Otto Schily
Otto Schily | |
Németország belügyminisztere | |
Hivatali idő 1998. október 27. – 2005. október 18. | |
Elnök | Gerhard Schröder |
Előd | Manfred Kanther |
Utód | Wolfgang Schäuble |
Született | 1932. július 20. (92 éves) Bochum, |
Párt | Zöldek (1980-1989) SPD (1989- ) |
Szülei | Franz Schily |
Gyermekei | Jenny Schily |
Foglalkozás | ügyvéd |
Iskolái |
|
Díjak |
|
Otto Schily aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Schily témájú médiaállományokat. |
Otto Georg Schily (Bochum, Észak-Rajna-Vesztfália, 1932. július 20. –) ügyvéd, először a Zöldek, majd az SPD politikusa, szövetségi belügyminiszter.
Életpályája
[szerkesztés]Münchenben, Hamburgban és Berlinben tanult jogot.[1] A Vörös Hadsereg Frakció (RAF) tagjainak egyik védőjeként elhíresült Schily az egyetem után öt évig ügyvédként dolgozott.[2] 1980-ban alapító tagja a Zöld Pártnak, 1983-ig a Parlament tagja,[1] ahol a parlamenti frakción belül a reálpolitikai szárnyhoz tartozott, vagyis azokhoz, akik már akkor lehetőséget láttak az SPD-vel való együttműködésben.[2] 1984 és 1986 között a pártadományokat vizsgáló bizottság tagja.[1]
1989-ben kilépett a pártból, és visszaadta képviselői megbízását. Csatlakozott az SPD-hez,[2] 1990 és 1994 között tagja a gazdasági kapcsolatokkal, valamint a környezettel és a nukleáris biztonsággal foglalkozó bizottságnak, és a Treuhand privatizációs irodát átvizsgáló bizottságnak is. Ugyanebben az időszakban teljes jogú tagja volt annak a bírói bizottságnak, akiket a Bundestag a Szövetségi Alkotmány Bíróságba választ, továbbá számos bizottság mellett póttagja volt a Jogi, illetve a Belügyi Bizottságnak is.[1] A szociáldemokrata-zöld koalíció idején, 1998-tól 2005-ig szövetségi belügyminiszter volt, s rendpárti politikus lett. 2005 óta nyugdíjas.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Sajtószoba. A dimenziók éve – 1968 című konferencia előadóinak életrajza Archiválva 2008. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben URL hozzáférés – 2012. január 21.
- ↑ a b c d Weyer Béla: Vesztes győztesek. Előretörő németországi Zöldek. In.: HVG. 2011. november 5., 44. sz., 28. p.