Szőlő
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szőlő témájú médiaállományokat és Szőlő témájú kategóriát. |
A szőlő (Vitis) a szőlőfélék (Vitaceae) családjának egyik sok fajt és azon belül sok alfajt magába foglaló nemzetsége. Minden ide tartozó növény közös jellemzője, hogy fás szárúak, terméseik fürtökben helyezkednek el és levelük általában tenyeresen összetett. Magyarország területén több, mint ezer éve termesztenek szőlőt, a honfoglaló magyarok az akkori Dunántúlon már virágzó szőlőművelést találtak.
A szőlő hazánkban jóformán mindenütt megterem. Telepíteni elsősorban ott érdemes, ahol sok a napfény, a meleg és tápanyagban gazdag a talaj.
A szőlőnövény részei (gyökérzet, tőke, vessző)
A szőlő gyökérzete mélyen hatol a talajba, ezért a tartós szárazságot is jól tűri. A gyökérzet nagy része általában a forgatás mélységében helyezkedik el, de egyes gyökérrészek sokkal mélyebbre jutnak a talajszerkezet függvényében. Magas talajvízszintű (alföldi) szőlőkben, gyakran csak 1-2 méterre lévő talajvízszintig, kötött talajon, vagy mélyrétegű homoktalajon – ha kőpad nem akadályozza – 12-13 méterig is lehatol. Oldalirányú gyökerek 6-8 méter távolságig is terjedhet.[1]
A talajból kiemelkedő vaskos, fás szárrész a szőlőtőke. A tőkéből hajtanak ki a vesszők, melyeken levél, kacs, virágzat, majd termés fejlődik.
Minden szőlőfürtön több szőlőszem található. Mindegyik szem egy-egy apró, zöld színű, illatos virág termőjéből fejlődik ki. A szőlőszem vékony, bőrszerű héján belül lédús gyümölcshús van. Ebben ülnek a magvak. Az ilyen termés a bogyótermés.
A friss szőlőt gyümölcsként fogyasztjuk. Erre a legalkalmasabbak a szép, nagy szemű, ropogós húsú csemegeszőlők. Fürtjei jól bírják a szállítást és a tárolást. Ezzel szemben a borszőlők vékony héjúak, lédúsak és sok cukrot tartalmaznak.
Hazai bor- és csemegeszőlő fajtáinknak egyik őse a ligeti szőlő, mely főként Délkelet-Európából származik.
Származása, elterjedése
Megkövesült magok tanúságai szerint a nemzetség ősi fajai a pliocén időszakban legalábbis az északi flórabirodalom a (meleg) mérsékelt égövben mindenfelé nőttek. Termőterületük a jégkorszakban drasztikusan összezsugorodott, a Mediterráneumban és attól északra csak elszigetelt menedékekben élhettek túl. A holocén időszakban a refúgiumokban egymástól genetikailag eltávolodott szőlőfajok ismét terjeszkedni kezdtek. A nemzetség eközben holarktikus maradt: a mintegy hatvan faj többsége Kelet-Ázsiában, illetve Észak-Amerikában él.
A legnagyobb karriert az apró szemű, savanyú bogyójú ligeti szőlő (Vitis silvertis) futotta be. Ezt időszámításunk előtt 4000–5000 évvel vonták termelésbe a Kaukázuson túl, a mai Irán, Örményország, Azerbajdzsán vidékén. Ebből fejlődött ki 2–3000 év termesztés eredményeként a kerti, vagy más néven bortermő szőlő (Vitis vinifera, vagy szinonim neve Vitis sativa).
A holocén időszak elején a Kárpát-medencében is megtelepedett több szőlőfaj, egyebek között a ligeti szőlő is; ezt mára az Észak-Amerikából behozott, majd kivadult parti szőlő sok helyütt kiszorította.
