[go: nahoru, domu]

Ugrás a tartalomhoz

Donald Rumsfeld

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Donald Rumsfeld
Amerikai Egyesült Államok 21. védelmi minisztere
Hivatali idő
2001. január 20. – 2006. december 18.
ElnökGeorge W. Bush
ElődWilliam Cohen
UtódRobert Gates
Amerikai Egyesült Államok 13. védelmi minisztere
Hivatali idő
1975. november 20. – 1977. január 20.
ElnökGerald Ford
ElődJames R. Schlesinger
UtódHarold Brown

Született1932. július 9.[1][2][3][4][5]
Chicago
Elhunyt2021. június 29. (88 évesen)[6]
Taos[7]
SírhelyArlingtoni Nemzeti Temető
PártRepublikánus Párt

SzüleiJeannette Husted
HázastársaJoyce Pierson
Foglalkozás
  • politikus
  • katonatiszt
  • diplomata
  • szerző
  • üzletember
  • köztisztviselő
  • honvédelmi miniszter
Iskolái
Halál okamielóma multiplex
Valláspresbiteriánizmus

Díjak

Donald Rumsfeld aláírása
Donald Rumsfeld aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Donald Rumsfeld témájú médiaállományokat.

Donald Henry Rumsfeld (Chicago, 1932. július 9.Taos, 2021. június 29.) az Amerikai Egyesült Államok védelmi minisztere volt 1975 és 1977 között Gerald Ford elnöksége alatt, majd George W. Bush elnöksége alatt, 2001-től 2006-ig.[8][9] Ő volt a legfiatalabb és a legidősebb védelmi miniszter is.[10] Több vállalat vezérigazgatójaként is szolgált.

Illinois államban született. A Princetoni Egyetemen tanult, 1954-ben szerzett diplomát politológiából. 1976-ban, a G. D. Searle & Company gyógyszercég elnöke és vezérigazgatója lett. Később a General Instrument és a Gilead Sciences vezérigazgatójaként is tevékenykedett.

George W. Bush elnöksége alatt ismét védelmi miniszternek választották. Fontos szerepet játszott az Afganisztán és az Irak ellen indított amerikai offenzívákban. Az iraki háború ideje alatt azt állította, hogy az ország tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik, azonban semmi ilyesmit nem találtak.[11][12] 2006-ban nyugdíjba vonult, és kiadta önéletrajzi könyvét, Known and Unknown: A Memoir címmel. Később újabb könyvet adott ki Rumsfeld's Rules: Leadership Lessons in Business, Politics, War, and Life címmel.

Élete

[szerkesztés]

Donald Henry Rumsfeld a chicagói St. Luke's Hospital kórházban született 1932. július 9.-én, Jeannette Kearsley és George Donald Rumsfeld gyermekeként.[13] Apja az 1870-es években vándorolt be Amerikába, a németországi Weyhe településről.[14][15][16]:15–16 Gyerekkorában időnként azzal gúnyolták, hogy úgy néz ki, mint egy "kemény svájci".[16]:16 and 31 Az illinoisi Winnetkában nőtt fel, és a cserkészeknél szolgált.[17] A Baker Demonstration School tanulója volt,[18] és később a New Trier High School tanulójaként érettségizett.[19]

1954. december 27.-én házasodott össze Joyce P. Piersonnal. Három gyerekük és hat unokájuk van.[20]

Halála

[szerkesztés]

2021. június 29.-én hunyt el taosi (Új-Mexikó) otthonában, a mielóma multiplex betegség következtében. 88 éves volt.[21][22] 2021. augusztus 24.-én temették el; hamvait az Arlingtoni Nemzeti Temetőben (Arlington National Cemetery) helyezték örök nyugalomra.[23][24]

Öröksége, megítélése

[szerkesztés]

Henry Kissinger az "általa ismert legkeményebb embernek" nevezte.[25] George Packer "az amerikai történelem legrosszabb védelmi miniszterének" nevezte, továbbá úgy jellemezte, hogy "ahhoz sem elég okos, hogy meggondolja magát".[26] Bradley Graham, a Washington Post újságírója szerint Rumsfeld az "egyik legbotrányosabb védelmi miniszter Robert McNamara óta, és gyakran kritizálják az iraki háború kezelése miatt és amiatt, hogy nehezen jött ki a kongresszussal, kollégáival és a katonai tisztekkel."[27]  Bill Kristol szintén negatívan nyilatkozott róla amiatt, hogy "szépen kikerülte a felelősségét" az iraki háború tervezése során elkövetett hibák miatt (például: nem küldtek elég katonákat).[28]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Bradley Graham: By His Own Rules: The Ambitions, Successes, and Ultimate Failures of Donald Rumsfeld. PublicAffairs, Perseus Books Group, Juni 2006.[29]
  • Andrew Cockburn: Rumsfeld: His Rise, Fall, and Catastrophic Legacy. Thorndike Press, Waterville ME 2007, ISBN 978-0-7862-9704-7

