Aiasz (Telamón fia)
Aiasz (latinos névformája Aiax vagy Ajax) híres harcos a görög mitológiában. A trójai háborúban szintén részt vevő névrokonától való megkülönböztetésképpen „nagy” Aiaszként emlegetik. Szülei Telamón szalamiszi király és Periboia. Rabnőjétől, Tekmésszától egy fia, Eurüszakész született.
Aiasz | |
Született | nem ismert |
Elhunyt | nem ismert Trója |
Élettársa |
|
Gyermekei |
|
Szülei | Periboia Telamón |
Tisztsége | mitikus Salamis királya |
Halál oka |
|
Sírhelye | Tomb of Ajax the Great[1] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Aiasz témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Története
szerkesztésMég kisfiú volt, amikor apját meglátogatta Héraklész és a gyermeket betakarva a némeai oroszlán bőrével, erőt és sebezhetetlenséget kért számára Zeusztól. Aiasz így lett a görög sereg második legerősebb vitéze (Akhilleusz után), és csak a vállán, csípőjén és hónalján volt sebezhető. Neve onnan származik, hogy Héraklésznak az imája közben látomása volt, egy sast látott (aietu). Apja, Telamón volt Héraklész seregének legdicsőbb harcosa, ő volt az első, aki a Laomedón uralta Trójába betört.
A trójai háborúban a tizenkét hajónyi szalamiszi sereget vezette. Az Iliaszban bátor, ám kissé együgyű harcosként jelenik meg. Névrokonával ellentétben nyugodt és megfontolt természetű volt. Amikor Hektór párviadalra hívta ki a legbátrabb görögöt, többen is jelentkeztek, de Aiaszra esett a választás. Estig küzdöttek egymással, de egyikük sem tudott győzni. Amíg Akhilleusz sértődötten elvonult, Aiasz volt a görögök legfőbb támasza az erődítések és a hajók körüli harcokban. Odüsszeusz és Phoinix mellett tagja volt annak a követségnek, amely a sértett Akhilleuszt rábeszélte a harc folytatására. Akhilleusz fiát bajtársa halála után sajátjaként nevelte. Odüsszeusszal együtt visszaszerezte a trójaiaktól Akhilleusz holttestét, így ketten vetélkedtek az elesett hős fegyvereiért, amiket Thetisz, Akhilleusz anyja ajánlott fel a holttest megmentőjének. A görögök tanácsa az érvelésben jártasabb Odüsszeusznak ítélte a fegyvereket, ezért Aiasz megdühödött a görög vezérekre. Dühében le akarta mészárolni őket, de részegségében, illetve a történet más változatai szerint Pallasz Athéné által rábocsátott tébolyában a közelben levő juhnyájakat és pásztoraikat kaszabolta le. Amikor másnap ráébredt tettére, szégyenében öngyilkos lett. Agamemnón nem engedte, hogy Aiasz holttestét elégessék, hanem a Rhoiteion-fokon, koporsóban temettek el. Az Odüsszeia szerint, Odüsszeusz alvilági útja során Aiasz árnya sértetten félrehúzódott előle.
Aiasz tragikus sorsát az ókori görög irodalomban Aiszkhülosz, Szophoklész és az ifjabbik Asztüdamász, a rómaiaknál Livius Andronicus, Quintus Ennius, Marcus Pacuvius és Attius dolgozták fel. Aiasz több vázaképen is megjelenik, többnyire más hősök társaságában (például Akhilleusszal kockázva). Ekszekiasz egyik amforáján az öngyilkosságra készülő hős látható. Az újkorban Alessandro Scarlatti írt róla operát.
Rokonsága, családja
szerkesztésForrások
szerkesztés- Apollodórosz: Mitológia. Ford. Horváth Judit. Budapest: Európa. 1977.
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
- Szabó György: Mitológiai kislexikon. Budapest: Könyvkuckó. 1998. 25. o. ISBN 963-9077-71-2
- Tótfalusi István: Ki kicsoda az antik mítoszokban
- ↑ Description of Greece, 1.35.5