[go: nahoru, domu]

Ugrás a tartalomhoz

Kiss Mihály (unitárius esperes)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kiss Mihály
Született1809. április 28.
Torda
Elhunyt1889. január 21. (79 évesen)
Árkos
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásalelkész-esperes,
mezőgazdász,
népmesegyűjtő
SablonWikidataSegítség

Kiss Mihály (Torda, 1809. április 28.Árkos, 1889. január 21.) unitárius lelkész és esperes, gyümölcstermesztő, népmesegyűjtő.

Élete

[szerkesztés]

Kiss Mihály unitárius lelkész és Koncz Zsuzsannának fia. Kiss 1821-ben ment a székelykeresztúri középiskolába és 1826-ban a kolozsvári unitárius kollegiumba, ahol négy évig tanult; azután két évet töltött jogi tanulmányokkal a református főiskolában. 1832-ben pár évi joggyakorlatra ment a marosvásárhelyi királyi táblához. Az 1834-es kolozsvári országgyűlésen a királyi tábla is testületileg jelen lévén, ő is ott időzött. 1835. január 12-én meghivatván a szentmihályi papi állomásra, vonzalmát követve, azt elfogadta. 1841-ben, mert ősi birtokos Árkos (Háromszék megye) közelében volt, oda ment lelkésznek; azon évben lett egyházköri jegyző és négy év múlva esperes. 1880-ban nyugalomba lépett. A zenészetnek nagy kedvelője volt (tilinkót, fuvolát, pikulát, gitárt, hárfát, zongorát és orgonát játszott).

Templomi énekei vannak az Ar.-Rákosi Székely Sándor által összeállított Énekes könyvben, nevezetesen: a Teremtő nagy Isten... kezdetű ének. Cikkei a kolozsvári Keresztény Magvetőben (1861-89), egyházi beszéde (1847. Erdélyi Prot. Egyh. Beszédek Tárában) jelentek meg.

Munkái

[szerkesztés]
  • Bölcseség gyöngyei. Ifjunak és vénnek, gazdagnak, szegénynek üdvére és hasznára. Kolozsvár, 1846.
  • A szentirás gyöngyei; vagyis bibliai legjelesebb mondatok betűrend szerint kiválogatva. Uo. 1847.
  • Történelmi gyöngyök. Uo. 1863. (és 1893. Uo.)

Prédikációi és az atyja által írt naplójegyzetek folytatása kéziratban vannak.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Unitárius kislexikon. Bp., Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 1999.