Wilhelm Hauff
Wilhelm Hauff (1802. november 29. – 1827. november 18.) német író, meseíró, a biedermeier korszak alakja.
Három gyűjteményt (almanachot) adott ki meséiből, amelyek világszerte ismertté váltak. Például A gólyakalifa, A kis Mukk története, A spessarti fogadó.
Élete
Wilhelm Hauff édesapja, Friederich Hauff Stuttgartban volt állami tisztviselő. Miután 1809-ben meghalt, az anya négy gyermekével édesapjához, Karl Friederich Elsässerhez költözött Tübingenbe.
Wilhelm Hauff 1809 és 1816 között a tübingeni Schola Anatolica tanulója volt, majd 1817-től a blaubeureni kolostor iskolájában tanult tovább. 1820 – 1824 között a helyi evangélikus alapítvány ösztöndíjasaként teológiát hallgatott a tübingeni egyetemen.
1824 és 1826 között Stuttgartban házitanítóként dolgozott Württemberg hadügyminiszterének, báró Ernst von Hügel tábornoknak a családjánál. A Hügel gyermekek számára írta meséit, amelyek a Märchen almanach auf das Jahr 1826 (Mesealmanach az 1836-os évre) című gyújteményben jelentek meg. Néhány mese mindmáig igen népszerű a német nyelvterületen: a Keleten játszódó Der kleine Muck (A kis Mukk története), Kalif Storch (A gólyakalifa) and Die Geschichte von dem Gespensterschiff (A kísértethajó története), illetve Der Zwerg Nase (Orroska, a törpe), Das kalte Herz (A hideg szív) és Das Wirtshaus im Spessart (A spessarti vendégfogadó), amelyek színhelye Németország.
Ugyanebben a korszakban keletkezett a Mitteilungen aus den Memoiren des Satan (1826) és Der Mann im Mond. Utóbbit, amely Heinrich Clauren szentimentális műveinek paródiájaként íródott, a parodizált szerző neve alatt tette közzé. Clauren kártérítési pert indított Hauff ellen, amit meg is nyert, majd Hauff a Kontroverspredigt über H. Clauren und den Mann im Mond (1826) című művével folytatta a támadást.
Közben Walter Scott regényeinek hatására Hauff megírta Lichtenstein: Romantische Sage aus der wuerttembergischen Geschichte című történelmi regényét (1826), amely hatalmas népszerűségre tett szert Németországban, mivel Würtemberg történetének legérdekesebb korszakát, Ulrich von Württemberg (1487-1550) uralkodását dolgozta fel. A regény nyomán Ulrich herceg leszármazottja újra felépítette az ősei várát a romokban álló eredeti lovagvár közelében, Hauff leírását véve alapul.
Hauff ezt követően Franciaországban, Németalföldön és Észak-Németországban tett utazásokat. Ekkor írta a Memoiren des Satan második részét és több kisregényt, többek között a bájos Die Bettlerin vom Pont des Arts címűt és mesterművét, a Phantasien im Bremer Ratskeller című elbeszélését. Kiadott néhány rövid költeményt is, amelyek népdallá váltak, például a Morgenrot, Morgenrot, leuchtest mir zum frühen Tod? címűt.
1827 januárjában a Johann Friedrich Cotta-féle Morgenblatt für gebildete Stände szerkesztője lett. Ugyanebben az évben vette feleségül unokatestvérét, Luise Hauffot. Egy héttel gyermekük születése után, 1827. november 18-án Hauff meghalt.
Külső hivatkozások
- Kosáryné Réz Lola. „Wilhelm Hauff”. Nyugat 1924 (15-16). (Hozzáférés: 2009. március 4.)
