmusosságot. Az albumot sokan a power pop mozgalom előfutárának tartják.[12]

Kiadás

[szerkesztés]

A brit kiadás borítóján a kamerára felnéző együttes látható néhány olajoshordó mellett. John Entwistle vállára egy brit zászlóról mintázott zakó van vetve. Az amerikai kiadás borítóján a Big Ben alatt álló együttes portréja látható.

A brit monoalbumot 1979-ben a Virgin Records újra kiadta, a mod revival csúcsán. Az akkor népszerű együttesekre nagy hatással volt a The Who, és a rajongóik meg akarták ismerni ezt a hatást. Ez a kiadás 1980-ban került le a boltok polcairól, így az Egyesült Királyságban a deluxe kiadás megjelenéséig nem volt elérhető a lemez.

2002-ben az albumot újrakeverték egy deluxe kiadáshoz. Ez volt az első alkalom, hogy az album dalai sztereóban szóltak. Habár a hangzás tisztább, több sávot lekevertek az eredeti monó felvételről. 2008-ban az eredeti brit monó kiadás megjelent a japán piacon is duplalemezes és egy CD-s kiadásban. Mindkét változat tartalmazta az 1965-ben rögzített bónuszdalokat.

Az album dalai

[szerkesztés]

My Generation

[szerkesztés]
Első oldal
  CímSzerző(k) Hossz
1. Out in the StreetPete Townshend 2:31
2. I Don’t MindJames Brown 2:36
3. The Good's GoneTownshend 4:02
4. La-La-La LiesTownshend 2:17
5. Much Too MuchTownshend 2:47
6. My GenerationTownshend 3:18
Második oldal
  CímSzerző(k) Hossz
1. The Kids Are AlrightTownshend 3:04
2. Please, Please, PleaseBrown, Johnny Terry 2:45
3. It’s Not TrueTownshend 2:31
4. I’m a ManBo Diddley 3:21
5. A Legal MatterTownshend 2:48
6. The OxTownshend, Keith Moon, John Entwistle, Nicky Hopkins 3:50

The Who Sings My Generation

[szerkesztés]
Első oldal
  CímSzerző(k) Hossz
1. Out in the StreetPete Townshend 2:31
2. I Don’t MindJames Brown 2:36
3. The Good’s GoneTownshend 4:02
4. La-La-La LiesTownshend 2:17
5. Much Too MuchTownshend 2:47
6. My GenerationTownshend 3:18
Második oldal
  CímSzerző(k) Hossz
1. The Kids Are AlrightTownshend 3:04
2. Please, Please, PleaseBrown, Johnny Terry 2:45
3. It’s Not TrueTownshend 2:31
4. The OxTownshend, Keith Moon, John Entwistle, Nicky Hopkins 3:50
5. A Legal MatterTownshend 2:48
6. Instant PartyTownshend 3:12

Deluxe kiadás

[szerkesztés]
Első lemez
  1. Out in the Street
  2. I Don’t Mind
  3. The Good’s Gone (kétsávos ének nélkül)
  4. La-La-La Lies (kétsávos ének nélkül)
  5. Much Too Much (kétsávos ének nélkül)
  6. My Generation (szólógitár nélkül)
  7. The Kids Are Alright (kétsávos ének nélkül)
  8. Please, Please, Please
  9. It’s Not True
  10. I’m a Man (teljes változat)
  11. A Legal Matter (szólógitár nélkül)
  12. The Ox (teljes változat)
  13. Circles (Instant Party) (Entwistle kürtsávja és kétsávos ének nélkül)
  14. I Can’t Explain (csörgődob nélkül)
  15. Bald Headed Woman
  16. Daddy Rolling Stone
Második lemez
  1. Leaving Here
  2. Lubie (Come Back Home)
  3. Shout and Shimmy
  4. (Love Is Like A) Heat Wave
  5. Motoring
  6. Anytime You Want Me
  7. Anyway, Anyhow, Anywhere (alternatív felvétel)
  8. Instant Party Mixture
  9. I Don’t Mind (teljes változat)
  10. The Good’s Gone (teljes változat)
  11. My Generation (instrumentális változat)
  12. Anytime You Want Me (a cappella változat)
  13. A Legal Matter (eredeti monó verzió)
  14. My Generation (eredeti monó verzió)