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Brockhaus (német nyelven)
  4. MAK (lengyel nyelven)
  5. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Robert D. McFadden: Donald Rumsfeld, Defense Secretary During Iraq War, Is Dead at 88. The New York Times, 2021. június 30. (Hozzáférés: 2021. június 30.)
  7. https://www.nytimes.com/2021/06/30/us/politics/donald-rumsfeld-dead.html
  8. Donald H. Rumsfeld – George W. Bush Administration. Office of the Secretary of Defense – Historical Office. [2019. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 29.)
  9. Donald H. Rumsfeld – Gerald Ford Administration. Office of the Secretary of Defense – Historical Office. [2019. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 29.)
  10. Rumsfeld Was Nation's Youngest, Oldest Defense Secretary. United States Department of Defense , 2021. június 30. [2021. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 6.)
  11. Truth, War And Consequences: Why War? – In Their Own Words – Who Said What When”, Frontline, PBS. [2019. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. május 28.) 
  12. Jackson, Brooks: Anti-war Ad Says Bush, Cheney, Rumsfeld & Rice "Lied" About Iraq (amerikai angol nyelven). FactCheck.org , 2005. szeptember 2. [2020. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 28.)
  13. Rumsfeld, Donald: My autobiography, 1946. január 11. [2017. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 29.)
  14. Donald Rumsfeld | Biography & Facts. Encyclopedia Britannica . [2020. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 25.)
  15. Donald Henry Rumsfeld”. [2014. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  16. a b Bradley Graham. By His Own Rules: The Ambitions, Successes, and Ultimate Failures of Donald Rumsfeld. PublicAffairs (2009). ISBN 978-1-58648-421-7 
  17. Jon C. Halter. Speakers Highlight Scouting's Core Values, 35. o. (2006. szeptember 1.) 
  18. Known and Unknown – Donald Rumsfeld – Author Biography. Litlovers.com. [2017. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 17.)
  19. Habermehl, Kris: Fire Breaks Out at Prestigious High School, 2007. január 25. [2009. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 28.)
  20. Mills, Curt: Donald Rumsfeld, Nixon Republican Turned Iraq War Salesman, Dead At 88. The American Conservative , 2021. június 30. [2021. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 5.)
  21. Former Defense Secretary Donald Rumsfeld, who oversaw Iraq war, dies at 88”, CNBC, 2021. június 30.. [2021. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. június 30.) 
  22. McFadden, Robert D.. „Donald Rumsfeld, Defense Secretary Under 2 Presidents, Is Dead at 88”, The New York Times, 2021. június 30.. [2021. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. június 30.) 
  23. Leibovich, Mark. „Donald Rumsfeld, Architect of War in Afghanistan, Is Laid to Rest”, The New York Times, 2021. augusztus 25.. [2021. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. augusztus 28.) (amerikai angol nyelvű) 
  24. Pentagon Press Secretary John F. Kirby and Major General Hank Taylor, Deputy Director of t (amerikai angol nyelven). U.S. Department of Defense . (Hozzáférés: 2021. augusztus 28.)
  25. BBC News, November 8, 2006 "Profile Donald Rumsfeld Archiválva 2018. november 18-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  26. Packer, George: How Rumsfeld Deserves to Be Remembered (angol nyelven). The Atlantic , 2021. július 1. (Hozzáférés: 2021. július 6.)
  27. By His Own Rules The Ambitions, Successes, and Ultimate Failures of Donald Rumsfeld. PublicAffairs (2017. június 27.). ISBN 9781586486501 
  28. The Defense Secretary We Have, William Kristol, December 15, 2004
  29. Vorabdruck: Decline and Fall: Donald Rumsfeld’s Dramatic End. In: The Washington Post, 14. Juni 2009; Rezension im Deutschlandfunk, 21. September 2009.