[go: nahoru, domu]

Ugrás a tartalomhoz

Szimbolikus link

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szimbolikus link, rövidítve symlink vagy szimlink egy olyan fájl, melynek tartalma egy másik fájl (útvonallal együtt). A symlink egyúttal külön fájltípus: innen tudják a programok a használat módját.

A legtöbb program a symlinket arra használja, hogy eljusson a mögötte levő fájlhoz (indirekt fájlelérés). Miután a symlink maga is fájl, bizonyos utasítások (pl. törlés, átnevezés) a symlinkfájlra vonatkoznak az általa mutatott fájl helyett. Az ls -l parancs mind a célfájlt, mind a symlinket kilistázza, és a sor első karakterében l betűvel jelzi a symlink típust.

Symlink létrehozása Linuxban:

ln -s fájl symlink

fájl lehet symlink-től különböző fájlrendszerben, és a létrehozáskor nem is kell létezzék. fájl utólag is megszűnhet pl. fájlrendszer lecsatolás, átnevezés vagy törlés miatt. Ilyenkor a symlink „halott”.

A symlink jogosultságának nincs jelentősége, csak a mutatott fájlénak, ezért mindenki által írható/olvashatóként jön létre.

A readlink és file Unix-parancs kiírja a symlink által mutatott fájlt (a symlinkfájl tartalmát).

A symlink könyvtárra is mutathat, így a cd paranccsal a symlinken keresztül is eljuthatunk egy másik könyvtárba. Az „igazi” (könyvtárakon át vezető) utat a realpath útvonal parancs írja ki.

A symlink és a hard link a nevén kívül szinte semmiben nem hasonlít egymásra. A hard link egy másik név az eredeti fájlra, vagyis a két fájl tartalma azonos, és a létrehozás után nem is lehet megmondani, melyik volt az eredeti fájl és melyik a hard link. Hard link csak ugyanabban a fájlrendszerben hozható létre, mint az eredeti, és a mutatott fájl nem lehet könyvtár. Ettől ui. megszűnne a könyvtár faszerkezete: kör jönne létre benne, és a könyvtárszerkezetet végigjáró programok könnyen végtelen ciklusba eshetnének. Néhány Unix rendszer ennek ellenére a root számára mégis megengedi hard link létrehozását könyvtárra.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]