Helyezések

[szerkesztés]

Album

[szerkesztés]
Év Lista Helyezés
1965 UK NME Chart Albums 5[10]

Kislemezek

[szerkesztés]
Év Kislemez Lista Helyezés
1965 My Generation Billboard Pop Singles 74[13]
UK Record Retailer Singles Charts 2[10]
1966 A Legal Matter UK Record Retailer Singles Charts 32[10]
The Kids Are Alright UK Record Retailer Singles Charts 41[10]

Közreműködők

[szerkesztés]
  • Roger Daltrey – ének, szájharmonika
  • John Entwistle – basszusgitár, háttérvokál
  • Keith Moon – dob, ütőhangszerek, háttérvokál az Instant Party Mixture-ön
  • Pete Townshend – hat- és tizenkéthúros elektromos és akusztikus gitár, háttérvokál, ének az A Legal Matter-ön
További zenészek
  • Perry Ford – zongora az I Can’t Explain-en
  • Nicky Hopkins – zongora (az I Can’t Explain kivételével)
  • The Ivy League – háttérvokál az I Can’t Explain és Bald Headed Woman dalokon
  • Jimmy Page – szólógitár a Bald Headed Woman és ritmusgitár az I Can’t Explain dalokon

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Unterberger, Richie: Allmusic review. AllMusic. All Media Guide. (Hozzáférés: 2013. június 12.)
  2. ↑ MY GENERATION. thewho.com. (Hozzáférés: 2013. június 12.)
  3. ↑ The Who, 'The Who Sings My Generation'. Rolling Stone. [2013. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 12.)
  4. ↑ The 20 greatest guitar albums as voted by the Mojo writers. muzieklijstjes.nl. (Hozzáférés: 2013. június 12.)
  5. ↑ [www.rocklistmusic.co.uk/qlistspage3.htm#50%20Best%20British%20Albums%20Ever! Q Mag – 50 Best British Albums Ever!]. rocklistmusic.co.uk, 2004. július. (Hozzáférés: 2013. június 12.)
  6. ↑ NME 100 Greatest British Albums Ever! - 2006. rocklistmusic.co.uk. NME, 2006. január 28. [2018. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 12.)
  7. ↑ The Who, 'My Generation'. Rolling Stone. [2013. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 12.)
  8. ↑ Pitchfork Staff: [pitchfork.com/features/staff-lists/6404-the-200-greatest-songs-of-the-1960s/3/ The 200 Greatest Songs of the 1960s]. Pitchfork Media, 2006. augusztus 17. (Hozzáférés: 2013. június 12.)
  9. ↑ Etta James, The Who make National Recording Registry. USA Today, 2009. június 9. (Hozzáférés: 2013. június 12.)
  10. ↑ a b c d e WHO. officialcharts.com. (Hozzáférés: 2013. június 12.)
  11. ↑ THE WHO - THE KIDS ARE ALRIGHT (SONG). swedishcharts.com. (Hozzáférés: 2013. június 12.)
  12. ↑ Power Pop: Significant Albums, Artists and Songs. Allmusic.com. (Hozzáférés: 2013. június 12.)
  13. ↑ The Who - Awards. Allmusic.com. (Hozzáférés: 2013. június 12.)
Minden idők 500 legjobb albuma – Rolling Stone magazin (2003)
Előző album:
Jackie Wilson
Mr. Excitement!
(235. helyezett) 		The Who
'''My Generation'''
(236. helyezett) 		Következő album:
Madonna
Like a Prayer
(237. helyezett)


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=My_Generation&oldid=27286926”