A nemzetség fajainak további besorolása
Muscadiana alnemzetség
Az alnemzetség három faja az USA déli tájain él. Termesztési jelentősége csak a V. rotundifoliának van, termését frissen fogyasztják és bort is készítenek belőle. Az alnemzetség tagjai nem olthatók az Euvitisekkel, és keresztezésük is csak bizonyos feltételek között sikeres.
Euvitis alnemzetség
Észak-amerikai fajok
A fajcsoport tagjai gyengébb minőségű termést adnak mint európai fajtársaik, azonban ellenállnak az amerikai eredetű szőlőbetegségeknek, a filoxérának, a peronoszpórának és a lisztharmatnak. A filoxéra jellemző kártétele miatt a szőlőtermesztésben elsősorban alanyfajtaként használatosak. Az ún. direkt termő szőlőfajták valamely szülője az észak-amerikai fajtacsoport tagja, boruk azonban magas metil-alkohol tartalma miatt nem egészséges.
- Mérsékelt égöv alatti fajok
- keleti csoport
- középső csoport
- Vitis berlandieri – téli szőlő[2]
- Vitis candicans (syn.: Vitis mustangensis) – musztángszőlő (p.p.)[2]
- Vitis cinerea – szürke szőlő[2]
- Vitis cordifolia
- Vitis monticola – hegyi szőlő[2]
- Vitis riparia (syn.: Vitis vulpina) – parti szőlő (illatos szőlő, ripária)[2]
- Vitis rubra
- Vitis rupestris – sziklai szőlő (bokros szőlő, homoki szőlő)[2]
- nyugati csoport
- Trópusokon élő fajok
Kelet-ázsiai fajok
Érzékenyek az amerikai szőlőbetegségekre.
- hidegtűrő fajok
- egyéb fajok
- Vitis davidii (syn.: Vitis armata) – tüskés szőlő[2]
- Vitis flexuosa – bozontos szőlő[2]
- Vitis hexamera
- Vitis piasezkii
- Vitis retordii
- Vitis romanetii
- trópusokon is élő fajok
Földközi-tenger melléki (európai) fajok
A szőlőtermesztés és bortermelés számára legfontosabb fajok, alfajok és változatok tartoznak ide.
- Vitis vinifera (syn.: Vitis vinifera subsp. sativa) – bortermő szőlő (szőlő, kerti szőlő, európai szőlő)[2]
- Vitis vinifera var. antiquorum (syn.: Vitis antiquorum) – makkszőlő[2]
- Vitis vinifera cv. Apiifolia (syn.: Vitis laciniosa) – díszeslevelű szőlő[2]
- Vitis vinifera var. pontica (syn.: Vitis mediterranea, Vitis pontica) – csókaszőlő (cigányszőlő)[2]
- Vitis vinifera subsp. sylvestris (syn.: Vitis silvestris, Vitis sylvestris) – ligeti szőlő (erdei szőlő)[2]
A szerkesztők által eddig be nem sorolt további fajok
Termésük
Minden szőlő gyümölcsei 6-300 szemből álló fürtökben rendeződnek el. A szemek színe igen változatos, egy faj alfajainál akár eltérő is lehet. Jellemző szín a fekete, a kék, az arany, a zöld, a lila, a piros, a rózsaszín, a barna, a barackszín és a fehér.
Felhasználásuk sokrétű: készülhet belőlük lekvár, gyümölcslé, bor vagy szőlőmagolaj.
Terméstípusa: bogyótermés.
Források
- A csemegeszőlő termesztése és felhasználása
- A szőlőnövény
- Szőlő.lap.hu - linkgyűjtemény
- Növénykatalógus: Vitis (Szőlő)
- Gourmandnet: Borokról röviden
- Magyar nagylexikon 16. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2003. p. 914. ISBN 963-9257-15-X
- Bényei Ferenc - Lőrincz András - Sz. Nagy László: Szőlőtermesztés
- Priszter 1999: Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1999. 242., 538., 539. o. ISBN 963 9121 22 3
Külső hivatkozások
|
Ez a növényekről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |