I. Ulászló lengyel király
I. Ulászló | |
Lengyelország nagyfejedelme | |
Uralkodási ideje | |
1306 – 1320 | |
Elődje | II. Vencel |
Utódja | nem volt |
Lengyelország királya | |
Uralkodási ideje | |
1320 – 1333. március 2. | |
Koronázása | 1320. január 30. |
Elődje | nem volt |
Utódja | III. Kázmér |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Piast-dinasztia |
Született | 1261 Kujávia |
Elhunyt | 1333. március 2. Krakkó |
Nyughelye | Waweli székesegyház, Krakkó |
Édesapja | Kujáviai Kázmér |
Édesanyja | Opole-i Eufrozina |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Hedvig (1266–1339) |
Gyermekei | Kinga (1298–1331) Erzsébet (1305–1380) III. Kázmér (1310–1370) |
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ulászló témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
I. Ulászló, másnéven Kis Ulászló (lengyelül: Władysław I Łokietek), (1261 – 1333. március 2.), Lengyelország újraegyesítője és hosszú idő után a lengyel királyi cím felújítója.
Élete
Lengyelország egyesítése
Brześći Kujáviában és Dobrzyńban herceg 1267-1275 (anyja gyámsága alatt) együtt uralkodik testvéreivel 1275-1288 között, brześći és sieradzi herceg 1288-1300 között, sandomierzi herceg 1289-1292 között, 1292-1300 között II. Vencel hűbérese, a dobrzyńi hercegségben helytartó 1293-1295 között, łęczycai herceg 1294-1300 között, nagy-lengyelországi és pomerániai herceg 1296-1300 között, 1300-1304 között száműzetésben, 1304-től wiślicai herceg, 1305-től újra sandomierzi, sieradzi, łęczycai és brześci, 1306-tól Krakkóban és nagyherceg az inowrocławi és dobrzyńi hercegség felett, 1306-1308/9 között Pomerániában, 1314-től Nagy-Lengyelországban.
Lengyel királysága
1314-re sikerült egyesítenie Lengyelországot Pomeránia, Mazóvia és Szilézia kivételével és 1320-ban lengyel királlyá koronáztatta magát. Sziléziáért Luxemburgi János cseh királlyal vetélkedett, aki a lengyel királyi címet is felvette, hogy kifejezze egész Lengyelország iránti igényét. Pomerániáért a Német Lovagrenddel folytatott háborút. A németek és a csehek ellen Magyarországhoz, Károly Róberthez igyekezett közeledni akihez lányát, Erzsébetet 1320-ban feleségül adta. 1327-ben Károly király fel is lépett az érdekében, amikor János király a Károllyal tartott nagyszombati találkozó után rögtön Sziléziába ment, hogy onnan Ulászló fővárosa, Krakkó ellen vonuljon. Károly Róbert fenyegető hangú üzenetére János elállt a támadástól, de szövetséget kötött a Német Lovagrenddel. [1]
1329 és 1332 között Ulászló súlyos harcokat vívott a Lovagrenddel, amiben Károly Róberttől jelentős katonai segítséget kapott. János cseh király is megtámadta ekkor Ulászlót, mire Károly kibékült az osztrák hercegekkel és 1331 őszén nagy erőkkel, állítólag 50 ezer katonával felvonult a cseh határra, mire János király kénytelen volt visszavonulni országába, és 1332-ben békét kötött Károly Róberttel. Károly Róbert ettől kezdve arra törekedett, hogy kibékítse egymással a cseh és a lengyel királyt, ami Ulászló 1333-as halálát követően fia és utóda Nagy Kázmér idején 1335-ben sor is került [1]
1327-től megszerzi Sieradz és Łęczyca helyett Inowrocławot és Dobrzyńt, 1329-ben elveszti Dobrzyńt, 1332-ben Kujáviát.
Házasság és gyermekei
Ulászló 1293-ban vette feleségül Kaliszi Hedviget, Jámbor Boleszláv és Árpád-házi Boldog Jolán lányát. Tőle számos gyermek született:
- Kinga (1298–1331).
- Piast Erzsébet magyar királyné (1305 – 1380). I. Károly magyar király felesége.
- III. Kázmér lengyel király (1310 – 1370).
Forrás
- ↑ a b Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9
Lásd még
Előző uralkodó: III. Vencel |
Következő uralkodó: III. (Nagy) Kázmér |