Wertheimer Elemér
| Wertheimer Elemér | |
| Született | 1888. október 6. Budapest |
| Elhunyt | 1967. március 22. (78 évesen) New York |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Gorillovics Zsófia (h. 1926–1967) |
| Szülei | Wertheimer Lajos Ringer Ottilia |
| Foglalkozása | színigazgató |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Wertheimer Elemér (Budapest, 1888. október 6.[1] – New York, 1967. március 22.) színigazgató, színházi vállalkozó.
Családja
[szerkesztés]Apja Wertheimer Lajos (1860–1943)[2] kereskedőként kezdte pályafutását, majd kávés lett. 1886-ban nyitotta meg első orfeumát az Új vásártéren (ma II. János Pál pápa tér). 1906-ban társult Steinhardt Gézával, és vele közösen a Rákóczi úti Nemzetközi Orfeumot igazgatta. 1912-ben megvette a Szerecsen (ma Paulay Ede) utcai Palais de Dance épületét, amely ettől kezdve Kristálypalota néven működött. A józsefvárosi közélet és a Pesti Chevra Kadisa tagja volt.[3] Anyja Ringer Ottilia (1862–1942).[4] Nagyapja Ringer Jakab vendéglős volt, majd a Király-fürdő és a Római fürdő tulajdonosa.
Házastársa Gorillovics Zsófia Janka (1888–1975) volt, akit 1926. február 10-én Budapesten, a Terézvárosban vett nőül.[5]
Élete
[szerkesztés]Iskoláit szülővárosában végezte. 1912-ben átvette apjától a Kristálypalota vezetését, amelyet 1919-ben átalakított Revü Színházzá.[6] 1922. július 1-től a margitszigeti Szigeti Színpad, 1923-ban az Apolló Kabaré igazgatója volt. 1925. szeptember 15-én kibérelte az Andrássy úti Színházat. 1911 és 1941 között az intézményeket a Wertheimer Orfeum Részvénytársaság nevű vállalkozás keretében működtette, melyet testvéreivel (Wertheimer Alajos, Aladár, Károly) közösen alapított meg. 1929-ben Marton Sándorral, Heltai Jenővel és Bródy Pállal együtt a Belvárosi Színházat bérelte, 1932-ben pedig a trió megvette a Magyar Színházat, amelyet 1938-ig Wertheimer Elemér és Bródy Pál az Andrássy úti és az Andrássy Színházzal együtt közösen vezetett.[7] 1943-ig megtarthatta igazgatósági tagságát, azonban ez egy évvel később (1944 áprilisában) megszűnt, ahogy zsidó származása miatt a Színészkamara igazgatósági névsorából is törölték.[8] A második világháború után a Színházberendezési Kft. ügyvezetője volt. A korábban általa irányított színházak feletti rendelkezést nem sikerült visszaszereznie. Az 1950-es években feleségével az Egyesült Államokban élő lányukhoz költöztek. Az 1960-as évek elején lehetőséget kapott arra, hogy megrendezze Molnár Ferenc három egyfelvonásos darabját a Broadway egyik színházában.[9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 2016/1888. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
- ↑ Wertheimer Lajos gyászjelentése (1943. május 19.) Népszava, 71. évfolyam, 112. szám
- ↑ Pelle János: Józsefváros zsidó múltja (2. rész) (2016) Valóság, 59. évfolyam, 2. szám
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség házassági akv. 171/1884. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 152/1926. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
- ↑ Népszabadság - Budapest melléklet (1998. szeptember 8.)
- ↑ Wertheimer Elemér visszavonul a színigazgatástól (1938. május 28.) Esti Ujság, 3. évfolyam, 120. szám
- ↑ Kiket zártak ki a Színészkamarából a zsidó tagrevízió során? (1944. április 2.) Függetlenség, 12. évfolyam, 75. szám
- ↑ Esti Hírlap (1961. május 26.) 6. évfolyam, 122. szám
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. IV. kötet (Rabatinszky Mária – Zwischenakt). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. 1931.
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Rajnai Edit: Színházfoglaló, 1945 – Egy vállalkozás végjátéka (1997. október 1.) Színház, 30. évfolyam, 10. szám
További információk
[szerkesztés]- Blaha Lujza emlékalbum. Szerk. Porzsolt Kálmán. [Bp.], Blaha Lujza Emlékbizottság, [1927].
- Molnár Gál Péter: A pesti mulatók. Előszó egy színháztörténethez. [Bp.], Helikon Kiadó, 2001.
- Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8