[go: nahoru, domu]

Ugrás a tartalomhoz

Ferzsó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ferzsó (Sveržov)
Ferzsó zászlaja
Ferzsó zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásBártfai
Rangközség
Első írásos említés1355
PolgármesterPavol Ceľuch
Irányítószám086 02 (pošta Gaboltov)
Körzethívószám054
Forgalmi rendszámBJ
Népesség
Teljes népesség617 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség100 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság347 m
Terület5,70 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 20′ 08″, k. h. 21° 09′ 28″49.335556°N 21.157778°EKoordináták: é. sz. 49° 20′ 08″, k. h. 21° 09′ 28″49.335556°N 21.157778°E
Ferzsó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferzsó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ferzsó (1899-ig Sverzsó, szlovákul: Sveržov) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Bártfai járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Bártfától 11 km-re északnyugatra, a Sverzsói-patak partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A falu a 14. századtól Szemelnye uradalmához tartozott. A települést 1355-ben említik először, amikor az egri káptalan megerősíti a szemelnyei uradalom határait. Ferzsó az uradalom keleti részén fekvő falu volt malommal. 1427-ben 17 jobbágyportája volt. A környék legnagyobb városa ekkor Bártfa, amely már régóta törekedett a környező birtokok megszerzésére. 1446-ban a szepesi káptalan oklevelében Ferzsó már Bártfa szolgálófaluja. 1472-ben Mátyás király oklevelében is hasonló összefüggésben szerepel. Az 1470-es évekig Makovica váruradalmának része volt.

A 16. században a közepes nagyságú falvak közé számított. 1567-ben 9 adózó háztartása volt, a zsellérházak száma körülbelül négy. A század második felében a reformáció térhódítása kezdődött el. A Bocskai-felkelést még jól átvészelte a lakosság, a Thököly-felkelés során azonban a katolikus papot elűzték, mire császári katonaság vonult be a községbe, amely továbbra is Bártfa kezén maradt. A Rákóczi-szabadságharc kezdetén a harcok nem érintették, 1706-ban azonban a fenyegetések hatására a lakosság nagy része Lengyelországba menekült. 1708-ban a község a Szirmay család zálogbirtoka lett, később a Klobusiczky család birtoka. 1776-ban a vizitáció során még fatemplomát említik.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SVERSZO. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura Bártfa Városa, lakosai ó hitüek, fekszik Tapoly vize mellett, Gaboltónak szomszédságában, mellynek filiája; határja középszerű, réttye, legelője hasznos, fája is van.[2]

A fatemplom 1813-ban összedőlt és 1828-ban felépült az új kőtemplom.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Svirzsó, tót falu, Sáros vgyében, Gáboltó fiókja: 163 r., 10 gör. kath., 14 evang., 40 zsidó lak. Ut. p. Bártfa 1 3/4 óra.[3]

1863-ban a templom közelében megalapították a katolikus iskolát. A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Bártfai járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 340, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 510 lakosából 461 szlovák és 48 cigány volt.

2011-ben 568 lakosából 482 szlovák és 81 cigány.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1828-ban épült. 1903-ban renoválták.
  • Evangélikus temploma.

Hivatkozások

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]