Elyüs
Elyüs (Aleuș) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Halmosd |
Rang | falu |
Községközpont | Halmosd |
Irányítószám | 457161 |
SIRUTA-kód | 141330 |
Népesség | |
Népesség | 256 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 1 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 331 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 08′ 49″, k. h. 22° 37′ 51″47.146993°N 22.630961°EKoordináták: é. sz. 47° 08′ 49″, k. h. 22° 37′ 51″47.146993°N 22.630961°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Elyüs település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szilágysomlyótól délnyugatra, Halmosd és Gyümölcsénes között fekvő település.
Története
[szerkesztés]Elyüs nevét az oklevelek 1335-ben említették először Elia? néven. 1341-ben Elleios, Elyeios, Elyews, Ellews, 1481-ben Ölves, 1587-ben Ellyeos, 1760-ban Ejüs, Ellős néven írták.
A Kraszna vármegyéhez tartozó helység Valkó tartozéka volt. 1341-ben Dancs mestert iktatták be ide, mint Valkó várának tartozékába, de a beiktatásnak Gergely fia Jakab ellentmondott. 1481-ben Losonczi Losonczy Bánffy András bácsi nagyprépost birtoka volt, aki Losonczi Bánffy Mihálynak zálogosította el. Később a Losonczy Bánffyakon kívül Báthory István, Borzási György, Ártánházi Bornemissza Boldizsár, Sarmasági András, Valkai Miklósné, Paksy Jób. Károlyi László is birtokosa volt a településnek.
Az 1808-as összeíráskor a gróf Bánffy, gróf Petki, báró Bánffy, Izsák, Kis és Szegedi családok birtoka volt. 1847-ben 317 lakosa volt, valamennyien görögkatolikusok. 1890-ben 436 lakosából 4 magyar, 5 szlovák, 407 román, 20 egyéb nyelvű , ebből 5 római katolikus, 409 görögkatolikus, 22 izraelita, a házak száma pedig 93 volt. 1910-ben 481 lakosa volt, ebből 11 magyar, 18 szlovák, 451 román, melyből 18 római katolikus, 451 görögkatolikus, 11 izraelita volt.
A 20. század elején a település Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Ortodox templom
Hivatkozások
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 346–347. o. Online elérés