Hegyi fakusz
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Certhia familiaris Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
|
Hosszúkarmú fakúsz | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 A hegyi fakúsz elterjedési területe
egész éves
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hegyi fakusz témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi fakusz témájú médiaállományokat és Hegyi fakusz témájú kategóriát. |
A hegyi fakusz vagy hosszúkarmú fakusz (Certhia familiaris) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a fakuszfélék (Certhiidae) családjába tartozó faj.[1][2] Nevének helyesírása (fakusz vagy fakúsz) vitatott.
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban.[3]
Alfajai
[szerkesztés]- Certhia familiaris bianchii Hartert, 1905
- Certhia familiaris britannica Ridgway, 1882
- Certhia familiaris caucasica Buturlin, 1907
- Certhia familiaris corsa Hartert, 1905
- Certhia familiaris daurica Domaniewski, 1922
- Certhia familiaris familiaris Linnaeus, 1758
- Certhia familiaris japonica Hartert, 1897
- hosszúfarkú fakusz (Certhia familiaris macrodactyla) C. L. Brehm, 1831
- Certhia familiaris persica Zarudny & Loudon, 1905
- Certhia familiaris tianschanica Hartert, 1905[2]
Előfordulása
[szerkesztés]Európa és Ázsia területén honos. Természetes élőhelyei a hegyvidéki öreg tű- és lomblevelű erdők. Költőhelyén állandó, de kóborló állat.
Kárpát-medencei előfordulása
[szerkesztés]Magyarországon állandó és rendszeres fészkelő.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 12–13 centiméter, szárnyfesztávolsága 17–21 centiméter, testtömege pedig 8–11 gramm.[4] Vékony, lefelé hajló csőre van. Tollazata alfajtól függően a szürkétől a vörhenyesbarnáig terjed.
 |
Életmódja
[szerkesztés]A fák kérgének repedéseiben jellegzetes csavarvonalban keresgéli apró rovarokból (pattanóbogarak, hangyák, levélbogarak, poloskák) és pókokból álló táplálékát.[4]
Szaporodása
[szerkesztés]
A hím énekel, a tojó fészket épít, évente kétszer. Fészekalja 4-10 tojásból áll, melyen 14-15 napig kotlik. A fiókákat még 15-16 napig gondozza.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ a b Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ a b c d Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. augusztus 4.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2019. december 4.) (angolul)
További információk
[szerkesztés]- ↑ Google.hu: Képek az interneten a fajról
- ↑ Ibc.lynxeds.com: Internet Bird Collection - videók a fajról. [2009. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva].
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
